Olyan referencia ez, amelyet a következő választásokig hátralévő időben senki sem kerülhet meg. A polgári jobboldal biztos győzelemre áll, és úgy tűnik, hogy lappangó félelmek, a kérdezőbiztosok előtt eltitkolt meggondolások most nem torzítják a várható eredményt. Az emberek megvallják pártszimpátiájukat, és ha urnákhoz szólítják őket, beváltják ígéretüket.

A kiélezett parlamenti erőviszonyok között az ellenzék egy fővel való gyarapodása is nagy fontosságú, akár sorsdöntő lehet. Az ukrán belpolitikai viszonyokat idézi az az alig leplezett igyekezet, ahogy a kormányoldal a függetlenek közé szorult képviselőket megvásárolni igyekszik, hogy fogyatkozó többségét valahogy fenntartsa az országgyűlésben. Az eladó mandátumok száma azonban véges. A parlamenti számtan azt mutatja, hogy ha az SZDSZ nem adja fel elveinek utolsó morzsáit is, ez a bűvészmutatvány kudarcra van ítélve. A Bácskai János által elhódított mandátum segítségével még egyértelműbbé válhat, hogy Gyurcsány Ferenc az országgyűlésben is elveszítette a többséget.

Az eredmény alapján az is világossá vált, hogy a polgári jobboldalnak nem kell komolyan tartania a jobb felől érkező kihívástól. Az első forduló után némi aggodalom támadt ez ügyben, amit a baloldal minden eszközzel növelni is igyekezett, szélsőjobboldali veszéllyel riogatva a közvéleményt. A Jobbik nyolc százaléka azonban megtévesztő volt. Legveszélyesebb ellenfelét, a MIÉP-et, továbbá az ugyanazon szavazótábort megszólító Tomcat-et egy különös akcióval sikerült kilőnie, ezzel azonban hamis képet nyert saját szavazóbázisáról. Ennél fontosabb, hogy az a nyolc százalék csak a rendkívül alacsony részvétel torz tükrében látszott soknak, valójában kevesebb szavazatot takart, mint ahány kopogtató-cédulát a párt leadott.

A Jobbik második fordulós relatív visszaesése még világosabbá tette, hogy a politikai radikalizmusnak nincs jelentős támogatottsága Magyarországon. Ebben a tekintetben fontos adatokkal szolgál a MIÉP 1998-as szereplése, ekkor ugyanis a radikalizmus, ha hajszállal is, de átlépte az ötszázalékos küszöböt. Nos, ezen a választáson a ferencvárosi (12.) választási kerületben a MIÉP kétszer annyi (1696) szavazatot kapott, mint most a Jobbik. Ami azt jelenti, hogy az utóbbi párt valós országos támogatottsága egy lehetséges, legalább ötven százalékos részvétellel megtartott választáson ma kettő és három százalék között van – ahogy azt a Demokrata közvélemény-kutatása is méri.

Pezsgőbontásra azonban nincsen ok. Az alacsony részvétel intő jel a jövőre nézve. Emlékezzünk: egy évvel ezelőtt Budapest 15. választókerületében mindkét fordulón a választók harmincnyolc százaléka vett részt (a Fidesz jelöltje fölényesen győzött), és voltak ennél sokkal több szavazót megmozgató időközi választások is. A most hiányzó legalább tíz százalék aggasztó lehetőséget vetít előre: a következő országgyűlési választások legitimációja válhat kérdésessé.

Az érvényes jogszabály szerint az országgyűlési választások első fordulója csak akkor érvényes, ha az adott választókerületben a szavazásra jogosultak több mint ötven százaléka leadja a szavazatát. Ha ez nincs meg, a választás érvénytelen, és a második fordulóra kiírt napon új első fordulót kell tartani. Ennek érvényességéhez legalább huszonöt százalékos részvétel szükséges.

Azzal reálisan nem kell számolni, hogy a második fordulós huszonöt százalék akár egyetlen kerületben nem jön össze. Az első fordulós kudarc, nagyszámú választókerület eredményének érvénytelensége azonban egyre fenyegetőbb. 1998-ban néhány esetben ez már előfordult. Ha legközelebb tömegessé válik, az a leendő kormány legitimációját ássa alá. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyes választókörzetek választóinak száma közötti aránytalanság hónapról hónapra tovább növekszik, és ez ügyben valóban alkotmányos aggályok vethetők fel, már fel is fedeztük azt a csapdát, amelybe a leendő polgári kormány könnyen beleeshet.

