Budapest minden magyar otthona

– Karácsony Gergellyel ellentétben ön született budapesti és ismeri a várost – emlékezetes, öt évvel ezelőtt Karácsony még azt hitte például, hogy Csepel Észak-Pesten van… Van kedvenc városrésze?

– Az embernek ilyenkor szerintem a gyerekkori emlékei jutnak eszébe először. Én Újpalotára születtem, a Nagyvárad tér környékén nőttem föl, de jártam suliba a Várba, a Tárnok utcába, majd a Veres Pálné Gimnáziumba is. Úgyhogy ezek a környékek számomra mind nagyon kedvesek. De éppen azt szeretem Budapestben, hogy még egy-egy kerületen belül is egészen különböző arcát tudja mutatni a város. Szerintem ez a nagyon-nagyon izgalmas összetettség adja az erejét is, kulturális és sok más értelemben. Van egy kicsit lassabb, hegyes-dombos, zöld budai és egy egészen más karakterű, nagyon nyüzsgő, izgalmas pesti része, és mindkettő szerethető. De nagyon kedvelem a külvárosok a hangulatát is, no és a Duna… Ha kedvencet kell kiemelnem, akkor lehet, hogy azt mondanám: bármi, ami a Duna mellett van, legyen szó akár a Margitszigetről, akár csak egy teraszról, ahol meg tudok inni egy jó kávét úgy, hogy közben rálátok a folyóra.

– „Budapest és köztem ez mindig is egy love story volt” – mondta a kampánynyitó beszédében. Ha beteljesedik ez a love story, és júniusban főpolgármesternek választják, nem lesz könnyű dolga, hiszen Karácsony Gergelyék súlyos örökséget hagynak hátra. Ön 2010-től a fővárosért dolgozott képviselőként, majd főpolgármester-helyettesként is: hasonlítható a mostani helyzet ahhoz, mint amikor Tarlós István átvette a főváros vezetését Demszky Gábortól?

– Abszolút van párhuzam a két időszak között. Van az a híres thatcheri mondás, miszerint „a szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből”, ezt látjuk most is. Sajnos úgy veszem észre, hogy mindig ránk marad a takarítás, de nekem ezzel nincsen problémám. Ha lehetőséget kapok rá a választóktól, akkor én örömmel takarítom el azt az adósság- és szeméthalmot, a szó átvitt és konkrét értelmében is, amit ránk hagy a mostani városvezetés. Persze nyilván sokkal könnyebb dolgom lenne, ha olyan kényelmes helyzetben kezdhetném a munkát, mint ők 2019-ben. Csak jól meg kellett volna csinálniuk azokat a projekteket, amiket mi előkészítettünk és rájuk hagytunk. Attól félek azonban, hogy a következő városvezetést nem várják a fiókban ilyen kész tervek, maximum azok, amiket 2019 óta senki nem vett elő és porolt le. De ezt a feladatot, a rendrakást egyszer el kell kezdeni, és jobb most nekifogni, mint később. Csináltak már elég bajt négy és fél év alatt, jó lenne, ha végre olyan ember állna Budapest élén, aki nem éléskamraként tekint rá, ahogy a mostani városvezetés. Olyan valakire van szükség, aki Budapestből nem kifizetőhelyet épít a szoborparkba való személyek számára, hanem aki a magyarság fővárosaként, a nemzet fővárosaként, a budapestiek otthonaként tekint rá. A legnagyobb baj most az, hogy a fókusz nincs rendben a városban, mert nem a budapestiek érdekei, hanem a levitézlett baloldali politikusok szempontjai élveznek előnyt.

– Ötven nap alatt ötven Karácsony-kamut tesz közzé a Facebook-oldalán. Anélkül, hogy előrevetítenénk a későbbi részeket: melyik ígéret be nem tartását gondolja a legfájdalmasabbnak?

– Ha hosszabb lenne a kampányidőszak, akkor még több kamut sorolnék fel, de nincs idő mindegyikre. Összességében véve a hozzáállást tartom a legfájdalmasabbnak. Volt honnan tanulni, mindenkinek ismerős lehet: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este”, „trükkök százai” – ebből is látszik, hogy ez a mester és tanítvány viszony Karácsony és Gyurcsány között sajnos e tekintetben is helytálló. A városvezetés teljesen magára hagyta a fővárost, és Karácsony annak tudatában tette öt évvel ezelőtti ígéreteit, hogy valószínűleg soha nem állt szándékában betartani őket. Ez szerintem történelmi bűn, mégpedig azért, mert ha körülnézünk Európában, akkor azt látjuk, hogy azok a közép-európai fővárosok, amelyek természetes versenytársaink, jól használták ki ezt az időszakot. Elhúz mellettünk Pozsony, Prága, Varsó, Bécsről már nem is beszélve… Budapest pedig mint egy fekete-fehér diafelvétel, megmerevedett 2019 októberében, amikor mi átadtuk a kulcsokat a mostani városvezetésnek. Szomorú, hogy Budapest nem élt a lehetőségeivel, és ezt az időt már soha nem fogjuk visszakapni. Én mindenesetre úgy készülök, hogy kétszer olyan nagy elánnal fogok dolgozni a fővárosért, hogy ebből a lemaradásból minél többet minél rövidebb időn belül be tudjunk hozni.

