Gyökeres változás előtt állunk

– Bár az egyik legrutinosabb képviselő az Európai Parlament magyar tagjai között, ez lesz az első alkalom, amikor az ön nevével kezdődik a kormánypártok választási listája. Valószínűleg néhány héttel ezelőtt még nem számított erre… Mit gondol az elmúlt időszak történéseiről?

– Talán a teniszben használják leginkább a ki nem kényszerített hiba kifejezést, bár más sportágakban is van ilyen. Mindenhol, ahol ez a fogalom értelmezhető, ott valójában ez számít a legnagyobb hibának. Hiszen nem egy nehéz játékhelyzet okozza, nem az ellenfél ereje miatt következik be, és nem a sportoló tudásában, felkészültségében esetleg meglévő hiátus következménye. A ki nem kényszerített hibát a saját fatális tévedésed, az oda nem figyelésed, a kellő alázat hiánya, a koncentrációhiány, a fegyelmezetlenséged okozza. A ki nem kényszerített hibák a legsúlyosabbak nemcsak a teniszben, de az életben is. A politikában pedig mindez hatványozottan igaz. Amint arra a miniszterelnök úr az évértékelő beszédében utalt: a politikus minden pillanatban csak egy ütésnyire van a padlótól. Ha nem kellően körültekintő és alázatos, akkor egy elsőre nem is olyan komolynak tűnő ütés, egy ki nem kényszerített hiba bizony nagyon hamar padlóra tudja vinni. A volt köztársasági elnök asszony, illetve a volt igazságügyi miniszter asszony döntése, miszerint a nyilvánosság előtt elismerték a kegyelmi ügyben elkövetett hibájukat és bocsánatot kértek érte, vállalták a felelősséget és mindketten lemondtak, azaz lett az elkövetett hibáknak következményük, világosan megmutatta: más emelet, más kávéház, úgy is fogalmazhatnék, más tejútrendszer, más galaxis, amiben a baloldal, illetve a polgári, nemzeti tábor működik. Nálunk a hibáknak is vannak következményei, a másik oldalon pedig még a legdurvább, akár az emberiesség elleni bűnöknek sincsenek. Néhány dolgot azonban talán fontos és érdemes még érinteni a történtekkel kapcsolatban. Az első, hogy itt nem „egyszerűen” a lehető legnagyobb hiba, egy ki nem kényszerített hiba történt, hanem a köztársasági elnök asszony kegyelmi döntése mindenkiben jogos felháborodást, aggodalommal vegyes indulatot ébresztett. Másodszor: ilyen helyzetben stratégiai nyugalommal kell tudomásul venni, hogy ideig-óráig bizony még hétpróbás politikai bűnözők is morális magas lóról igyekeznek ítélkezni. De a józan ítélőképességünket és a határozottságunkat nem kell és nem is szabad elveszteni! Mert bárhogyan fröcsögnek is most álszenteskedve, nettó gazemberség, ahogy a gyermekvédelem ügyében az elmúlt bő egy évtizedben a magyar dollárbaloldal politikusai és pártjai viselkedtek…

– Miért gondolja így?

– Nem volt egyetlen olyan eset sem, amikor a gyermekvédelmet érintő kormányzati vagy a Fidesz-oldaláról érkező előterjesztést, javaslatot érdemben akár csak végiggondoltak volna. Minden gyermekvédelmi kezdeményezést zsigerből elutasítottak! Ezzel szemben viszont hihetetlen nagy energiákkal egy olyan kulturális háborút folytatnak, amely a pedofília jelentéktelenítését, bocsánatos „sajátos” szexuális magatartásként történő beállítását, gyalázatos relativizálását célozza.

– Visszatérve az előző EP-ciklusára: lehet azt mondani, hogy bizonyos szempontból ez volt az eddigi háromból a legnehezebb? Mert bár 2010-től látható volt, hogy sokszor még a néppárti pártcsaládon belül is meg kellett vívni bizonyos küzdelmeket, ebben a ciklusban már nem is nagyon próbálták leplezni a baloldalról, hogy ellenségként tekintenek mindazokra, akik szembemennek az általuk fontosnak tartott érdekekkel.

