– Tekintve, hogy liberális harcostársaink a kisebbségek iránt különösen fogékonyak, ezért javaslom számukra, hogy a továbbiakban támogassák a kisebbségi kormányt.

– Elveink szilárdak – emelkedett szólásra az SZDSZ frakcióvezetője. – Ezért nem tehetünk mást, megszavazzuk ezt a törvényt, mert mi mindig szót emeltünk a kisebbségek védelmében, legyenek azok etnikaiak, vallásiak, szexuálisak vagy törpék.

– És a határon túli magyar kisebbség? (Bekiabálás a jobboldalról.)

– No persze őket kivéve – mosolygott.

– Örülünk a támogatásnak – virult a miniszterelnök feje. – Úgy érzem, a veszekedések dacára (ami még egy házasságban is előfordul, különösen, ha öregecskedik a feleség) gyümölcsöző marad a kapcsolatunk.

Ennek elmélyítésére a holokauszt-emléknap, a győzelem napi Duna-parti majális, a Hollán Ernő utcai antifasiszta piknik, a gyakori békemenetek, a rasszizmus elleni fesztiválok és koncertek mellett újabb rendezvényeket és ünnepeket javaslok, ahol kinyilváníthatjuk megvetésünket a hazai legnagyobb problémák, a kirekesztés és a gyűlölet ellen. Ezekről a purpárlékról – folytatta áttüzesedett arccal – távol tartunk, kordonnal kizárunk, rendőrökkel kiveretünk minden pofátlan, mocskos trógert, akik kirekesztőek és gyűlölködnek. Őrző-védő szolgálatokkal együtt végigmasírozunk a rakparton, hogy így tiltakozzunk a militarista szerveződések ellen. Ezután sor kerül az ismeretlen fasiszta megkövezésére. És ha még ezzel sem sikerült toleranciára nevelnünk az ellenünk fenekedőket, akkor júliusban és augusztusban meleg napokat tartunk. Ha pedig valaki párhuzamot vonna köztünk és a régi rendszer között, azoknak üzenem, hogy Clintonné esetleges veresége után többé már nem mi leszünk a legvidámabb Barakk, hanem Obama.

Ungváry Zsolt