Hibázni tilos

A Demokrata február 21-i számának vezércikke.

Eljött három amerikai szenátor, két demokrata és egy republikánus vagy fordítva, hogy David Pressman ideiglenesen hazánkban állomásozó amerikai nagykövettel, illetve pár ellenzéki politikussal találkozzanak, majd szépen hazautaztak, mindezt az amerikai adófizetők pénzén, luxus különgéppel, elvégre mégiscsak amerikai szenátorok. Picit csalódottan mentek haza, mert hiába kértek találkozót kormánytagoktól, fideszes politikusoktól, valahogy senki nem tudott velük találkozni, könnyen meglehet, hogy nem értek rá. Pedig szerették volna elmondani és nem csak az amerikai nagykövetnek, mennyire vágynak arra, hogy a magyar országgyűlés megszavazza Svédország NATO-csatlakozását.

Hát ha ezért jöttek, akkor tényleg hiába jöttek, elég lett volna, ha megnézik Orbán Viktor évértékelő beszédét, amelyben a magyar miniszterelnök világosan elmondta, hogy „a Svédországgal fennálló vitánk lezárás felé közeledik. A svéd miniszterelnökkel fontos lépéseket tettünk, hogy a bizalmat újraépítsük. Afelé haladunk, hogy a parlament tavaszi ülésszakának kezdetén ratifikálhatjuk Svédország NATO-csatlakozását.”. Hírek szerint az elmúlt hetekben részletes és fontos tárgyalások zajlottak le a svéd és a magyar kormány között, amelyek eredményeképpen „nagy volumenű katonai és hadiipari szerződés van születőben”. Nos, majd meglátjuk. A svédekkel alapjában véve jó a kapcsolat, annak idején az Orbán-kormány a svéd Gripen repülőgépeket választotta az amerikai F–16-osok helyett, és ez a döntés máig jónak bizonyult, vagyis van alapja az értelmes együttműködésnek, feltéve, hogy a svéd külpolitikából legalább a magyarok irányában kiiktatják a pimasz stílust. És akkor a bizalom tényleg újraépülhet. A svéd okos nemzet, pontosan tudják, mit jelent az, hogy business is business.

Ami pedig a megrendült itthoni bizalmat illeti, ha nem is egy-két hét alatt, de tavaszra az is helyreállhat, mert bármennyire fáj az elkövetett hiba, azért nem történt jóvátehetetlen dolog, és mindenki, aki felelős volt ezért a hibáért, végül vállalta a felelősséget. Kiderült azonban valami ezerszer fontosabb, és ezen minden ma még a válság fájdalmát feldolgozni nem tudó jobboldali honfitársunk el kell gondolkozzon. Az történt ugyanis, hogy félelmetes gyorsasággal és észbontó gátlástalansággal rontott rá a kormányzatra a buktatás nem titkolt szándékával egy baloldali hálózat, mégpedig úgy, hogy a kormányzat gyermekvédő törekvéseit, amelyeket eddig minden eszközzel akadályoztak, arcátlanul kisajátították és a kormány ellen fordították. Ami még fájdalmasabb, hogy ezt a trükköt nagyon sokan be is vették.

Ha már a miniszterelnök megtette, mi se átalljuk a boksz világát felidézni. Ahol nemcsak az a gond, hogy olykor a legjobbat is érheti megrendítő ütés, hanem ami ennél is rosszabb, hogy amikor egy bokszoló megrendítő ütést kap, akkor az ellenfele azonnal ráront és elkezdi csépelni, hogy végleg padlóra verve, egyszer és mindenkorra eldöntse a meccset.

Pontosan ezt a stratégiát követte a baloldal, és nem rajtuk múlt, hogy nem lett belőle knock out. Semmi sem számított, az elvek a legkevésbé, hogy a megrendült jobboldalt tönkreverjék. Istennek hála, nem sikerült. Néhányan még kicsit szédelgünk, de már túl vagyunk a nehezén. Fáj, de erőt ad, hogy túlélve ezt a válságot megtanultuk, hogy vannak sportok, és ebbe tartozik a politika gyakorlata is, ahol hibázni tilos. És akkor mindig a jobb győzi le a rosszabbat.