Üres tojás

Soha ne becsüld alá az ellenfeledet. Ez olyan vastörvény, amit mindennap el kell mondania magának, aki másokkal összeméri az erejét. A polgári erők bölcsen teszik, ha nem becsülik le azt a kihívást, amelyet a Magyar Péter jelenség támaszt velük szemben. Maga a főszereplő érdektelen, a politikai mozgás azonban jelentős. Akár egymillió ember is lehet ma Magyarországon, aki azon gondolkodik, hogy ennek a párt alakot öltött kezdeményezésnek a szavazójául szegődik.

A jobboldalnak emiatt még sincs oka az aggodalomra. A jelenség ugyanis egyértelműen az ellenzéki pártok mély és tartós válságára adott válasz. Azt mutatja, hogy akár egymillió ellenzéki érzelmű ember is akad, akinek elege van a politikai ellenzék tehetetlenkedéseiből, és szinte bárkibe hajlandó belelátni a reményei valóra váltóját, aki egy másik közegből érkezve szidja a kormánypárti politikusokat. Volt már ilyen, az eredmény ismert.

Ennek a belelátásnak van egy érdekes mellékága: az a vágyvezérelt föltételezés, hogy Magyar a ma is meglévő ellenzéki szavazók mellé, maga is a Fidesz köreiből érkezvén majd hoz fideszeseket is. Ettől azonban végképp nyugodtan aludhatnak a kormánypártok. Nemcsak azt az eddig fideszes szavazót nehéz elképzelni, aki Magyar fenyegetőzéseinek és gyalázkodásainak hatására átáll az ő oldalára, de azt is, aki miatta otthon marad. Miért tenné, mi haszna volna belőle? A jobboldalnak a kemény magtól a bizonytalanokig terjedő sokaságát a Magyar jelenség legföljebb megkarcolni képes, de lehet, hogy még azt sem.

Az ellenzéki pártok azok, amelyekkel Magyar Péter adj, király, katonát játszik. Az ő szavazóikból szakít magának, a legközelebbi választásokon, június 9-én akár sokat is. Arra azonban az új alakulatnak fölöttébb csekély az esélye, hogy az elért eredményeit stabilizálva a kormánykoalíció kihívójává nője ki magát. Magyar Péternek a politikai ócskapiacon vásárolt pártja ugyanis eszmei szempontból üresebb, mint egy kifújt tojás. Csak idő kérdése, hogy a valóság összeroppantsa.