A szépséges, erőszakos amazonnak (mint a szélütött, csak egy irányban erőszakos) az lett volna a föladata, hogy ütköztesse a két nézetet, s derüljön ki az igazság. Mivel a Fideszé a tervezet, az MSZP-s Bárándy nyilván ellenzi azt. És lőn. Mellesleg nem értem, hogy egy jó családból származó, jó megjelenésű, jó képességű fiatalnak mi a fenének kell elköteleznie magát egy poshadt, korrupt és korhadó párthoz? Kálmán Olga pedig azon iparkodik, hogy megőrizze függetlensége látszatát, amitől végig szenved, mert szeretné, ha kielégítené titokban a Gyurcsány-Szilvássy-Bajnai-féle elvárásokat is. A rémes fejű rendőrminiszterről nem is szólva. Neki ők a házioltár. Te magasságos, jószagú!

Répássy amerikai példákkal, adatokkal bizonyítja a törvénytervezet társadalmi hasznosságát. Vagyis a bűnözéstől elrettentő hatását. A kis MSZP-s Bárándy kapásból cáfol, mert őt mint pártpolitikust nem az igazság érdekli, hanem a pártérdek, a mindenkori baloldali, bolsevista-kommunista-szocialista s most liberális párt 1917 óta nem rezzenő gyakorlata szerint.

A Fidesz tevékenységének lényege, hogy szembeszáll, szakít ezzel az eszmével a keresztény, nemzeti, polgári és erkölcsi alapon álló demokrácia szellemében.

Iszapbirkózás ez, kilátástalan küzdelem a mindent elferdítő, meghamisító balliberális oldal és a nemzeti, polgári politizálók között.

Kérem, tisztelettel, ezek a bűnügyködők, lélektanászok egyszerűen hülyeségeket mondanak, először is azért, mert általánosítanak, közös nevező alá vonják a piti kis selyemcukortolvajt és a „különös kegyetlenséggel” gyilkolót. Már a XIX. századi Lombroso is tudta, hogy bűnöző sokféle van. Született, ma úgy mondanánk, genetikailag determinált, elmebeteg és bűnözésre hajlamos személy, vagyis a megélhetési bűnözés csak a liberális és a szocialista politikusokra jellemző.

Származástól, bőrszíntől, de nem neveltetéstől, speciális kultúrától függetlenül. Vagyis az a személy, aki bármennyire koldusszegény, éhező, ha nem tartozik a fentebbi kategóriákba, inkább meghal, de nem bűnözik.

Mi értelme van hát a törvényeknek, amelyek sújtják, büntetik a társadalom ellen elkövetett bűntettek végrehajtóit? Semmiképpen sem a bosszú, a megtorlás, az elrettentés is csak mérsékelten, hiszen kiszámíthatatlan az ilyen jellegű hatása. A legvadabb történelmi korokban is jobbára a közösség, a hatalom, az uralkodó védelme volt a büntetés célja, s legföljebb csak másodlagosan a bosszú. A bűnöző nem fél a büntetéstől, mert buta s nem tudja elképzelni sem, hogy lebukhat. A valódi lélektani szakember viszont sejti, hogy az elkövetés pillanatában a bűnöző nem mérlegel, nem meditál, hogy életfogytot, karót vagy kötelet kap tetteiért. Ne legyetek már ennyire ostobák! A veszprémi gyilkos sem mélázott a következményeken . A törvény értelme, hogy elszigetelje a gyilkost a védtelen társadalomtól, ez a célja a valódi életfogytiglannak: hiszen egy huszonéves, ha szabadul 10-20 év után élete teljében, a börtönben kirafinálva, s még elszántabban csap le a társadalomra. Ezt nem akarjátok érteni, Bárándykáim, Draskovicskáim, Kálmán Olgácskáim!

Szalay Károly