– Elképesztő szerencse, a Teremtő nekem, a generációmnak küldött mosolya, hogy két olyan történelmi jelentőségű politikai időszakot is megélhetünk, amelyhez hasonlót nemzedékek tucatjai egyet sem. Az első ilyen a rendszerváltoztatás volt. Fiatal felnőttként egy eredetileg generációs pártot, a Fiatal Demokraták Szövetségét megalapítva lehettünk részesei, sőt, mások mellett alakító részesei a rendszerváltoztatásnak. A közép-európai rendszerváltoztatások után 35-40 évvel később most pedig egy újabb nagy, egész Európát érintő politikai változás részesei lehetünk. Mára teljesen világos a kép: olyan gyökeres brüsszeli változás felé tartunk, amelynek jelentősége, fontossága csak a közép-európai rendszerváltoztatásokéval írható le. Jómagam 2009-ben lettem európai parlamenti képviselő. Ez abból a szempontból tekinthető szerencsésnek, hogy a 2004–2009 közötti időszak, a nyomokban még normálisan működő Európai Unió utolsó fél évtizedének Európai Parlamentje nem kényelmesített el. 2009 után viszont alig egy-két év kellett ahhoz, hogy világosan lássuk: ami az unióban zajlik, az kizárólag a brüsszeli intézményeken keresztül hatalmat gyakorlók ideológiai és politikai befolyásának, hatalmi törekvéseinek mindenáron történő erősödését szolgálja. Mindez pedig, ha tudatában vannak az érintettek, az európai emberek, ha nem, az európai polgárok százmillióinak az érdekeivel ellentétes, mert ami jó ideje Brüsszelben zajlik, az az európai önazonosság-tudat minden fontos elemét aláásó folyamat.

– Mit ért ez alatt?

– Például Európa gazdasági teljesítményében világösszevetésben egy olyan szűkülés figyelhető meg, amelynek nyomán ma már sajnos csak az maradt a kérdés, hogy milyen ütemben fogunk még jobban leszakadni az észak-amerikai és az ázsiai gazdasági térséghez képest. Mert nem egyszerűen lemaradásban, hanem egyre komolyabb leszakadásban vagyunk. Részben ebből fakad hatalompolitikai értelemben Európa befolyásának a radikális vékonyodása is. Ma már ott tartunk, hogy a földrajzi Európa területén zajló, világpolitikai jelentőségűvé vált háborús konfliktusban, az orosz–ukrán háborúban lényegét tekintve semmifajta érdemi hatalmi szerepe nincs az Európai Uniónak.

– És azt mondja, ez a negatív folyamat már több mint egy évtizede látható volt?

– Igen. A 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági válság súlyos hatásai, a görög államcsőd, a Trump 2016-os választási győzelmére adott ideges brüsszeli válaszok, a 2015-ben kirobbant drámai migrációs válság és a brexitnépszavazás 2016-os sikere a 2010-es évek közepére teljessé és letagadhatatlanná tette az Európai Unió, a brüsszeli politika súlyos válságát. A kialakult válsághelyzetben a brüsszeli bürokrácia előremenekült, és a szélsőséges és radikális globalista ideológiai és politikai elképzelések agresszív zászlóvivője lett. Az egész folyamatot betetőzte a Covid-válság, majd az orosz–ukrán háború, illetve mindkét esetben a válságkezelés tekintetében történelmi léptékben is katasztrofális teljesítménye az Európai Uniónak, a brüsszeli bürokráciának. Az biztos, hogy Európa gyökeres változás előtt áll. A kérdés csak az, hogy ez a gyökeres változás Európa megerősödéséhez, az európai együttműködésnek egy olyan új korszakához vezet-e, amely az európai nemzetek külön-külön és együttes gyarapodását is szolgálja, vagy pedig egy olyan súlyos szétesés következik be, amelynek nyomán Európának a világban betöltött meghatározó szerepe gazdasági, tudományos, technikai, katonai, hatalmi és üzleti szempontból akár évszázadokra is elvész. Annak idején a közép-európai rendszerváltoztatások során a személyes és közösségi szabadság újbóli kivívása volt a célunk, ma az európai rendszerváltoztatásban a nemzeti szuverenitás és az abból fakadó európai szuverenitás megvédése, visszaszerzése a feladatunk. Örülök, hogy ebben a kulcsfontosságú küzdelemben is részt vehetek.

