Május 4-én a Vatikánban tett látogatást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Legutóbb 2001-ben volt hasonló látogatás, amely ha nem is pontosan, de mintegy ötévenként ismétlődik. A megyés püspököknek ősidők óta kötelességük, hogy időközönként meglátogassák Szent Péter és Pál sírját, és beszámoljanak a Szentatyának az elmúlt öt év fontosabb eseményeiről, a nemzeti egyház helyzetéről. 1987-ben még az Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügyminisztérium munkatársai is elkísérték az egyházi vezetőket, mára kíséret nélkül utazhatnak. A látogatás hivatalos neve „ad limina”, (magyarul: „a küszöbhöz”). A katolikus egyházfő először minden megyés püspökkel négyszemközt beszél, majd ezt követi egy közös fogadás, ahol a pápa elmondja benyomásait a Magyar Katolikus Egyházról.

Az ad limina látogatásra nem készületlenül mennek a püspökök. Előzőleg Rómából a budapesti pápai nunciatúrához eljuttatják azokat a kérdőíveket, amelyeket szétküldenek a megyékbe. A kérdések a vallási életre, a szerzetesrendekre, az oktatásra, a karitatív és szociális intézményekre vonatkoznak.

A Szentatya természetesen tisztában van az egyházak helyzetével az egyes országokban, de a püspökök beszámolója kiegészíti, tényekkel tölti ki az ismereteket. A Gyurcsány-kormány méltánytalan viselkedése, az egyház és állam viszonyának a korábbiakhoz képest bekövetkezett feszültsége sem titok a Szentszék előtt. A pápa tanácsaival, szeretetével, útmutatásával segíti a sokszor nehéz helyzetben lévő egyházvezetőket a mindennapi harcban, vitában – emberek lévén, az ő erejük is felőrlődik –, ezért megújulást, megerősítést nyernek nehéz szolgálatukhoz az egyházfejedelmek sírjainál. Megerősítést kapnak abbéli munkájukban, hogy jó úton járnak, segítségük nélkül a társadalom mai leromlott erkölcsi állapotából remény sem lenne felemelkedni. A római zarándoklat pünkösd előtt zajlott, így püspökeink feltöltődve folytathatják munkájukat, mint hajdan a Szentlélekkel hitükben megerősített tanítványok.

Három éve múlt, április 19-én, hogy XVI. Benedek pápa elfoglalta Szent Péter székét. Ennyi idő kevés ahhoz, hogy bármiféle mérleget készítsenek pápaságáról, de arra elég, hogy az egész világ megbizonyosodhasson: Benedek pápa méltó utóda a szentté avatás útján járó, karizmatikus, szelíd, jóságos II. János Pál pápának. Mindazok a fanyalgások eltűnhetnek, amelyek megválasztását követően ellepték a főleg liberális médiát: inkvizítor, fundamentalista, szigorú, sőt a szokásos „náci” jelző is elhangzott.

Sokakat meglepett XVI. Benedek pápa utazása az Egyesült Államokba. Nem értik, hogy a Szentatya miért egy olyan országba látogatott, ahol legkevésbé sem követik Krisztus tanítását. Agresszív háborúikat a demokrácia exportálásának tüntetik föl, embertelen módszereiket hazugságokkal leplezik, az amerikai média által agymosott állampolgárokat a tömegkommunikáció hatalmával etetik be Amerika mindenhatóságáról. Mondhatjuk úgy is, hogy bárány ment a farkasok közé. Való igaz, hogy Benedek pápa nem utazik annyit, mint II. János Pál, de ahova elment, ott komoly szükség volt jelenlétére. New Yorkban fölszólalt az ENSZ közgyűlésén is, ahol 192 tagállam előtt beszélt. Bár tudatában volt annak, hogy az ENSZ több olyan döntést is hozott már, amely nem állta meg a helyét az igazság fényében, talán éppen ezért hívta föl a szervezet figyelmét az emberi jogok tiszteletben tartására, a humanitárius kérdésekre és a nemzetközi jog fejlesztésére. Az „igazság munkatársa” útmutatást adott, hogy milyen egyszerű dolgokat kell betartani ahhoz, hogy a jövő ne essen ki az emberiség kezéből. Bátran szembe mert nézni az amerikai közvéleményt foglalkoztató erkölcsi és vallási kérdésekkel, nem kerülte meg azokat, pedig kényes kérdések is szerepeltek közöttük. Benedek pápa látogatása minden bizonnyal új irányt szabhat az amerikai egyháznak, a megújulás, a bizalom kovásza lesz.

Az iraki háború miatt fennálló, a Bush-kormány és a Szentszék közti feszültség természetesen rányomta bélyegét a látogatásra, mégis történelmi jelentőségű eseményről van szó. A Fehér Házban eddig egyetlen alkalommal, 1979. október 6-án járt katolikus egyházfő, II. János Pál, Jimmy Carter akkori elnöknél. Ez a látogatás volt tehát a második alkalom, hogy katolikus egyházfő járt a politikacsináló Fehér Házban. A New York-i Yankee stadionban bemutatott szentmiséjén a hívek sokaságát megújulásra biztatta, nagyon ügyesen ajánlva a nagyhatalmi mámorban égő nemzetnek: „Az evangéliumra épülő szabadság legyen Amerika megkülönböztető jegye.”

Hankó Ildikó