A jó az lesz, hogy az évek óta apátiába süppedt emberek tömegesen felélénkülnek, a rossz pedig az, hogy egységes akarat és irányítás híján a jobboldal dezorganizálódik, kisebb és nagyobb csapatokra esik szét. Erre utaló jelek máris láthatók. Ilyen volt az április ötödikei civil tüntetés elsöprő, kétszázezres sikere, ilyen volt és ilyen lesz a Bajnai-kormány megalakulását fogadó és tagadó, ténykedését elutasító tüntetések folyamata. Ennek a társadalmi fellépésnek vannak előzményei.

A Deák Ferenc és Mahátma Gandhi által meghirdetett passzív rezisztenciák társadalmi fogadtatása volt hasonló, bár ma még csak a folyamat elején vagyunk. A passzív ellenállás lényege a hatalommal való tömeges méreteket öltő, nyílt együtt nem működés, amiben az a jó, hogy normális országban a passzív ellenállást gyakorlóknak nem kell tartaniuk büntetéstől.

Úgy tűnik, ma valami hasonló helyzet alakul. Az őszödi hazugságsorozat tetőpontján a Gyurcsány–Bajnai staféta kiváltotta a társadalom elementáris undorát, valami olyan belső görcsöt váltva ki, amit az emberi szervezetnél a hányás követ.

Bajnait a társadalom többsége nem lesz képes befogadni, mivel már Gyurcsánytól megundorodott, s ez az undor Bajnaival az elviselhetetlenségig fokozódott. Nem maszkos-csuklyás utcai harcosok hozzák el tehát a változást, hanem egy olyan össztársadalmi vegetatív reflex, amit fegyverrel sem lehet visszaszorítani.

Ez pedig új helyzet elé állítja a politikai pártokat. A történelem tanítása szerint azok a pártok emelkednek fel, amelyek a legérzékenyebben kapcsolódnak a tömegekhez, így a leghamarább ismerik fel a társadalomban végbemenő változásokat, s ezért tudnak és mernek arra az alapvető kérdésre válaszolni, amire az kíváncsi.

Ma a legfőbb kérdés így hangzik: „Mikor könnyebbülünk meg?” A válasz kézenfekvő: „Minél előbb, annál jobb.” Így hát ma már rossz az a válasz, hogy tartsunk ki még, szorítsuk össze a fogunkat, valahogy bírjuk ki még, aztán legkésőbb egy év múlva szabadulhatunk. Ez azért rossz válasz, mert a vegetatív reflexek számára az üzenet életellenes. A társadalom szabadulni akar. Most, azonnal.

Az európai parlamenti kampány a jelek szerint még el sem kezdődött, már meg is bukott. Az a politikai párt, amelyik nem lesz képes felfogni, hogy ebben az új helyzetben a társadalom a legkevésbé arra lesz kíváncsi, hogy melyik politikai erő milyen szép arcocskákat tud Brüsszelben üdültetni, bajba kerülhet. Az a politikai párt pedig, amelyik azt mondja, lázadjatok, az előtt új tér nyílik.

Mivel még időben vagyunk, íme a fentiekre egy szomorú példa. A Fidesz kommunikációs csődjét Bíró Ildikó mutatta be az említett budapesti tüntetésen. A civilek között a békésen szendergő polgári körök vezetője is felszólalt, eképpen: „Itt vagytok, cigányok?” A téren kővé dermedt kétszázezer ember. Majd a jelenlévők mély megrökönyödését fokozandó, az elsöprő többség számára ismeretlen cigányemberek neveit sorolta fel. Ezután, hogy a riadalom még nagyobb legyen, ekként folytatta: „Itt vagytok, zsidók?” És valami Barankovics műhely tagjainak nevét idézgette…

A sors néha kegyes. Mielőtt a füttykoncert kitörhetett volna, a szónokba belefojtotta a szót a téren felsorakozott Gój Motorosok motorjainak dübörgése. A túllihegett politikai korrektség – mi nem vagyunk ám rasszisták – itt és most a gyáva mellébeszélés iskolapéldája lett. Mert nem a rasszizmus Magyarország legfőbb gondja, hanem az undor. Ébredj fel Gandhi!

Bencsik András