A termelőkkel a termelőkért és a magyar vidékért szerveződnek
Jó terményt, a közelből
Egyre többet beszélünk a rövid élelmiszer-ellátási láncok szükségességéről, a Covid miatti lezárások különösképpen megmutatták ezek fontosságát. Megvalósításuk azonban nem olyan egyszerű, sok termelő és minél szélesebb fogyasztói igény kell ahhoz, hogy a gondolat megélhetést adó gyakorlattá váljon. A folyamat szerencsére már elindult Magyarországon.
A My Farm nevű rövid lánc jellegű kosárközösség öt kertgazdával dolgozik és terményeivel, termékeivel már eléri az ország felét. Hoffer Bernadett marketingvezető elvázolta a rendszer lényegét. Rendszeres, heti, havi, kéthavi kiszállítást vállalnak, amit a vásárlók előfizetéses módon rendelhetnek meg. A My Farm átveszi a gazdák adminisztrációs terheit, ami önmagában is nagyon nagy dolog. A decemberi éves előfizetésben bejövő összegekkel pedig előfinanszírozza a kertgazdák tevékenységét a kosárközösség.
A környezetkímélő, táji adottságokhoz illeszkedő kistermelői gazdálkodási formák, feldolgozási és értékesítési rendszerek és a kapcsolódó szolgáltatások létrejöttét segíti országos, sőt maholnap Kárpát-medencei hatósugárral a Kislépték Egyesület, amelynek 126 tagja van, magánszemélyek és különböző termelői közösségek, helyi vagy regionális érdekvédelmi szerveződések. Ez összesen közel hatezer termelőt jelent.
– A 2004-es európai uniós csatlakozás után egészen 2012-ig átmeneti állapot volt a kistermelőkre vonatkozóan, a tevékenységüket szabályozó, a feldolgozást és az eladást legalizáló rendelet csak 2012-ben született meg a Fidesz-kormány jóvoltából. A kezdeményező az Élő Tisza Egyesület volt Kajner Péter és felesége, Szabadkai Andrea vezetésével – eleveníti fel a közelmúltat dr. Kujáni Katalin, a Kislépték Egyesület elnöke, hozzátéve, hogy a jogszabály különböző termékenként megállapított felső mennyiségi korlátok alapján határozza meg, ki számít kistermelőnek.
A rendeletet nemrég módosították, immár két kistermelői kategóriában lehetővé vált a feldolgozás, és több lett az értékesítési lehetőség: a termelők közvetlenül a gazdaságukban, helyi termelői piacokon, vásárokon, alkalmi rendezvényeken, ideiglenes árusítóhelyeken kínálhatják termékeiket, továbbá csomagküldéssel, átvevőponton és automatából, illetve boltoknak, vendéglátóhelyeknek és a közétkeztetési szereplőknek is eladhatják árujukat.
A közgazdász-agrármérnök dr. Kujáni Katalintól azt is megtudjuk, hogy a kistermelői piaci értékesítés ma a teljes hazai élelmiszer-forgalomnak csak öt százalékát adja. Ez 22470 regisztrált kistermelőt takar. Az 1990-es évek elején még hozzávetőleg 1,5 millióan voltak, igaz, ez leginkább az állami kolhozok mellett megtűrten művelt háztájit jelentette. A 23 ezernél is kevesebb kistermelő édeskevésnek tűnik. A vérszegény piaci részesedésnek több oka van.
– Van egy olyan vélekedés, ami mögött téves fogyasztói berögződés is meghúzódik, hogy a kistermelők által előállított élelmiszer nem biztonságos. Ez képtelenség, az Európai Unióban olyan szigorú szabályok alapján lehet csak élelmiszert termelni, amelyek eleve garantálják, hogy biztonságos és egészséges legyen; a hazai élelmiszer-biztonsági ellenőrzés a Nébih tevékenységének köszönhetően magas színvonalú – szögezi le Kujáni Katalin.
Ami azt illeti, épp a kistermelők azok, akiket az érdeklődő fogyasztók is ellenőrizhetnek, sokukhoz el lehet menni, meg lehet nézni, mit milyen alapanyagból, hogyan állítanak elő. Aki professzionálisan dolgozik, az meg tud élni, állítja Kujáni Katalin. A Kislépték Egyesület elnöke felidézi, hogy doktori disszertációját pontosan erről írta, francia és hazai kistermelői pályákat hasonlított össze.
– A számos megvizsgált francia kisgazdaság mindegyike becsületesen megélt a munkájából. Ez három fő tényezőnek köszönhető: terményeiket a helyi kiskereskedelmi egységek is árusítják; többféle termékkel foglalkoznak; és agroturisztikai szolgáltatásokat, élményeket is nyújtanak, ideértve egyes oktató jellegű tevékenységeket is – mondja dr. Kujáni Katalin.
Persze a franciáknak könnyű, ott akár több évszázados családi hagyományokra építhetnek a kistermelők. Magyarországon a kommunista diktatúra a kevésből is kiforgatta a gazdákat, sokan szó szerint a nulláról kezdték el vagy újra a munkát. Az állam pedig csak az elmúlt bő tíz évben segítette ezt a gazdálkodási formát, mindössze 2012 óta léteznek legális kistermelői piacok.
