„Ehhez persze azért már csak formai okokból is szükséges egy jó kis kétharmados választási győzelem (ami, ha a dolgok még egy évig így mennek, egyáltalán nem illúzió). Akkor lehet az alkotmányt átírni, a büntető-és polgári törvénykönyvet revideálni. Akkor jön – mint erre Orbán Viktor és hűséges fegyverhordozója, Stumpf István már célzott – a nagy nemzeti átnevelés, vagy ahogy Orbán legutóbb mondotta, a demokrácia megjavítása (eddig szinte minden diktátor, Mussolinitől Hitlerig, Fidel Castrótól Rákosiig olyan generáljavítási programmal állt elő – demokráciából népi demokráciát, szocializmusból nemzeti szocializmust – hogy arról koldultunk.) […] Akinek nem tetszik ez az egész, azzal majd APEH-rendőrségtől bíróságig szót értünk, rosszabbik estben derék jobbikosaink megmutatják, hogy merre vezet az út Magyarországról kifelé. Lesz itt olyan jó kis Magyarország, hogy vitéz nagybányai vagy Rákosi tíz ujját megnyalná. Hát még ha – miként azt Mikola úr, a nemzet főorvosa már a 2006-os választási kampányban kifecsegte – nemzetközi jogot felrúgva, választójogot adnak felvidéki meg erdélyi magyaroknak – nos, ha más nem is, de az árpádsávos zászlóipar világszínvonalra fog fellendülni.” (Szász István: Magyarország, vigyázz! Népszava, 2009. május 23.)

* * *

„Elég volt ebből a típusú politikai kultúrából! Elég volt abból, hogy nem mondják ki egyértelműen: nem kokettálnak, nem működnek együtt a szélsőjobboldallal, elég volt abból, hogy egyetlen egyenes mondatot nem lehet kapni tőlük arról, hogy most akkor bűn-e a holokauszttagadás vagy sem. Én is azt mondom, hogy nagyon sok mindenből elég volt. Azt kell tehát üzenni a szocialista szavazótábornak, hogy emberek, tessék felébredni, mert itt egy más világ jön, ha mi magunk nem rázzuk fel magunkat, és nem védjük meg azokat az értékeket, amelyekben hiszünk, akkor ki.” (Interjú Mesterházy Attilával, Népszava, 2009. május 23.)

* * *

„Én abban a rendszerben nőttem fel és szocializálódtam, ami a baloldalé volt. Vagyis az anyatejjel szívtam magamba a baloldaliságot. A rendszerváltás után sem volt kérdés, hogy ezen a vonalon haladok tovább. Nem tudok azonosulni a radikális, megosztó politikával. Az emberi hang a baloldalon van. Persze kritikus vagyok a pártommal szemben. Egy jó értelemben vett vita „legömbölyít.” (Gyula, a plakátember, Horváth Ildikó interjúja Dorogi Gyulával, 2009. május 27.)

* * *

„Félreérthetetlenül azt a több mint fél évszázados hatalmi mérleget akarja most egyszerre kiegyensúlyozni – és erre jár neki az esély, ennek jogosságát ne vitassuk el tőle! – amelynek a baloldali serpenyőjét olyan iszonyú súlyok húzzák le, mint a Rákosi-féle totális és a Kádár-féle poszttotális uralom! Hogyan lehet ezeket figyelembe venni egy demokratikus kalkulusban? Demokratikusban természetesen sehogy. Amivel a világért se azt akarom mondani, hogy Orbán a Rákosiéhoz vagy a Kádáréhoz hasonlítható uralmat építhetne ki! Csak azt, hogy az ő uralma sem lesz demokratikus. Még annyira se, mint a Horthyé volt. (Debreczeni József: Orbán mérlege, Népszava, 2009. május 26.)

* * *

„Tóth Károly szocialista országgyűlési képviselő két hete azon reményének adott hangot, hogy jó lesz, ha »senki sem gondolja magát pótolhatatlannak, és nem tér vissza a fősodorba, ha már onnan kilépett«, míg Lamperth Mónika szerint »Gyurcsány megérezhette volna, hogy nem tehet velünk azt, amit akar.« […] Ebben a helyzetben óriási felelőtlenség, amit Suchmann Tamás mondott. Szerinte véget ért a Gyurcsány-korszak. A magyar politikatörténet egyik innovatív politikusán úgy lépne át az MSZP, hogy közben elnökségi üléséken előrehozott választásra készül, és hallgat arról, hogyan érinti a globális válság utáni Új Gazdaság hazánkat. A szuperkapitalizmus megdőlt, vele zuhant a glóbusz, az is, aki a neoliberálisabb volt az elképzelt neoliberálisnál. Az MSZP-nek nincs vezére, nem is feltétlenül van erre szükség, akárcsak arra sem, hogy személyi allűrök vagy hátsó szobás megjegyzések tömege szökkenjen szárba. A magyar baloldal jövője elképzelhetetlen Gyurcsány nélkül.” (Böcskei Balázs: Fejvesztés terhe, Népszava, 2009. május 28.)

* * *

„Nem csoda – vigasztalom magam tehetetlenségemben –, hogy nekem is minden hasonló ügyben először az jut az eszembe, hogy vajon tettes és áldozat közül most éppen melyik a cigány. Holott éppen ezt nem volna szabad megkérdezni. […] A romák elleni, egyelőre ismeretlen hátterű, de korábban sosem látott gyilkos támadásokat éppen az etnikai megbélyegzés, bűnbakkeresés, médiabeli hangulatkeltés előzte meg. Előhozták, szalonképessé tették az emberekben az előítéleteket és a gyűlöletet, egyesekben talán – még nem tudjuk – az erőszakot is. Masírozunk a káosz felé.” (Bolgár György: Egyenes út lefelé, Népszava, 2009. május 29.)

Tóth Gy. László