„A parlamentben pimaszkodó hőbörgés az egyik oldalon, sunyítás a másikon. Ám sem a népboldogításra készülő hangosak, sem a boldogtalan lapítók közt nincs senki, aki a saját felelősségéről is hajlandó lenne eldadogni legalább néhány mondatot. Nem szívesen írom le, de tény: csak a távozó miniszterelnökben volt annyi bátorság és tisztesség, hogy a kialakult helyzetért önmagát is okolja.” (Mester Ákos: Ennyi, 168 óra, 2009. március 26.)

* * *

„Valószínű, hogy a neonyilas Jobbik 2010-ben bekerül a parlamentbe. Nem ez a riasztó, a választók legalább tizenöt százaléka fogékony az antiszemitizmusra, cigánygyűlöletre, a többiek jelentős része pedig tanácstalan. Mégsem a szélsőjobb alaptermészetéből eredő agresszív nyomulás a fő gond, hanem az, ami ezt a térnyerést lehetővé teszi. Nem az utcai üvöltözőktől kell tartani, hanem a magukat tisztességes polgároknak tekintő emberek nagy tömegétől, akik nem randalíroznak, csak közönyösen, jóleső egyetértéssel szemlélik, ahogy egy maroknyi árpádsávos újfasiszta megpróbálja belefojtani a szót a baloldali és liberális politikusokba a nemzeti ünnepen. Ez a tömeges „eltűrés” az igazi biztatás. (…) Orbán velejéig hazug populizmusába is belefér, hogy megnyerje magának mindazokat, akik nemcsak baloldali nosztalgiából, hanem egzisztenciálisan a Kádár-korszak védettségnek tűnő állóvizét sírják vissza. Ma mindazok, akik a „Legyen-e ingyen sör?”-féle agytalan népszavazáson az egészségügyi reform megsemmisítésére szavaztak, az ő táborát gyarapítják. Ha kormányra kerülve továbbra is az ő kegyeiket fogja keresni, nemcsak megbukik, de Magyarországot is tönkreteszi.” (Ungváry Rudolf: Nem vagyunk még demokraták, Népszava, 2009. március 28.)

* * *

„Hogy hová jutunk a hazai és a világválság nyomán, az könnyebben megjósolható. Nacionalista válasz érkezik teljes erővel, egyházi háttértámogatással, valamint részben nyílt, részben burkolt kapitalizmus-ellenességgel, rendpártisággal, tekintélyuralmi vonásokkal, erősödő előítéletekkel és diszkriminációval. Az úgynevezett modernizációnak egy időre vége, különösen, hogy nehéz lesz hitelesen bemutatni a válságban ugyancsak vergődő Nyugatot, mint a modernizáció vonzó példáját. Nem a kádári puha diktatúra tér vissza, hanem minden bizonnyal a Horthy-korszak történelmi okokból elmaradt folytatására tesznek kísérletet, formális demokráciával, erőteljes állami szerepvállalással, nyomással, megfélemlítéssel, ideológiai befolyásolással. Normális körülmények között ennek a kísérletnek a kudarca hamar bekövetkezne, de nem tudható, vajon a világválság meddig húzódik és milyen következménnyel jár, vagyis könnyen lehet, hogy jócskán marad idő és tér a magyar próbálkozásra. (…) A magyar baloldalnak azonban még vesztes helyzetben és Gyurcsány nélkül sincs más útja, mint előre, még ha a Fidesz gyors ütemben is masírozik visszafelé.” (Bolgár György: Egy korszak vége, Népszava, 2009. március 30.)

* * *

„A horoszkópom szerint a Halakhoz tartozom, azaz borzasztó komplex a személyiségem. (…) Már 1973-ban beléptem az MSZMP-be. Nem kényszeríttettek, úgy éreztem, ott a helyem. Lehet, hogy rossz hír, amit mondok, de én úgy ítélem meg, hogy az a rendszer működőképes: volt benne egyfajta szociális meg anyagi biztonság. Persze azért nem sírom vissza a szocializmust.” (Verók István, Terézváros polgármestere, HVG, 2009. március 21.)

* * *

„Nem találtam semmiféle titkos párthatározatot vagy utasítást a forradalom leverése után indított perekre vonatkozóan, ami előre meghatározta volna az ítéletek politikai koncepcióját. A vádlottakat nem kínozták, és nem próbálták őket arra kényszeríteni, hogy önmagukra terhelő vallomást tegyenek, mint 50-es évek elején megrendezett Rajk-perben, valamint más politikai leszámolások idején. (…) Az általam tanulmányozott budapesti peranyagok alapján elmondhatom, hogy 1957–58-ban nem koholt vádak alapján ítélkeztek a bíróságok a fővárosban.” (Interjú Eörsi László történésszel, Népszava, 2007. január 23. Készítette: N. Sándor László)

* * *

„E mögött az impotencia mögött azonban egy sokkal súlyosabb helyzet áll: az MSZP és az SZDSZ inkompatibilitása. Ez a két párt képtelen és alkalmatlan arra az együttműködésre, amelyre pedig mindkettejüknek – s az országnak is – szüksége volna. Nem csupán történelmi, szociológiai és ideológiai – ha tetszik múltbeli – okokból. Hanem mai pártpolitikai státusuk és karakterük okán.” (Debreczeni József: Az utolsó szalmaszál, Népszava, 2009. március 30.)

* * *

„A Fidesz és a KDNP azonban képtelen kibújni a bőréből. Szajkópárt, amelyben ha a szóvivőknek betanított valamit az elnök, csak azt ismételheti, „illegális kormány”, vele semmi áron nem tárgyalunk. Akkor sem, ha az ország érdeke ezt követelné. De számukra ez számít a legkevésbé. További hónapokig ebben kell élnünk. Bajnai Gordon megtette a magáét. Nem rajta múlt.” (Várkonyi Tibor: Párbeszéd partnerek nélkül, Népszava, 2009. április 8.)

Tóth Gy. László