A Gyurcsány-kormány példának okáért a választók túlnyomó többségének szemében határozottan ellenségnek számít, de ebből mégsem vonható le az a következtetés, hogy a szlovák Robert Fico a magyar nép barátja lenne, holott tavaly számos jelét adta annak, hogy ellenségesen tekint az őszödi füllentőművészre, pedig sokan hajlamosak azt hinni, hogy az ellenségem ellensége szükségképpen a barátom. Valahogy úgy kell ezt a kérdést felfognunk, mint a sebesült gazella körül ólálkodó hiénák rivalizálását, amik olykor még jól meg is morogják egymást, de ebből hiba volna a gazellának arra gondolni, hogy bármelyiktől is számíthat valami jobbra. Az iménti képes beszéd részben a most hétvégén esedékes budapesti ferencvárosi időközi választás körüli bonyodalmakra szeretett volna rávilágítani, valamint ennek kapcsán arra, hogy az idén nyáron esedékes európai parlamenti választások sem lesznek úgymond zökkenőmentesek. Az ellenség ugyanis a jelek szerint nem óhajtja békésen feladni állásait, s amennyiben lehetősége lesz, élni fog minden olyan eszközzel, amellyel ezt megakadályozhatja.

A közvélemény-kutató cégek egybehangzó felmérései szerint – ami tehát jó közelítéssel megfelel a valóságnak –, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség és a KDNP koalíciója biztos kétharmados fölénnyel vezeti a népszerűségi listákat a szocialisták előtt, s mivel a gazdasági válság kellemetlen következményei ez évben egyre szélesebb réteget egyre nagyobb mértékben sújtanak majd, ez az arány sem az év elejére, sem az év végére nem fog érzékelhetően változni. A politikai fordulat tehát a lakosság akarata szerint elkerülhetetlenül eljön, annak minden következményével.

Tegyük hozzá, amennyiben a lakosság akarata érvényesül. Mivel ma már sem erő, sem ravaszság ezen a tömegerőn változtatni nem tud, s erre sem a közeli, sem a távoli jövőben nincs esély, az ellenség számára az egyetlen reális esélyt a túlélésre, a vereség minimalizálására, a győztesek állásainak rombolására csak a káosz nyújtja. A második világháborúban és azt követően a hidegháború éveiben az ellenfelek zavarták egymás rádióadásait, illetve kölcsönösen dezinformációs adásokat működtettek. Az információs káosz ugyanis olyan helyzetet tud teremteni, amikor az adott társadalmi aktusban részt vevők képtelenek tájékozódni, és előfordulhat az a jelenség, amit a modern kori harcászat „baráti tűz”-nek nevez, hogy szövetségesek egymás pozícióit rombolják, ahelyett, hogy egymást erősítenék.

Néhány nappal a ferencvárosi választás előtt korai volna messzemenő következtetéseket levonni az ezt megelőző médiacirkuszból, ám már most jelezni kell, hogy az itt támadt zavar és káosz egy világos kérdés megválaszolását akadályozta. A kérdés így szólt: „Mit szól ma Ferencváros népe a Gyurcsány-kormány idején kialakult helyzethez?” Azt ugyanis, hogy legutóbb mit mondott, az előző országgyűlési választás eredményeiből ismerjük. A különbség kulcsfontosságú üzenet lesz. A káosz célja alighanem éppen az volt, hogy erre ne figyeljünk.

Bencsik András