Bár néhányan nyilvánosan is fanyalogtak Pálinkás József nemzeti elkötelezettsége miatt, jó, ha tudják, éppen ezért alapították az Akadémiát 1827-ben: magyar tudósokat képezni, magyar eredményeket felmutatni, fiatal magyar tehetségeket segíteni. Az akadémikusok többsége megértette a kihívást és voksait az 58 éves Pálinkás József atomfizikusra adta. Személyében garanciát láttak arra, hogy nem kerül az Akadémia a pártpolitika uszályába, de megmarad annak, amiért létrehozták: Magyar Akadémiának. A szavazók nyilván azt sem felejtették el, hogy Pálinkás József indította el minisztersége idején a Nemzeti kutatási és fejlesztési programokat és elérte, hogy az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) költségvetését hatvan százalékkal megemeljék. Szabad György történész Pasteur szavaival kommentálta az Akadémia 19. elnökének megválasztását: „Legyen a tudomány nemzetfölötti, a tudós pedig hazafi.”

Pálinkás eleve olyan tervekkel készült az elnökválasztásra, amelyek a nemzet jövőjét hivatottak biztosítani a tudományos elit munkája által. Az elmúlt években olyan atrocitások érték a magyar tudományos életet, hogy a valaha nagy nemzetközi hírnévnek örvendő kutatók munkájukat pénz híján nem tudták folytatni, vagy külföldi kollégáik mellett másodrangú szerepet töltöttek be, csupán a megélhetésért. Az új elnök kiemelte: az egyik legfontosabb cél a magyar tudományos kutatások versenyképességének fenntartása, amihez meg kell erősíteni a kutatói hálózatot. A magyar tudományos eredményeket láthatóvá kell tenni a világban, mert az ráirányítja a figyelmet az országra. Hangsúlyozta, hogy jelentős változtatásokra van szükség a pályázati rendszerben, meg kell erősíteni az országos tudományos kutatási alapprogramot, kiszámíthatóvá kell tenni a finanszírozást.

A magyar tudományos fejlesztések elsorvasztása az elmúlt balliberális kormányzás alatt jól igazolható. A Magyar Szabadalmi Hivatalhoz beadott szabadalmi bejelentések száma a rohamosan csökkent: 2005-ben 1275 volt, 2006-ban 924. A kutatás-fejlesztésre 2006-ban 238 milliárd forintot költöttek, a GDP alig egy százalékát; az uniós átlag 1,9 százalék. A magyar természettudományi kutatók a publikációs, idézettségi világrangsorban a 26-27. helyen állnak, annak ellenére, hogy támogatottságuk egyre csökkent. Ebben a mezőnyben előkelő helyen áll Pálinkás József részecskefizikus is, 34-es Hirschindexszel és 4208 idézettel. Így saját szakterületéről is tudja, hogy mennyi az a megszorítás, amelyet még elviselhet egy aktív kutató. Nem hagyta ki tervei közül az összeomlás szélén álló oktatási rendszer segítését sem, mert az Akadémia hozzájárulhat ahhoz, hogy az iskolai tudásanyag arányait jól válasszák meg. A tehetségeket minden lehetséges módon támogatni kell, kiemelkedő embernek kiemelkedő ösztöndíj járjon.

Az Akadémia valóban nem politikai szereplő. De mint a társadalom szemében az egyik legnagyobb tekintélyű intézmény, közéleti szakkérdésekben hallatnia kell a hangját, önálló véleményalkotóként, a nemzet tanácsadójaként. Ezt vállalta az új elnök, és vezetésével talán teljesülni fog Teleki Pál álma: „Magyarok maradtunk és ezzel adtunk legtöbbet Európának.”

(hankó)