A minisztercsere már rég benne volt a levegőben, s a média is jó ideje találgatta, hogy ki lehet Réthelyi professzor utódja. Lázár János és a tárca jelenlegi államtitkára, Halász János neve is felvetődött, de végül Orbán Viktor miniszterelnök Balog Zoltánnak szavazott bizalmat.

E bizalom már rég fennáll a kormányfő és új minisztere között. Balogot már 1998-tól Orbán legszűkebb politikai bizalmasai között tartották számon, s az egymásról tett nyilatkozatok azt is világossá tették, hogy erős baráti szál is összeköti a két politikust.

A református lelkész Balog Zoltán hosszú ideig a Fidesz nagy szürke eminenciásai közé tartozott. Már 1990-től a Fidesz holdudvarához tartozott, és 1998-ban, az első Orbán-kabinetben is a miniszterelnöki hivatalban dolgozott, de jelentős ismertséget 2006-ban szerzett magának, amikor az emberi jogi bizottság elnökeként mind idehaza, mind nemzetközi szintéren felemelte szavát az október 23-ai brutális tömegoszlatások ügyében, s ettől kezdve az elszámoltatás és felelősségre vonás politikájának egyik – erkölcsi érveket hangoztató – képviselőjévé vált.

Balog Zoltán gyakorlatias szervezőképessége, s bizalmi ember jellege abból is világosan kiderült, hogy Orbán rábízta a Fidesz pártalapítványának, a Magyar Polgári Alapítványnak szakmai és anyagi irányítását, s a miniszterelnök éves országértékelő beszédeit szervező új alapítvány is alapvetően az ő kezében fut össze.

Balog 2010-ben már kormányzati szerepet is kapott. A mélyszegénység és a roma ügyek felszámolását célzó társadalmi felzárkózási államtitkárságot kapta meg, amely a KIM, vagyis Navracsics Tibor miniszter, miniszterelnök-helyettes alá tartozott, de mindenki tudta, hogy Balognak csak egy főnöke van, aki egyben a barátja is: Orbán Viktor.

A szelíd, halk szavú, korántsem Fidesz-pretoriánus jegyeket viselő államtitkár viszont jelentős hatékonyságot mutatott a maga területén. Mindig hangsúlyozta, hogy a kis, de gyakorlati és konkrét célokat követő lépések híve. Ennek mentén több, kifejezetten innovatív ötlettel célozta meg az integráció korábbi pazarló rendszerének átalakítását.

Első lépése az volt, hogy néhány képviselőtársával benyújtotta az áfatörvény módosítását, amely eltörölte az adományokra korábban kivetett 25 százalékos forgalmi adót. Az Origónak adott interjújában erről azt nyilatkozta: „Az áfa eltörlése azért volt nagyon fontos, mert éheznek. Nem azt mondom, hogy éhen halnak, de éheznek (…) Itt kinyílt a kapu egy olyan direkt segélyezésre, amely ennek a rétegnek nagyon fontos.”

Balog Zoltán az integrációs ügyek kapcsán az oktatás strukturális kérdéseivel is komolyan foglalkozott. Egyik fő célkitűzése az volt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek minél több időt töltsenek az iskolában, óvodában, s az oktatási rendszer fontos szocializációs feladatait hangsúlyozta. Ő is jelentős támogatója volt annak az intézkedésnek, amelyik 2010 nyarán az iskola látogatásához kötötte a családi pótlék kifizetését.

A törvény kimondta, hogy ha egy gyerek egy évben ötven órát igazolatlanul hiányzik, akkor jegyzői védelem alá kerül s szülei a családi pótlékot fél évig nem pénzben, hanem természetbeni ellátásban kapják.

Az elmúlt év hivatalos felmérései, a tanárok és jegyzők nyilatkozatai egyaránt azt igazolják vissza, hogy az intézkedés hatására jelentősen csökkent a lógások száma, az addig negligens szülők is sokkal nagyobb mértékben figyeltek oda gyermekük iskoláztatására.

Hasonló eredmények születtek az új köznevelési törvény hatására is, amelyik az óvodába járást tette kötelezővé. A romaintergráció kérdését Balog nemcsak szavakban kötötte össze a tanulással, hanem olyan mechanizmusokat építtetett be a rendszerbe, amelyeknek automatikus következménye lett a pozitív változás. Közismert az is, hogy személye nemcsak hogy elismert a cigánytársadalom körében, hanem szeretett és befogadott is. Balog a telepek világát, a mélyszegénységben élők körülményeit nem fotókról és tévétudósításokból ismeri, hanem személyes tapasztalataiból, teleplátogatásaiból. Nemcsak idehaza, hanem Erdély-szerte is.

Áprilisban a marosvásárhelyi pogrom egykori cigány áldozataihoz látogatott el Erdélybe, Marosszentgyörgyre. Adományokat és személyes ajándékokat vitt jó néhány családnak. A nagy számban felvonuló sajtót arra kérte, hogy az adományozás pillanatait ne örökítsék meg, oda csak Lévai Anikóval, a miniszterelnök feleségével szeretne menni. Amikor megkérdezték, hogy miért, azt mondta, nem akarja zavarba hozni azokat, akik adományra szorulnak, s a látszatát is kerülni akarja annak, hogy politikai haszonszerzés lenne az adományozás célja. Az ilyen tetszelgés – mondta az államtitkár – nem az én stílusom.