– Elfogadta az Európai Parlament a politikai reklámok szabályozására vonatkozó javaslatot. Ezzel kapcsolatban Zsigmond Barna Pál úgy fogalmazott, hogy ez a szólásszabadságnak, illetve a tagállami szuverenitásnak is a korlátozását jelenti. Miről szólnak ezek a szabályok?

– Amit ma a mainstream európai politika, a brüsszeli bürokrácia csinál, azt már jó egy-másfél évtizeddel ezelőtt majdnem a legapróbb részletekig előkészítették, kidolgozták a Soros-birodalom, a Soros-hálózat boszorkánykonyháiban. Ma az ott megfogalmazott elképzelések lehetőleg egy az egyben vagy csak minimális változtatásokkal történő átültetése zajlik Brüsszelben. Kétség se férjen hozzá, ez bizony egy nagyon összehangolt politikai-hatalmi akciósorozat. Gondoljunk csak például a jogállamisági dzsihádra. Ennek a jogállamisági boszorkányüldözésnek az egyik kiindulópontja az a jól ismert elgondolás, hogy a politikai, ideológiai vitákat a brüsszeli bürokrácia a hatalmi helyzetével visszaélve jogiasítja, és a saját politikai, ideológiai álláspontját a jogi kényszer erejével akarja az eltérő véleményen lévőkre ráerőltetni. Azt se felejtsük el, hogy a kommunisták, posztkommunisták, a magukat liberálisnak füllentő neomarxisták, a progresszívok időről időre mindig kidolgoznak, alkalmaznak egy „bűvös kategóriát” a tőlük eltérő, polgári-nemzeti-kereszténydemokrata-konzervatív-szuverenista nézeteket vallókkal szembeni politikai karaktergyilkosságra. Antiszemiták. Euroszkeptikusok. Populisták. Korruptak. És így tovább. Ma ez a kategória éppen a „jogállamiság alapértékeit rendszerszinten megsértők”, és ebbe természetesen hogy, hogy nem, mindig csak a jobboldali, nemzeti, szuverenista erők tartoznak. Mi jól ismerjük a klasszikussá vált bonmot-t: a bolsevikok óta a baloldalon úgy tartják, hogy aki Trockijtól jobbra áll, mind fasiszta. Csakhogy ezek a szerintük „elfogadhatatlan” nézeteket vallók, még ha a meggyőződésük miatt meg is büntetik őket, egyelőre elmondhatják, amit gondolnak, elindulhatnak a választásokon, szavazhatnak rájuk az emberek, és akár képviselői helyekhez is juthatnak. Erre mondják most azt a baloldalon: „Nem helyes, elvtársak, hogy ennyire engedékenyek vagyunk! A legjobb lenne az ezeket a nézeteket vallókat végleg kiiktatni a közéletből!” Na, pontosan ezt az elgondolást szolgáló uniós jogszabálycsomag van most éppen készülőben, bizonyos elemei pedig már meg is születtek.

– Milyen elemei?

