Felforgatók

Bár a világ sorsának alakításában politikusai hibás döntéseinek következtében Európának egyre szerényebb szerep jut, mégis komoly tétje lesz az idén nyáron elkövetkező európai parlamenti választásoknak. Egyre több jel mutat arra, hogy a magyar kormány által is képviselt jobboldali konzervatív világnézet képviselete jelentősen megerősödik, és a baloldali liberalizmus meggyengül.

Jönnek is balról az aggódó hangok: jaj, megerősödik a jobboldal, jaj, vesztébe sodorják az öreg földrészt. Furkósbotszavuk is van már a kihívók reménybeli lebunkózására: a populizmus. A választók tudatában ezt a szót igyekeznek a nemzeti elvű kereszténydemokrácia állandó jelzőjévé rögzíteni, miközben magukra a progresszív, azaz haladó jelzőt ragasztják, mint valami reklámcédulát, ami eltakarja a valódi tartalmat.

Tudjuk jól, hogy a szavak, a nyelv fölötti uralom megszerzése a politikai harc egyik színtere, fontos tehát, hogy ebben is felvegyük a kesztyűt. Először is amit ők progressziónak mondanak, azt nevezzük a valódi nevén: felforgatásnak. Nem haladás, hanem felforgatás volt a jakobinus uralom, ugyanaz a bolsevizmus, felforgatás a woke, az egyházellenesség, a nemzet felszámolására és a nemi meghatározottság eltörlésére irányuló törekvés. Populizmusvádjuk mögött ennek a felforgató ambíciónak az ideológiai megalapozása rejlik: hogy ők, a szellemi elit jobban tudják, mint a nép maga, hogy mire van szüksége.

A marxizmus néven összerótt ideológiai rendszer tankönyvtétellé fejlesztette ezt a meggyőződést: a népnek, úgymond, hamis tudta van, ezért a kommunista élcsapat feladata az, hogy akár a népakarattal szemben is érvényesítse a céljait. Ezzel vélték megindokolhatónak a francia guillotine-t, a szovjet Gulagot, a pártelit elnyomó hatalmát a nép fölött. Ne feledjük: akármilyen rangos egyetemi diplomával a zsebükben, a jóemberkedés akármilyen köntösébe burkolózva, a haladás akármilyen jelszavait szajkózva, ezek ugyanazok. Szeretett Európánk érdeke, hogy a nép kivegye a hatalmat a kezükből.