– A Kislépték Egyesület tulajdonképpen azon munkálkodik, hogy legyenek minőségi hozzáadott értéket előállító kistermelők. Ennek érdekében az elmúlt években nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, bedolgoztuk magunkat az uniós körforgásba, a kutatás-fejlesztés területén végrehajtott projektek alapján jogszabályjavaslatokkal bombázzuk Brüsszelt, és a hazai jogalkotóknál is kezdeményezésekkel élünk. Emellett képzéseket, tanfolyamokat szervezünk, mert a kistermelői boldogulás alapja a naprakész tudás, legyen szó valamilyen szakmai fogásról vagy teszem azt a szappankészítésre vonatkozó szabályozásról – hangsúlyozza Kujáni Katalin.
A kistermelők megélhetésének fontos eleme a rövid ellátási lánc, ami annyit tesz, hogy a termelő és a vevő között maximum egy szereplő áll, például egy étterem, egy helyi bolt, esetleg egy közétkeztetési vállalkozás. A Kislépték Egyesület ennek előmozdítására az idén már harmadik alkalommal szervezte meg Jakabszálláson a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózattal együttműködve a III. REL Expót 80 kiállítóval és több mint 600 látogatóval.
– Jó hír, hogy a diszkontok nyitnak a kistermelők felé. Ezt egyébként annak idején a Cora kezdte el, kifejezetten meghirdetve a kistermelői pultokon való megjelenés lehetőségét – mondja dr. Kujáni Katalin.
Azért elgondolkodtató ez, mert közben vidéken számos kisbolt bezárt, a fogyasztók pedig leginkább ár alapján vásárolnak, függetlenül a minőségtől. Ezen segíthetnének a termelői boltok, kiküszöbölve a kereskedők által szükségképpen eleve az árba épített 27 százalékos áfát. De van más kihívás is.
– Szembe kell néznünk azzal, hogy egyelőre alacsony a minőségi terményt és terméket kereső vásárolók száma – mondja dr. Kujáni Katalin. Úgy véli: sokat segíthetnének azok a technikai megoldások, amelyeket Nyugat-Európában, például Franciaországban látni. Közös boltot működtetnek a termelők, okospénztárgép regisztrálja, hogy épp kinek milyen áruját adja el az üzlet, és mivel őstermelőként kedvezményesen adóznak, a terméket a kereskedelmi áfa nélkül olcsóbban tudják adni. Nem ritkák a Lajtán túl a termelői automaták sem, ezekben majdhogynem bármit lehet árusítani, eleve megspórolva egy bolt működési költségeit, ami szintén mindenképpen alacsonyabb árhoz vezet. A gazda hajnalban betölti például a tejautomatába a frissen fejt tejet, a vevő pedig bedobja a megfelelő összeget, és a saját edényébe fogja fel, azaz nyugati szomszédaink ismét föltalálták a kannás tejet.
Mindemellett kommunikációs, ismeretterjesztő kampányokra is szükség van, mert az átlagos vásárló bizalmatlan a kistermelői áruval szemben. Azt hiszi, hogy azt nem ellenőrzik olyan akkurátusan, mint a Tesco polcaira kerülő termékeket. Ilyen szempontból hasznos a francia példára meghonosodott Zalai Nyitott Porták hálózat. Itt a vendégül látott érdeklődők testközelből figyelhetik meg a termelési, feldolgozási folyamatokat. A vásárló nemcsak a megbízható árut keresi, de személyesen megismeri azt is, aki előállítja. Nem mellesleg mindez a falusi turizmus és vendéglátás egyik jól működő formájává is kinőheti magát.
A rövid ellátási lánc a gyakorlatban sokféle modellt jelenthet. Egyik ezek közül a közösség által támogatott mezőgazdaság. Ilyen az ifjabb Czina Ferenc és felesége, Payr Anna által vezetett Dunaszigeti Zöldségközösség.
– Nagyjából fél hektáron termesztünk mintegy 50 féle, azon belül nagyjából 160 fajta zöldséget és fűszernövényt, köztük régi tájfajtákat. 600 négyzetmétert fólia alatt művelünk. Ötven családdal állunk állandó, egész éves kapcsolatban, a csatlakozókat a szerződés előtt meghívjuk a gazdaságunkba, hogy láthassák, mit hogyan csinálunk. Ismerjük egymást, így a bizalom adott. A terményeket Mosonmagyaróváron és Dunaszigeten átadópontokon lehet átvenni meghatározott alkalmakkor. A modell lényege, hogy a vásárlóink egész évben havi átalányt fizetnek, függetlenül attól, hogy az adott vásárláskor épp mit kértek. Ezzel finanszírozzák a gazdaság működését, ami biztonságot ad nekünk is és nekik is, hiszen a minőség garantált, mert közösek az érdekeink – mondja Payr Anna.
