Saját szemszögükből idióta sasszéjukkal megrendítették a magyar „baloldalt” is, amit eszmeháborodott módon a pártbeli bank- és tőkeszocialisták, valamint ők, a nemzetközi rablótőke és piacgazdálkodás liberális letéteményesei alkotnak. Valami bűzlik a háttérben. Nem tudom, hogy mi, ezért tehát félek.

Miért ragaszkodik egy nyilvánvalóan megbukott kormány a hatalomhoz? Itt volt egy történelmi pillanat, amikor elegánsan megszabadulhattak volna a saját csődjüktől. De nem. Feltétel nélkül átadták a hatalmat a megbukott Gyurcsány torz maszkjának, sőt diktatúrát garantáltak neki. A kormányfőkereső hercehurca nyilván színjáték volt, de miért volt rá szükség? És mi okból ragaszkodik ahhoz görcsösen egy libatöpörtyűvé aszalódott párt, hogy még mindig ő uralja ezt a szánalmasan szolgalelkű, elvtelen lihegencekből összehányt posztkommunista parlamenti frakciót? Azért-e, hogy aki időt nyer, életet nyer? De mire? Arra, hogy Dachauvá, gulággá nyomorítsák az országot?

Mi munkál a háttérben? És a passzírozott-fécesz posztkommunista tagság ökör következetlensége? Előbb Gyurcsányt emeli trónra, majd Lendvai Ildikót guggoltatja a helyébe. Krausz elvtársnak csak most jut eszébe, hogy pártjának semmi köze a szocializmushoz? Vajon a Bajnai-féle nyomorprogrammal lázadást akarnak szítani, s azt vérbe fojtva, a fasizmus veszélyére hivatkozva diktatúrával védik meg a demokráciát? A mai antiszemitázás, rasszistázás erről szól? Mi búvik meg a liberális párt tétova politikájában? Úgy viselkedik, mint a hírös város békája a kecskeméti halastóban.

„Hun beugrik, hun ki, hun beugrik, hun ki.” Még egy esztendeig tolvajkodhatnak? Tovább kótyavetyélhetik a nemzeti vagyont? Titkos utasításra folytathatják a magyarok likvidálását? Nem tudom, tehát félek.

Netán pszichiátriai aberrációban szenvednek kollektíven? Koprofágiában, bélsárevésben? Némely országban étkezési csemege a madárürülék, ám a szoclibek legföljebb csak a saját végterméküket kajálhatják tovább, ami nem éppen madárfüttyös ínyencség.

A baloldali média, jellemtelenségéhez mérten szokatlanul, még mindig marasztalja a megbukott Gyurcsányt. Vagy mégsem bukott meg? Csupa logikátlanság. Tehát félek. A magyarfóbiás Eörsi Mátyás kijelenti a médiában: a magyar családok bűne a gazdasági bukás, mert többet költöttek, mint amennyi megkerestek. Ergó, irtsuk ki a magyar családokat. Ők a rákfene. Ugyanakkor a bankok új palotákból és új föltételekkel csalogatják a honpolgárt, vegyen fel kölcsönt és költekezzék gátlástalanul. Őrület. Félek.

Tóbiás József az új szocialista ügyeletes rém kijelenti, a képviselő is ember, kivált az, ha baloldali. Gyurcsány torz maszkja hápogja: „Fájni fog, de nagyon!” 1945 óta fáj nekünk. A buta miniszterek aláírják a Bajnai-paktumot, Hitler-kori „hinaus mit uns”, ki velünk! módra. És annyira hülyék, hogy az Internacionálét éneklik lelkesen, fölszólítva áldozataikat: ugyan, söpörjék mán el őket! Mi ez a röhögtető téboly? Mi ez a szocialista-liberális agyhúgy? Nem tudom, ezért a röhögést torkomba szorítja a gyanakvó félelem.

Szalay Károly