A szuronyok ismét visszasegítették őket a meg nem érdemelt hatalomba. És mire voltak jók? Megtorlásra, vérbosszúra, akasztásra. Még a saját reformjaikba is belebuktak 1989-re. A buta ellenzék és a gerinctelen kerekasztal azonban megkegyelmezett nekik, s a nemzeti oldal árulói 1994-ben visszabökdösték őket a hatalomba. De a liberálisok hathatós támogatásával ismét megbuktak.

Istenem, hányadszor is? És mindig velük züllött az ország is. És reméltük, 1998 lesz a végső bukta. De nem. 2002 és 2010 között még véresen regnáltak, futószalagon gyártották a hülyeséget és a bűnözést. Súgójuk, az SZDSZ, a „szellemi fölényükre” oly pöffetegek pártja gyakorlatilag megsemmisült, mérgező spóráik az MSZP-ben és a közéletben élnek tovább. A liberálisok fölélték tartalékaikat, kádereik elsorvadtak, nem maradt akcióképes kreatúrájuk. Mint ahogyan az MSZP-nek sincs már utánpótlása. Impotens kínjukban csak szamárságokat izzadnak ki magukból.

Nevesincs kisökör Simon Gábor azt javasolja: fagyassza be a Fidesz az alkotmányozást júniusig, az EU-elnöki ciklus lezártáig. És akkor majd lesz konszenzus. Tipikus magatehetetlenség. Ugyan mi változna meg júniusig? Mire jó az időhúzás? Az MSZP-nek biztosan nem jönne meg az esze. Az LMP-nek se nagyon – az egyre gügyébbek pártja a parlamentben, olykor hálni jár belé az amúgy is hullásított SZDSZ elsorvadt a lelke, ha volt neki.

A mai hibrid, antropomorf (ember-állat) ellenzék csak negativizál. Önként lemond az alkotmányozó munkáról. Nem is kapisgálja: aki nem szavaz, annak nincs joga fanyalogni utólag. Mi a fészkes ökörség az, hogy az alkotmánynak az egész társadalom, az össznépesség egyetértésére van szüksége? Hát a prérik indiánjai megszavazták-é a legendás amerikai alkotmányt, miközben mészárolta őket a demokrácia sápadt arcú bajnoka? És az 1791-es alkotmányt a girondisták a sansculotte-okkal (gatyátlanokkal) kart karba öltve, széles körű egyetértésben fabrikálták-e össze? És az 1949-es magyar kommunista alkotmányról Sztálinon kívül kit kérdeztek meg Rákosiék? És az 1989-es konstitúcióra áldását adta-e a magyar nép? Ugyan, kis impotens, hisztérikus rángatoncok!

És az egyre bugyutább alkotmányozó habogonc, Kolláth György ellenére keményen szögezzük le, hogy soha sehol ekkora társadalmi közmegegyezéssel, összmunkával még nem született alkotmány, (bánom is én) alaptörvény, mint ez a mostani, és magyar, és nemzeti. És fintoroghat Gerő András, meg a pártcseléd Kálmán Olga, bagóért járatva le önmagát, s nem veszi észre, hogy még a velük egy asztalnál ülő Magyar Kornélia is félti szakmai böcsületét s csak módjával aggályoskodik.

Ugyan min csámcsog Gyurcsány, a szemkilövető? A köztársaságot félti a Magyarország név ellenében? Az államformát összetévesztve magával az országgal. Hiszen hazánk már volt törzsszövetség, fejedelemség, királyság, monarchia, népköztársaság, tanácsköztársaság, sőt kormányzóság is. És miközben a parlament az új alkotmánytervezetet tárgyalja, Mesterházinak csak annyi mondanivalója akadt, hogy a halálra ítélt áldozat, Wittner Mária hullasson könnyet hóhér Horn Gyuláért?

Ez a legfőbb gondjuk most a szocialistáknak? Micsoda elmekipurcanás ez? Micsoda becsődölés! Ne vegyetek részt az alkotmányozásban. Kinek hiányoztok? Szerencsétlen bugyuták. Űrgyűrűfütty rátok, ti herélt majmocskák. Holdudvari szolgahadaitokkal együtt!

Szalay Károly