Egy CDU-s politikus árulta el az ukrajnai háború titkos okát. Kezdetben úgy szólt a mese, hogy az orosz–ukrán háború a szabadságért, a demokráciáért és a nyugati értékekért folyik. Idővel egyre több jel utalt arra, hogy a Nyugat nem csupán az elvont értékeiért harcol Ukrajna támogatásával és felfegyverzésével, mert „teljesen más célok állnak a háttérben”, és hogy a jelenlegi válság többről szól, mint geopolitikai hatalmi játszmáról.

Hirdetés

Az éhező afrikaiaknak szánt, de oda soha el nem jutó ukrán gabonáról sokat beszéltek, de hogy fontos ásványkincsek vannak arrafelé, amik világgazdasági jelentőséggel bírnak, arról eddig elfelejtettek szólni. Ahogy arról sem mondtak semmit, hogy 2014-ben a Majdan után olyan ukrán kormány állt fel, ahol a kormánytagok felének nem volt ukrán állampolgársága. Az elnök Zelenszkij sem ukrán, semmi köze az ukránokhoz. Nos, végre egy német fickó, bizonyos Roderich Kiesewetter, aki a CDU parlamenti képviselője és honvédelmi politikusa, csak kinyögte, hogy: ha Európa meg akarja valósítani az energetikai átmenetet, akkor szüksége van „saját lítiumlelőhelyekre”.

Európa legnagyobb lítiumlelőhelyei a Donyeck/Doneck–Luganszk/Luhanszk régióban vannak.

Donnerwetter, hát mégiscsak erről van szó? Persze egész Európa nevében! Legyen egyenes a beszéd, mi is van a jelenlegi ukrán földben. Nem most tudjuk, hanem évtizedek óta, hogy Ukrajna ásványkincsekben rendkívül gazdag ország, mintegy húszezer lelőhely található a területén 117-féle ásványi anyaggal. Méghozzá nagy mennyiségben, és ezek közül az anyagok közül 95-nek világkereskedelmi jelentősége van.

Korábban írtuk

Ukrajnában a kőolaj mellett rengeteg földgázlelőhely is található. Utóbbiból Európában a harmadik legnagyobb tartalékkal rendelkezik. Ami érdekes, sőt több mint érdekes, hogy a nem megfelelő kitermelés következtében Ukrajna importra szorul mindkét tüzelőanyagból, ám a még ki nem termelt hatalmas földgázvagyon a kelet-ukrajnai (Dnyeper/Dnyipro–Donyeck/Doneck) és a dél-ukrajnai (Fekete-tenger melléke–Krím) régióban található. 2014-ben a Krím-félsziget fölött Oroszország szerzett befolyást, aminek következtében Ukrajna itt található földgáz- és kőolajlelőhelyei, valamint az itt kitermelést folytató Csornomornaftohaz vállalat is oroszbarát kézre került. Emiatt az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió is tiltólistára vette a vállalatot, hogy megakadályozzák a Gazprom tulajdonszerzését a cégben.

A szénnek szinte minden fajtája megtalálható Ukrajnában. A Donyecki-kőszénmedence területe mintegy 50 ezer négyzetkilométer, egy kis része átnyúlik Oroszországba is. Évente mintegy 200 millió tonna szenet termelnek ki, a készletet 109 milliárd tonnára becsülik. Ám a bányák csaknem fele a 2014 óta el nem ismert „Donyecki Népköztársaság” és „Luganszki Népköztársaság” területén található.

Ukrajna mintegy 27 milliárd tonna vasérckészlettel is bír, aminek többsége a Krivij Rih-i, régebben Krivoj Rog-i vasércmedencében, az Azovi- és Fekete-tenger melléki vidékeken található. A medence a világ egyik legnagyobb vasérclelőhelye. El nem aprózódva a bőség kosarában, csak megemlítjük, hogy Ukrajnában akad még rengeteg mangán-, titán-, króm-, nikkel-, uránérc és berillium, lítium, vanádium, szkandium, ólom, cink, nióbium, tantál, stroncium, hafnium, kadmium, volfrám, ón és még molibdén is.

És akkor elérkeztünk ahhoz a bizonyos lítiumhoz, amiről a német politikus kissé könnyelműen úgy fogalmazott, hogy: „szükségünk van saját lelőhelyekre”. Már a megfogalmazás is megdöbbentő, a német politikus ugyanis nem „ukrán” lelőhelyekről, hanem ukrajnai „saját” lelőhelyekről beszél!

Az ausztrál European Lithium nevű vállalat az 1990-es években két nagy lítiumlerakódást is talált Ukrajnában, amit a mai technológiákkal már megéri kitermelni. A lerakódások egyike a kelet-ukrajnai Donyeck közelében található, míg a másik az ország délnyugati részén, Dobra mellett, Kijevtől délre pár száz kilométerre fekszik.

A koncesszió megszerzésének érdekében – mert nem olyan egyszerű a felvásárlás – német kezdeményezésre erőteljesen fogják ösztönözni, hogy a hadra fogható ukrán menekült férfiakat zsuppolják haza, harcolni. Az Eurostat adatai szerint több mint 650 ezer 18 és 64 év közötti ukrán férfit tartanak nyilván menekültként az EU 27 tagállamában, valamint Norvégiában, Svájcban és Liechtensteinben, közülük mintegy 200 ezret Németországban. Ők hiányoznak, hogy támogassák az országot a védelmi hadjáratban. Ukrajna most arra törekszik, hogy visszavigyék ezeket a férfiakat. Állítólag nem mindegyiküknek kell a fronton harcolnia, mert Ukrajnában a polgári védelemből és az egészségügyi szolgálatból is sok ember hiányzik.

Vissza kell-e menniük Ukrajnába harcolni a családjukkal Németországba érkezett, katonai szolgálatra alkalmas ukránoknak? Igen, mert nem akármiről van szó: a CDU szószátyár politikusának nyilatkozata szerint a szabadságról, a szabadságról és a még több szabadságról. No és hogy az ukrán állam léte forog kockán.

Csakhogy ezen férfiak jelentős hányada, noha ukrán útlevelük van, nem is ukrán. Ukrajna egykor 49 milliós lakosságának legfeljebb csak 65 százaléka ukrán nemzetiségű, 35 százaléka orosz és fehérorosz, valamint moldován/román, bolgár, lengyel, magyar, görög, tatár, cigány, örmény, gagauz és mások, akik nem örültek annak, hogy erőszakkal akartak belőlük ukrán hősi halottat csinálni. Akiknek gyerekei az iskolában már csak ukrán nyelven tanulhattak, és saját anyanyelvükön lassan már odahaza se beszélhettek. Ők azokon a területeken éltek és élnek a mai Ukrajnában, amelyek soha nem voltak ennek az országnak a részei. Észak-Bukovina, Volhínia, Besszarábia, mint ahogy a Krím sem. Az ősi ukrán földnek kikiáltott Zakarpatszkaja/Zakarpattya oblasztytot, vagyis Kárpátalját nem is említve, ami csak 1991-ben lett Ukrajna része.

Mi is a nyugati világ emberbaráti törekvése Ukrajna tekintetében? Roderich Kiesewetter úr elmondta nekünk: „Végső soron arra kell törekednünk, hogy Ukrajna visszanyerje határait, hogy a Krím talán néhány évre nemzetközi felügyelet alá kerüljön. De ez gazdasági kérdés is. Mert ha Ukrajna felbomlik, akkor az utólagos költségek sokkal nagyobbak lesznek, mint ha most sokkal erősebben mennénk be.”

Aha. Hát miért nem beszélünk erről? Miért nem erről beszélünk?!