– Az egyik ilyen, hogy brüsszeli bürokraták akarják közvetlenül meghatározni, hogy miről lehet szó, miről lehet beszélni egy tagállam választási kampányában. A politikai reklámokról szóló új uniós jogszabály rendelkezései szerint ugyanis egy újonnan felállított európai hatóság majd jól meg fogja vizsgálni, hogy a választásokon részt vevő pártok és jelöltek milyen témákról beszélnek a kampányban. És amennyiben a vizsgálataik során azt állapítják meg, hogy bizonyos mondanivalók „európai értékeket sértenek”, akkor megtiltják, hogy a kampányban arról beszéljenek. De tovább is van, mondom még. Elfogadott az Európai Parlament egy olyan új médiajogszabályt, amelyik természetesen – a bürokráciacsökkentés nagyobb dicsőségére – megint egy újabb európai hatóságot hoz létre, amely hatóság a különböző médiaszereplők szerkesztési gyakorlatát fogja majd ellenőrizni. A jogszabály rendelkezései szerint ha olyan cikket írsz vagy szerkesztőként olyan írást teszel a lapba, amelyik a hatóság szerint sérti az európai értékeket, akkor annak súlyos szankciói lesznek. A harmadik ilyen észveszejtő elem az egyes pártoknak a politikai versenyben való részvétel lehetőségéből való kirekesztése, kizárása a brüsszeli bürokrácia önkényes döntései alapján. A készülő szabályozásnak az a jogi logikája, hogy a páneurópai pártszövetségeknek – tehát az Európai Néppártnak vagy az Európai Konzervatívoknak és Reformistáknak és így tovább – olyan jogi nyilatkozatot kell tenniük, amiben garanciát vállalnak, hogy ők mint páneurópai pártok, illetve az összes tagpártjuk maradéktalanul tiszteletben tartják a brüsszeli bürokraták által önkényesen definiált úgynevezett európai értékeket. Ha valaki nem így tesz, és azt vallja például, hogy az anya nő, az apa férfi, és ezzel „európai értékeket” sért, akkor vagy az adott pártszövetségnek kell szankcionálnia az „európai értékeket megsértő” tagpártját – azaz kizárja, nem engedi indulni a választásokon –, vagy ha nem bünteti meg, akkor pedig maga a páneurópai párt kell majd hogy szembenézzen ugyanezekkel a következményekkel. Jelen állás szerint fizikai erővel egyelőre még nem akarják a mainstream erők kiiktatni a hozzájuk képest eltérő állásponton lévőket, de a jog erejével durván korlátozni akarják a szólás-, a véleménynyilvánítás szabadságát. Előbb-utóbb biztos, hogy gondolatbűn is lesz majd a brüsszeliek szerint… Mivel a polgárokat egyelőre még a Soros-hálózatnak is nehéz kiiktatni a demokráciából, ezért a politikai versenyt akarják úgy korlátozni, hogy az övéktől eltérő vélemények még csak meg se jelenhessenek. Elképesztő!

– Vagyis tartanak attól, hogy mint a gazdáknál látjuk, egyre többen lázadnak majd fel?

– A Századvég közel egy évtizede készít egy olyan példátlanul nagy mintás európai felmérést, amiben hol huszonhat-huszonnyolc, hol akár harminc országot vizsgálnak, mindenhol ezer polgárt megkérdezve az európai politika porondján szereplő legfontosabb kérdésekben, mint jelenleg a háború, az illegális migráció, Ukrajna támogatásának kérdése vagy éppen a genderideológiai őrület. Ebből bizony az derült ki, hogy az európai polgárok nem kevesebb mint 67-75 százaléka pont azon az állásponton van, amely álláspontot egy-két kérdésben egyedül Magyarország, más kérdésekben pedig Magyarország és néhány vele egyetértő ország képvisel. Nos, ennek, az európai polgárok véleményének, akaratának a teljes figyelmen kívül hagyása zajlik ma az európai politikában.

– Az elmúlt két évben megszokhattuk az orosz–ukrán háború kapcsán a logikátlan döntéseket. Viszont a katonák odaküldését is meglebegtető Macron vagy Von der Leyen friss nyilatkozatai minden eddigi határon túlmennek, mintha tényleg nem a béke volna az elsődleges cél, hanem az eszkaláció.

