A balliberálisok ön- és közveszélyes ostobaságára jellemző, hogy még mindig szépítgetnek és mellébeszélnek. Ezért is nem lehet együttműködés köztük és a nemzeti oldal között. E kérdéskörről hallgattam előadást a MAG-ban. (Tájékoztatásul: egy civil egyesületben. Többek között a MAG is beadott az Alkotmánybírósághoz fellebbezést a Göncz-féle gyűlöletbeszéd-törvény ellen, amit a legfelsőbb ítéletmondó el is fogadott és érvénytelenítette a szólásszabadságot korlátozni kívánó törvényt.) Az előadó pedig Dobó Andor volt, alkalmazott matematikus. A matematika logikája szerint tárta föl és rendszerezte az ország katasztrofális helyzetét, s logikus következtetések alapján fogalmazta meg az általa lehetségesnek tartott kiutat.

Dobó szerint a XX. század utolsó harmadában két főbenjáró bűnt követtek el a világ országaival szemben, amely bűnökben az USA vezető szerepet vállalt.

Az egyik volt a szándékosan előidézett olajárrobbanás 1972-ben, a másik a privatizáció 1979-ben. A magyar kommunista, illetve balliberális szellemű vezetés azonnal gazsulált és máig sem próbálta mérsékelni e két akció hatását, sőt meghirdette az „eladósodni jó!” programot, ami nemzetvesztéshez vezet. Ma már tudjuk, hogy ez a célkitűzés már-már meg is valósult.

Az előadó Timár Mátyást, Fekete Jánost, Bácskay Tamást jelölte meg többek között a szörnyű következményekkel járó eladósodás előidézésével. A Nobel-díjas Friedman elvei szerint, Littlechild közgazdász és Rotschild bankár által erőszakolt privatizációval pedig az ország, vagyis a nép közvagyonát elkótyavetyélték. Matematikai módszerekkel fejtette föl az összefüggéseket: az ipar, a mezőgazdaság elsorvasztásának módjait. Mindig adatokra támaszkodott. Arra például, hogy 2008-ban 11 504 céget számoltak föl, aminek következtében nőtt a munkanélküliség, tehát az állami kiadások is, csökkent viszont a vállalatok és a magánszemélyek által befizetett adó, vagy is az állami bevétel, amiből a kormányzat kötelezettségeit kellene hogy finanszírozza. Csakhogy az egyre fogyatkozó bevételből az egyre növekvő kiadásokat nehéz lesz ellensúlyozni.

Minden államhatalom elsődleges föladata a közrend, a jogbiztonság védelme, a közegészségügy garantálása és fejlesztése, a közoktatás, a közművelődés, a kultúra, a tudás színvonalának emelése a közjó érdekében. Jól tudjuk, hogy a balliberális hatalom e három sorsdöntő, fontos téren leginkább fosztogat, rombol, leépít.

Dobó tételesen sorolja föl e három terület összefüggő és egymást föltételező teendőit, középpontba helyezve a mezőgazdaságot, valamint az élelmiszer- és konzervipar talpra állításának fontosságát. És persze mindenekelőtt föl kell mérni pénzügyi, ipari, energetikai függőségünket, fölszámolni a rossz gazdasági szerkezetet és új, korszerű struktúrát kell kialakítanunk. Matematikai pontossággal bizonyította be, hogy erre a jelenlegi kormányzat teljességgel alkalmatlan.

Dobó Andor sokágú fejtegetéseiből én azonban elsősorban az ország kimeríthetetlen erőtartalékainak, a szellemi kapacitásnak, az állandóan hangoztatott innovációnak a fontosságát emelem ki. A nemzet fő ereje ugyanis az emberi agyban leledzik. És ezt pocsékolja leginkább az MSZP–SZDSZ-hatalom. Egyfelől exportál, másfelől sorvaszt. Az első és legfontosabb lépés tehát visszaadni az ész, az értelem becsületét. Erre azonban ez az agyatlan garnitúra képtelen, de nem is lehet a célja. Mert a balliberális hatalomra a főveszélyt ez jelenti, tehát semmiképpen sem érdekelt az értelem megbecsülésében: csak az ész trónfosztásában.

Szalay Károly