Szánthó Miklós: Hivatalossá vált, hogy a magyarországi baloldal hazát árul

Szánthó Miklós azt mondta: szerinte 2023 jelentősége magyar szempontból az, hogy sikerült megóvni az ország szuverenitását. Az immunrendszer erősítésének pedig egyik eleme a szuverenitásvédelmi törvény, amely adekvát, sőt, még visszafogott reakció is arra, hogy hivatalossá vált: „a magyarországi baloldal hobbiból vagy gebinbe, de hazát árul” – fogalmazott.

Szánthó Miklós szerint 2023-ban bizonyos értelemben tisztulási folyamat ment végbe a politikai szcénában: „elvált a tüdő a májtól”, egyértelműen és kétséget kizáróan bebizonyosodott, mely magyarországi pártokat és politikusokat bérelték fel külföldről, hogy kifejezetten Magyarország ellen dolgozzanak. Tisztult a kép, és ez segíti a tájékozódást – mondta.

Úgy fogalmazott: „önbevallási alapon kiderült, a magyarországi baloldal milliárdokat kapott a nyílt társadalom hálózatától a tavalyi kampányához, majd az is, hogy ők az elveszett mikroadományládikák fosztogatói.”

Szánthó Miklós kiemelte: a szuverenitás „szinten tartása” egyáltalán nem alábecsülendő teljesítmény, hiszen – hozta példaként – a „szűkebb pátriánkban” az egyik ország területére idegen hadsereg tört be, máshol iszlamista terroristák paramilitáris egységei lődözik ki egyik napról a másikra rakéták ezreit a békés lakosságra.

Mindeközben Európa egyes nagyvárosainak színes etnikai összetétele miatt erősen átalakult az államhatalom által korábban garantáltnak tekintett közbiztonságról alkotott napi élmény. A dél-európai országok jó része az extrém magas államadósság, illetve annak finanszírozása miatt már sokszor nem saját, hanem az Európai Központi Bank – tehát a németek – kezében van – mondta el.

Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint Németországban „igazából nem a választott döntéshozók alakítják a politikát, hanem a pluralizmusnak még a látszatát is kerülő liberális sajtó a döntéshozókat, miközben a kormányzás ellenőrzését átadták az NGO-knak.”

Azt mondta, a világban azt látni, hogy átrendeződés zajlik a nemzetközi térben, a 20-30 éve naiv módon állandósulónak gondolt, „a történelem véget ért” liberális paradigmája ért véget, minden tekintetben új hatalmi struktúrák alakulnak ki.

„Ma már persze utólagos okoskodás, de innen nézve valóban dőreség volt azt hinni pár évtizeddel ezelőtt, hogy a Szovjetunió összeomlásával rögzül az unipoláris pillanat: a nyugati liberalizmus univerzális voltába vetett vakhit kapitális tévedésnek bizonyult” – fogalmazott Szánthó Miklós.

A magyar külpolitikáról szólva azt mondta: egy globálisan kicsinek, európai mércével mérve is közepesnek tekinthető, nyitott gazdasággal rendelkező ország egyetlen lehetősége a 21. században, ha külpolitikájában radikális.

Tehát például radikálisan szakít azokkal a beidegződésekkel, amelyek az ilyen országok külpolitikai logikáját determinálják: „kicsi vagy, legyél hálás, hogy egy elitklubnak a tagja lehetsz, követed, amit a nagyok mondanak, egyebekben örülsz, hogy létezel, és csöndben vagy”. A magyar nagystratégia, ha lehet ilyet mondani, jó ezer éve ugyanaz: ne olvasszon be minket egyik vagy másik birodalom se – mutatott rá Szánthó Miklós.

Azt mondta, ez a túlélési terv az előzőekben említett világfelfordulás és az egyébként általunk is óhajtott európai integrációs rendszer – fogalmazzunk politikailag korrekt módon – „növekedésének megtorpanása” idején radikálisnak tűnő eszközöket kíván, nevezetesen szuverenitás- és konnektivitás-védelmet egyidejűleg.

Ha úgy tetszik, a radikálisan érdekalapúnak tűnő magyar külpolitika értékalapú, csak itt az érték a magyar érdek. Az „önző” érdek, a szuverenitásvédelem kiemelt érték, ha hozzávesszük, hogy „a magát civilizációs öngyilkosságba hajszoló” Nyugat politikai tere alapvetően az új dimenziókat behozó globalista-szuverenista megosztottságúvá vált. Amikor szuverenitásról beszélünk, egyben a választásokon alapuló demokráciánkat is védjük: egyfelől a brüsszeli mélyállam burkolt, másfelől a nyílt társadalom hálózatának – nevéhez hűen – mára már egészen nyílt beavatkozási kísérleteivel szemben – fejtette ki Szánthó Miklós.

Elmondta, ő sem látja jelenleg lefutottnak a „Nyugat vs. Kelet meccset”, de – fogalmazott – „dőreség lenne odaláncolni magunkat az egyik oldalhoz, miközben minden kapcsolatot elvágunk a másikkal”. Márpedig a brüsszeli és washingtoni ukáz ez, persze függetlenül attól, hogy számos nagy nyugati országnak, cégnek esze ágában sincs részt venni a blokkosodásban – tette hozzá az Alapjogokért Központ vezetője.

Szánthó Miklós kiemelte: magyar szempontból a lényeg az, hogy persze, az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk és azok is kell legyünk – nem ezen szövetségesi rendszerek erkölcsi mivolta, hanem Magyarország érdeke miatt -, de közben, amennyire lehet, legyünk mi a találkozási pont, a „hub” Nyugat és Kelet között.

Megfogalmazása szerint a „woke lényegében maga a kommunizmus, csak új köntösben”.

Ez az új típusú progresszív szocializmus nem intézményesült olyan formában, mint a proletárdiktatúrák rendszere, viszont kifinomultabb, puhább, frontálisan kevésbé érzékelhető eszközöket alkalmaz – mint amilyen az „érzékenyítés” is -, szemben a vörös terror fizikai brutalitásával – mondta Szánthó Miklós, kiemelve, hogy a lényege ugyanaz: megfosztani az egyént hitétől, nemzeti bekötöttségétől, családjától, és ezáltal az ember igazából a hirdetettekkel ellentétben nem szabadabbá, hanem üressé válik.

Az Alapjogokért Központ főigazgatója közölte azt is, hogy jövőre lesz újabb CPAC (Konzervatív Politikai Akció Konferencia) Budapesten.