– Nemcsak nagyon fájdalmas, de rémisztő is, ami immáron két éve zajlik a háború kapcsán. Abban a világban, amikor műholdakkal és más műszaki eszközökkel nagyjából négy és fél másodperc alatt meg tudják mondani, hol van a Föld bármely pontján egy gombelem méretű dolog, akkor higgyük el, hogy nem lehet pontosan tudni, hol tart a háború?! Létezhet az, hogy nem tudják, mit foglaltak el és mit nem, hogy hány katona háborúzik és hány halálos áldozat van egyik és másik oldalon? Természetesen mindent megelőző a fájdalom a több százezer katona és sok tízezer civil áldozat halála miatt, de szomorú látni azt is, hogy amit Európa ebben az ügyben tesz, az állatorvosi lóként mutatja meg az alkalmatlanságát, a gyengeségét, az ostobaságát, az önállótlanságát és a kiszolgáltatottságát. Az illegális migráció kapcsán úgy fogalmaztunk: nekünk, magyaroknak nem igazunk van, hanem igazunk lesz. Ez pontosan igaz ebben az esetben is. Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök úr már a háború kirobbanása után világosan kimondta: teljesen elhibázott az az Ukrajna-stratégia – ebben a szankciók és a katonai támogatás is benne vannak –, amit Európa folytat, mert csak a háború eszkalációjához vezet. Katonai eszközökkel ez a konfliktus nem oldható meg, csak a tűzszünet és a béketárgyalások vezethetnek megoldásra. De Európa totálisan más úton halad, és ha ezen marad, nem lesz majd más választása, és azt a vörös vonalat is át fogja lépni, hogy igenis európai vagy NATO-katonák vesznek majd részt ebben a háborúban. Ez pedig rendkívül közel hozná a harmadik világháború kirobbanásának lehetőségét. Érdemes megállni és rápillantani, milyen hatalmas háborúpárti erők is mozognak: például Věra Jourová biztos asszony nem kevesebbet jelentett ki a napokban, mint hogy Szlovákia és Magyarország békepárti álláspontja nem más, mint egy „putyini dezinformációs stratégia”, dezinformációs állítás képviselete. Vagyis ezzel nem kevesebbet állít megkérdőjelezhetetlen határozottsággal a brüsszeli bürokrácia egyik vezető képviselője, mint hogy amit az európai polgárok háromnegyede gondol és amit mi magyarok az európai politikában is képviselünk, a békepárti álláspont, az nem is vitaképes álláspont, sőt még arra sem méltó, hogy érdemi egyeztetés legyen róla. Bezzeg a tizenharmadik után a tizennegyedik elhibázott szankciós csomag előkészítésével foglalkozni kell…

– Az európai változásokat a magyarországi rendszerváltás időszakához hasonlította. Ezek szerint bízik abban, hogy a következő ciklusban egyre több területen válik világossá: a magyaroknak volt igazuk?

– Szerintem nincs is olyan alapkérdés az európai politikában, amiben ne az derülne majd ki, hogy a magyarok elsöprő többsége által képviselt álláspont a megalapozott és előbb-utóbb a tagállamok többsége által is igaznak elismert álláspont lesz. Úgy gondolom, hogy most egy vissza nem térő esélye van az európai jobboldalnak, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a szuverenista oldalnak. Ha megnézzük az ECR-ban, vagyis a Konzervatívok és Reformerek politikai csoportjában, az Identitás és Demokrácia frakciójában (ID) lévő pártok és a Fidesz mai, illetve a júniusi választás után várható mandátumszámát, akkor azt tudom mondani, hogy ez utóbbi képviselői létszám akár az Európai Parlament legnagyobb frakciójának létrehozatalára is matematikai lehetőséget teremthet. Aztán hogy ez a lehetőség valóban meglesz-e, nyilván a választási eredmények függvénye, az pedig, hogy ezek a pártok élnek-e majd a választási eredmények adta lehetőséggel egy új európai parlamenti architektúra megteremtésére, az valamikor a júniusi választás után dől majd el. Mindenesetre elég a Politico cikkeit és elemzéseit elolvasni, hogy tudjuk, Brüsszelben komolyan félnek ettől a várható jobboldali, szuverenista megerősödéstől. Persze nem szabad hátradőlnünk és azt mondanunk: ha európai parlamenti választásról van szó, biztos, hogy a Fidesz nyer, még ha eddig valamennyi európai parlamenti választást meg is nyertünk. Ráadásul többnyire nem kicsit, hanem nagyon. El kell végeznünk a kampányban is a melót, hogy valóban győzzünk a választáson. Ha ez sikerült, akkor következhet annak a végiggondolása, hogyan lehet a legerősebb jobboldali-szuverenista európai parlamenti reprezentációt létrehozni. Nagyon bízom abban, hogy meglesz a bölcsesség egy nagy jobboldali frakció, akár az EP legnagyobb frakciójának létrehozásához. Ezt egyáltalán nem látom esélytelennek.