Ugyancsak fontos az általa képviselt szemlélet a romaügyek kezelése kapcsán, miszerint csak egy együttdöntési rendszerben lehet elérni azt, hogy a roma társadalom magáénak érezze azokat a programokat, amelyek velük foglalkoznak. Ebben pedig jelentős partnere Farkas Flórián, az új Országos Roma Önkormányzat elnöke, akivel közösen a világon egyedülálló szerződést dolgoztak ki a kormány és a legitim cigány vezetés között, amelyet 2011. május 20-án Orbán Viktor miniszterelnök Farkas Flóriánnal kötött meg.

Államtitkári tevékenységének talán leglátványosabb eredménye a magyar EU-elnökség idején az Európai Unió által elfogadott közösségi romastratégia volt.

Balog a foglalkoztatás-politika területével is kénytelen volt foglalkozni az elmúlt két évben. Ugyancsak az ő innovációja volt, hogy a mélyszegénységet nem etnikai alapon próbálta kezelni, hanem gazdasági intézkedések keretében motivációkat épített be a rendszerbe, miközben a segélyből élés világának felszámolása folyamatosan elsődleges céljai közé tartozott.

A kormány közmunkaprogramját e felfogás hatotta át. Az új rendszer kevés rést hagy a segélyből élés lehetőségére s kényszeríti az embereket a munka elvállalására, méghozzá azáltal, hogy aki nem megy dolgozni, az kiesik a segélyezési rendszerből.

Balog nem titkolta, hogy igenis kényszerhelyzetet kellett teremteni, mert „generációk óta rengetegen élnek úgy Magyarországon, hogy mivel semmi esélyét nem látják, hogy megálljanak a saját lábukon, azt várják, hogy gondoskodjon róluk az állam, az önkormányzat, a többiek, az adófizetők.”

Intézkedései, vagy az általa támogatott kormányintézkedések közül mindössze két esetben bírálták jelentősebben. Az egyik a 16 éves korig tartó tankötelezettség, a másik a minimálbérnél jóval alacsonyabb, nettó 47 500 forintos közmunkás bér miatt érte. A szülővárosában, Ózdon elindult Munka + Tanulás mintaprogram is szakít a korábbi szemlélettel a telepfelszámolás kapcsán. Balog szerint ugyanis „semmi értelme újonnan épített vagy vásárolt házakba szétköltöztetni egy cigánytelepet, ha azon a vidéken nincs munkalehetőség. Ehelyett a program azt célozza meg, hogy a családok maguk végezzék el lakásaik felújítását, amihez szakképzést kapnának, ami egyben a munka világába való visszalépés első állomása is lehet”…

Balog újraszabta a felzárkózási programok egyik alappillérének számító ösztöndíjrendszert is. A teljesítményt és annak folytonos javítását középpontba állító program 2011. szeptember 1-jétől indult el Útravaló-Macika ösztöndíjprogram néven. A programban legalább ötezer gyerek jelentkezésével számoltak, akik havonta 3500-4500 forintot kaphatnak. Pénzt kapnak a gyermekek mentorai is, ha a tanuló sikeresen eljut a 8. osztályba, és nem rontja le az átlageredményét. A mélyszegénységben élők egészségügyi ellátásának programja kapcsán Balog az egészségügy területével is kapcsolatba került. Ő és Farkas Flórián együtt szorgalmazta, hogy a kiváltképp rossz egészségügyi helyzetben lévő romák társadalmi integrációjakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a roma társadalom fizikai állapotát, s a ciklus végéig átfogó állapotfelmérést és mobil szűrőprogramok beindítását ígérték.

Balog tehát minden bizonnyal a legjobb választás volt egy olyan csúcstárca élére, amelyik az oktatás, az egészségügy, a kultúra területei mellett immár a társadalmi integráció ügyét is vinni fogja. Az azonban kérdés, hogy vajon változatlan formában kell hagyja-e a minisztériumot, vagy hozzányúlhat szerkezetéhez.

Balog már bebizonyította, hogy innovatív a struktúra-modernizálásban és hatékonyságnövelésben, ami erre a tárcára igencsak ráférne. Az új név, amely szerint Emberi Erőforrás Minisztériumnak kereszteli át a tárcát, talán nem csak nevében fog változni. Az új kormánystruktúrában ugyanis e minisztérium mára már látszik, hogy korántsem volt a legjobb ötlete a miniszterelnöknek, kivéve, ha pont nem az volt a célja, hogy e területek bólogató Jánosként egy miniszter asszisztálása mellett nagyobb harcok nélkül szenvedjék el a megkurtításokat.

Az új miniszter talán ennél többet szeretne a csúcstárcától, ahogyan benne is több van ennél, s ha a miniszterelnökhöz fűzött barátsága egyben e területek jobb érdekérvényesítésével, s nem a vég nélküli megszorítások szó nélküli végrehajtásával fog társulni, akkor Balog Zoltánból a kormány egyik legsikeresebb minisztere lehet a jövőben.

Zárug Péter Farkas

politológus