Nem nagyon érdekelt minket a téma, s azt sem értettük, Szomszéd miért kísér figyelemmel egy ilyen kis senkit, akit inkább a javító-nevelőbe kellene zárni képernyőn való mutogatás helyett. Biztos valami menő és laza duma, vetettük oda.

– Tippeljenek! – makacskodott tovább Szomszédúr. Végül megszántuk.

– Villamos, apád segge illatos?

– Az nem szleng!

– Hm – mondta Rácz úr.

– Kafa? – jegyeztem meg én.

– Az meg negyven éve volt menő! – csapott az asztalra Szomszédúr. – De inkább megmondom, dőljenek hátra. Lájk!

Összenéztünk Rácz úrral.

– A kafa szerintem jobb!

– Írjon egy KAFA című slágert! – vette ironikusra Szomszédúr – Ádi: KAFA.

– Maga szerint a KAFA vagy a KASA? – méláztam el a lehetőségen.

– KLAFA – döntött Pék, aki most felénk fordult. – A. oldal: 1. KAFA. 2. GALERI 3. CANGA.

– Végül is… – hagytam jóvá. – De szigorúan diszkót akarok! Minden más művészkedés! Tinidizsi.

– Kicsit lehet freinreiszes a szövegvilág – így én. – „Hé haver, figyelj srác, a matekdogától a hideg ráz!”

Szomszéd összerázkódott.

– Felejtse el! A Freinreisz már akkor öreg volt a tinikhez képest. Úgy kell megírni, mintha tényleg akkor lenne. Maga sem beszélt úgy, hogy hé, haver. De biztos mondta azt, hogy ÖCSISAJT.

– És ezt selypítve kell! – egészítette ki Rácz úr. – Szigorúan selypítve.

Pék megelégelte a dolgot.

– Van még egy olyan szó, hogy SKERA. De nem fejeznénk be végre ezt a baromságot?

Befejeztük.

Pozsonyi Ádám