Gyurcsány Ferenc még mindig hisz abban, hogy a baloldal megnyerheti a következő választásokat. De környezetében valószínűleg ő az egyetlen reménykedő. A baloldali politikusok óriási többsége pontosan tudja, hogy egyetlen esélye a választások érdektelenségbe fullasztása, a leendő polgári kormány legitimációjának megkérdőjelezése, és ez alapján előrehozott választások kikényszerítése.

Úgy tűnik, mintha a Fidesz nem számolna ezzel a veszéllyel. Mintha kommunikációját a „csak ne hibázzunk” elvnek rendelné alá. Lehet persze, hogy megfontolt döntés eredménye a látható passzivitás, számolva azzal, hogy a még mindig balliberális kézben lévő média azonnal ízekre szedné az egész pártot, ha a legkisebb hibát is vétené, miközben kezdeményező stratégiára vált. Akárhogy is van, a veszély valós. Egyre több ember gondolja azt, hogy a politika csak úri huncutság, hogy a politikusok mind haszonleső, önérdeküket hajszoló emberek, hogy a pártoktól nem várhat semmit, hogy még azt is el akarják venni tőle, amije maradt. Egyre erősebb az elfordulás a politika egészétől, és a baloldal érdeke ebben nyilvánvaló: a Fidesz győzelmével szemben a mindenki veresége az ő számára már győzelem.

A veszéllyel szemben egyetlen ellenszer van: a lelkesítő hitelesség, vagy ha úgy tetszik, a hiteles lelkesedés. Az Egyesült Államok, amely történetének egyik legsúlyosabb válságát éli, valóságos örömmámorban készül átlépni a saját árnyékát, mert talált egy olyan embert, akiben egyszerre érez bölcs megfontoltságot és karizmatikus vezetői képességeket, akinek elhiszi, hogy van remény, hogy ki-ki képes megtenni azt, amit az előző kormány idején képtelen volt. És ha Amerika valóban kilábal a bajból, az nem az új elnök zsenialitásának lesz köszönhető, hanem annak, hogy Amerika lakossága újra tanul hinni önmagában és a jövőjében. Márpedig a hit, mint tudjuk, hegyeket mozgat.

Ez a hegyeket mozgató hit egykor honos volt a polgári párt köreiben is, de mára mintha átadta volna a helyét a technokrata számításnak. Ha így van, nem jól van. Aki sokáig nem kockáztat, előbb-utóbb abba a helyzetbe kerül, hogy már nem is lesz módja kockáztatni. Aki nem meri bátran, nyílt sisakkal megszólítani a választópolgárokat, aki nem mer fájdalmas igazságokat is kimondani, aki nem mer papír nélkül szónoklatot tartani, az a végén abban a helyzetben találhatja magát, hogy már nem is hallgatja meg senki.

Győztünk Ferencvárosban, győztünk Fóton is a polgármester-választáson, győzelemre állunk a következő nagy megmérettetéseken. De azokat még meg kell nyerni. Hittel, szívvel, lelkesedéssel, okossággal. Hogy most már ne csak sokan legyünk, de elegen is.

Bencsik Gábor

—————————-

1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról III. fejezet (részletek)

A választás eredményének megállapítása

7. § (1) Az egyéni választókerületben az első választási fordulóban az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki megkapta az érvényes szavazatoknak több mint a felét, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott. A választópolgár egy jelöltre szavazhat.

(2) Ha az első választási fordulóban nem szavazott a választókerület választópolgárainak több mint a fele, (a továbbiakban: érvénytelen választási forduló) a második választási fordulóban

a) mindazok a jelöltek indulhatnak, akik az első fordulóban indultak;

b) képviselő az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott.

(…)

8. § (1) A területi választókerületben a pártok listáinak jelöltjei a leadott szavazatok arányában e törvény mellékletében írt számítási mód alapján a szavazólapon szereplő sorrendben jutnak mandátumhoz, feltéve, ha a választópolgároknak több mint a fele szavazott. A választópolgár egy listára szavazhat.

(2) Ha a területi választókerületben az első választási forduló érvénytelen, mert azon a választópolgároknak több mint a fele nem vett részt, a második választási fordulóban mindazon pártlisták indíthatók, amelyek az első fordulóban indultak. A pártlisták jelöltjei a leadott szavazatok arányában e törvény mellékletében írt számítási mód alapján jutnak mandátumhoz feltéve, ha a választópolgároknak több mint az egynegyede szavazott.