„A baloldaliak nem félnek a jövőtől, bármit is tartogat, még ha újabb ordas eszmék úszulnak is ránk, akkor se. Mert a jövő jön, föltartóztathatatlanul. Az időt nem lehet megállítani! A baloldal elébe megy a jövőnek. Fölkészül rá, fölhasználja a haladást, és kivédi a veszélyes melléktermékeit. Működő, a munkából élő tömegek számára jólétet, biztonságot hozó szocialista társadalom nem volt még a világon, megteremtése még előttünk áll, az a mi föladatunk! Ehhez a szocialista jövőbe vetett hit kell. A hitet táplálni, ébren tartani az egyik legfontosabb mozgalmi föladat.” (Kertész Ákos: Mozgalmat! Mozgalmat! Népszava, 2009. május 12.)

* * *

„A jogalkotás ugyanis az egyetlen, konkrét esetben (!) nem egy mégoly visszatetsző, felháborító, képtelen »különvélemény « kifejtését tiltja meg, hanem az Auschwitz utáni világ létalapjának szimbolikus megvédelmezését jelenti. Auschwitz – a belülről kifejlődő világkatasztrófa – ugyanis Európa egyetlen igaz kulturális fundamentuma: minden ezen áll és bukik. Ugyanezért lett Auschwitz a demokratikus európai politika zsinórmértéke, vagyis kánonja, amelyhez kénytelen-kelletlen mindent mérnünk kell most már. Hisz egész világunkat és benne életünket is úgy jellemezhetjük legjobban, mint amit »Auschwitzra ráadásul« kaptunk. Ez az egy Auschwitzünk van, ez viszont oszthatatlanul mindenkié. Becsüljük hát meg és vigyázzunk rá, mint a szemünk fényére. Ez a mi maradék emberségünk, maradék magyarságunk. A maradék világ. Nem engedhetjük, hogy ezt is elvegyék tőlünk!” (Szilágyi Ákos: Auschwitz mint vélemény, Népszabadság, 2009. május 2.)

* * *

„A filozófus morális küldetése kivételt képez, s nem kínál fogódzót az úgynevezett tudománnyal sem, mert ritkán idéz, ritkán hivatkozik, a lábjegyzet pedig végképp nem kenyere. S ha nincs szerencséje a kiadói szerkesztővel, s különösen ha magyarul írott műről van szó, akkor Márkus György régi bonmot-ja (Ágikám, te vagy az egyetlen ember, akinek a gépírása is olvashatatlan) imitt-amott igazolódik és megzavarja az olvasást. Nehézséget jelent továbbá Heller bámulatos termékenysége is, amelynek paradox hatását az irodalomra érzékeny magyar értelmiségiek Tandori példájából érthetik meg. Bármennyire tudjuk is, hogy ő a legnagyobb élő magyar költő, restségünk gyakran visszatorpant, hogy útját kövessük.” (Radnóti Sándor: A jószerencse lánya, Heller Ágnes filozófus nyolcvanéves, Népszabadság, 2009. május 12.)

* * *

„Nekünk magyar öntudatunk van és öntudatos magyar ellenzéki vezérünk, aki hívei szerint egyszerre sámán és vezénylő tábornok, ő pedig határozottan állítja, hogy mindenre tudja a megoldást. Minden rosszat megszüntet, eltöröl, visszavon, és minden jót bevezet, ő ugyanis becsületes magyar ember, akinek egyetlen célja van, a nemzet felemelése. Magához. Nem állítom, hogy egyedül mi vagyunk ilyen könnyen megvezethetőek, és a megvezetéshez gyakran még megvezetőre sincs szükség: egyszerűen az emberek mindig jobbat remélnek, és el akarják hinni, hogy van, aki szállítani tudja nekik a reményt.” (Bolgár György: Illúziók nélkül kilencvennel, Népszava, 2009. május 15.)

* * *

„Ideológiája és programja alapján jelenleg az MDF és az SZDSZ képviselheti az adófizető kisebbség és egy működőképes Magyarország érdekeit. Az SZDSZ kilépése a koalícióból alkalmat teremtett az együttműködéshez, de a két párt nem tudott élni a lehetőséggel. […] A válság esélyt nyújt arra, hogy megérlelje a polgári középerők összefogását. A formális logika szabályai szerint az SZDSZ és az MDF többé nem beszélhetne el egymás mellett, és nézeteik meghirdetett közösségét politikai együttműködéssel kellene igazolniuk. Akár sikerül, akár nem, a lényeg nem változik: a felelősség elől nem rejtőzhetünk el, és kinek-kinek el kell majd számolnia saját lelkiismeretével. Rendszerváltó pártokként a polgári közép kísérletével ugyanis elsősorban nem önmagunknak, hanem az országnak tartozunk.” (Magyar Bálint: Polgári közép, vagy bonszaigigászok harca? Népszabadság, 2009. május 15.)

Tóth Gy. László