De ismét kiderült, a demokrácia nagy teher annak, aki diktatúrához szokott. A ballib koalíció inkább megmentette magát, hogy megint meg tudja szavazni a büdzsét az ellenoldal nélkül is. Ehhez pedig csak annyi kellett, hogy hosszú kérlelés vagy ki tudja micsoda után a lecsukott párttárs végre lemondjon mandátumáról, a fővárosi MSZP pedig beültessen a helyére egy másik gombnyomogatót.

Biztos, ami biztos, egy egykori III/II-es tisztet. Egyesek persze felemlegetik, Hunvald döntése nagyjából egy időbe esett azzal, hogy az eddigi ingatlanügyek mellett múlt héten hivatali vesztegetéssel, hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással is meggyanúsították, magyarul erősödött rajta a nyomás.

Ám hogy a két dolog között van-e összefüggés, az részletkérdés. Ennél sokkal szomorúbb, hogy Budapesten mehet tovább minden úgy, ahogy eddig. Vehetik fel a hiteleket, nyomhatják bele a pénzt a négyes metróba, a főváros meg csúszhat egyre lejjebb. Egy évig még.

Mert jövőre az eddig elvakított budapestiek is kinyitják a szemüket, ránéznek a kutyapiszokhalmokra, észreveszik a kátyúkat, a százméteres hosszúságú kocsisorokat, a lerobbant BKV-járműveket és beleszippantanak a benzingőzös levegőbe. Aztán két évtizednyi zuhanást követően várhatóan olyanokra bízzák a város irányítását, akik értenek is hozzá.

A fővároson túl is van persze élet. Bajnai Gordon például keményen dolgozik. Hogy egyszer az ország érdekében is tesz majd valamit, az az eddigiek alapján nem tűnik reálisnak, a barátoknak azonban a válság közepette is biztosítja a jövőjét. A kedves olvasó nyilván át tudja érezni, mekkora trauma érte volna Erős Jánost, a Magyar Fejlesztési Bank elnökét, ha a tavalyi 3,6 milliós havi fizetése (plusz nyolcvanszázalékos prémium) után idén be kell érnie mondjuk havi egymillióval.

Ez a szörnyűség nem történet meg! – gondolhatta Bajnai gazdasági minisztersége utolsó napjaiban, április tizenötödikei hatállyal kiadott hát egy utasítást a minisztériuma tulajdonosi jogkörébe tartozó cégek vezetőinek javadalmazásáról. Így aztán Erős havi 2,2 milliónál kevesebbet nem kereshet, de szerencsés esetben zsebre tehet négymilliót is (plusz nyolcvanszázalékos prémium persze), s ugyanígy biztosítva van más barátok, így például az ITD Hungary, vagy a VÁTI vezérigazgatójának jövője is. Igaz, ők kevesebbet kapnak (nyolcszázezer és 2,2 millió között, plusz prémium), de azért megnyugtató, hogy az előttünk álló drasztikus megszorítások nem sújthatják őket ennél jobban. Miért is sújtanák, elvégre egy közelmúltban közzétett lista szerint negyven állami cég legfelső vezetése egy év alatt összesen 715 millió forintnyi alapbért vehetett fel… Nyilván megdolgoztak érte.

A balliberális oldal tehát bármit megtesz, hogy amíg lehet, vehessen a közösből. Ehhez ért. Aztán amikor kiürül a kassza, akkor ránéznek majd az ellenzékre: na, most csináljatok valamit! Tennivaló lesz is bőven a kormányváltás után. Egyre hosszabb például a lista az elszámoltatáshoz.

Bándy Péter