Hirdetés

A politika két egyenértékű pilléren nyugszik: a realitáson és a moralitáson. Ha csak a realitáson nyugodna, könnyen erkölcstelenné válna, és ha csak a morálnak rendelné alá magát, hamar ugyanoda jutna. Ehhez a szabályhoz ugyanis tartozik egy fontos kiegészítés: a moralitás előírása nem a célra vonatkozik, hanem az eredményre. Az emberektől a mégoly nemes, ám elérhetetlen célért áldozatot követelni valójában immorális dolog.

Ebben rejlik a Nyugat hamissága az Ukrajnában folyó háborúval kapcsolatban. A Nyugat egyre azt mondja, hogy „ti, ukránok harcoljatok minden négyzetméter elfoglalt terület visszaszerzéséért, mi majd küldünk pénzt meg fegyvert” – csakhogy ennek a célnak nincs realitása. Nyilvánvaló, hogy Oroszországot ebben a proxiháborúban nem lehet térdre kényszeríteni. A szankciók nem működnek, mert a Föld országainak többsége tudomást sem vesz róluk, vagy ha mégis, csupán azért, hogy a korábbiaknál előnyösebb üzletekre bírja Oroszországot. A katonai megoldás sem működik, mert Ukrajna erői a gigászi nyugati támogatás mellett is kimerülőben vannak, miközben Oroszország berendezkedett a hosszú háborúra is.

Bármi is az okozója ennek a háborúnak, a morális jót nem az képviseli, aki a folytatásra biztat, hanem aki elismeri, hogy embereket harcba küldeni csak elérhető célokért szabad. Például Ferenc pápa, aki a következőket nyilatkozta: „Úgy gondolom, hogy az a legerősebb, aki áttekinti a helyzetet, gondol az emberekre, van bátorsága a fehér zászlóhoz, és tárgyal.” Ez a helyzet reális értékelésének moralitása. „A tárgyalni bátor szó – folytatta a pápa. – Amikor látod, hogy vereséget szenvedtél, hogy nem jól mennek a dolgok, akkor bátornak kell lenned, hogy tárgyalj.”

Korábban írtuk

Ezt a háborút, a vele járó pusztítást a lehető leghamarabb meg kell állítani. Ez ma az erkölcs parancsa, nem a folytatásra biztatás. Aztán ha béke lesz, hozzá lehet látni a viszonyok rendezéséhez. Békében mindenre lehet megoldást találni, a háborúban semmire. n