– Milyen beváltatlan Karácsony-ígéreteket említene?

– Nézzük meg, milyen kaotikus a budapesti közlekedés! Segíthetett volna a városon, ha például a főpolgármester betartja azt az ígéretét, hogy mondjuk trolik közlekednek Budán, megépítik a pesti fonódó villamoshálózatot, újabb P+R parkolókat létesítenek, és még sorolhatnám azokat a konkrét vállalásait, amelyek, ha lett volna rájuk valós szándék, élhetőbb, jobb közlekedésű Budapesthez vezettek volna. Azt is ígérte, hogy tiszta, rendes közterületek lesznek Budapesten. Nem tudom, aki mostanában jár a városban, úgy érzi-e, hogy tisztaság és rend vesz minket körül. Én mindenesetre az ellenkezőjét tapasztalom napi szinten. Erre a beszélgetésre például a XI. kerületből jöttem. Hétköznap délben a Fehérvári úti Vásárcsarnok mellett olyan hajléktalandzsembori volt, ami mellett nincs sok kedve elsétálni az embernek. Ez csak egyetlen példa a nagyon sok közül, ami azt mutatja, hogy ennek a városnak igazából nincs gazdája, nincs vezetője, magára van hagyva.

– Ismerjük a visszatérő kifogást, miszerint nincs pénz…

– Egyrészt azt azért mégiscsak fontos elmondani ennek kapcsán, hogy a főváros esetében Magyarország leggazdagabb önkormányzatáról beszélünk. Másrészt több mint 200 milliárdos tartalékkal adtuk át Tarlós Istvánnal 2019-ben a város kulcsait a mostani vezetésnek. Különös trükk, szerintem még Rodolfo is megirigyelné, hogy ezek után teljesen ki lehetett üríteni a kasszát és a csőd szélére juttatni Budapestet úgy, hogy semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni. Például egyetlen kilométernyi új villamosvonalat nem sikerült megépíteni egy teljes ciklusban, nem valósultak meg az előbb említett közlekedési fejlesztések, nem oldották meg a 3-as metró klimatizálását, amivel végigkampányolták 2019-et, nem lettek rendezettebbek, tisztábbak a közterületek, sőt még megszorítások is voltak, hiszen leszereltek háromezer kukát, elvettek kétmilliárdot a köztisztaságért felelős cégtől, csökkentették a munkavállalók számát, tehát ne csodálkozzunk, hogy úgy néz ki a város, ahogy kinéz… Mondom, ez egy egészen speciális baloldali, gyurcsányista trükk: úgy eltüntetni a pénzt, hogy közben semmi ne épüljön.

– Felkerült egy videó múlt héten az egyik közösségi oldalra, amelyben az látható, ahogy odamegy egy FKF-es munkatárs a kampánystandjához, és azt mondta, hogy ők is önt támogatják…

– Elég sokatmondó, hogy akik a fővárosi cégeknél dolgoznak, azok is lesújtó véleménnyel vannak a főpolgármester munkájáról. Nekünk, budapestieknek is nagyon rossz érzés, hogy amikor végignézünk a városon, azt látjuk, Budapest egy árva gyerek, akit magára hagytak. De a főpolgármester és bandája azokat a dolgozókat is cserben hagyta, akik még egy ilyen nehéz helyzetben is megpróbálnak tenni valamit a városért. Ezt látjuk a BKK, illetve BKV dolgozói kapcsán is, akiknek Karácsony Gergelyék nem intézték el a vállalati országbérletet, pedig nem lett volna nagyon bonyolult, le kellett volna fejleszteni egy saját applikáción belüli módosítást, de ezt sem sikerült megcsinálni. A másra mutogatás mindig nagyon megy. Amikor oda kéne állni és dolgozni, az már kevésbé.

– Ha viszont kivételesen csináltak valamit Karácsony Gergelyék, általában annak se lett jó vége. Melyik közfelháborodást kiváltó ügy mutatja be inkább az elmúlt közel öt évüket: a Lánchíd-felújítás és a hídpénzbotrány vagy a közlekedés tönkretétele a Karácsony-karókkal? Netán a méhlegelőknek nevezett kullancsparadicsomok?

– Nagyon nehéz választani, mert sok lehetőséget adnak arra, hogy az ember időről időre felhúzza magát. Ami a Lánchíd ügyet illeti, de egyébként ugyanígy a Blaha Lujza teret is mondhatnám… Mit láttunk? 2019-ben kész tervek voltak a fiókban, semmi mást nem kellett volna csinálni, csak ezeket az eredeti elképzeléseknek megfelelően megvalósítani. Mi történt mind a két esetben? Kisebb műszaki tartalommal, arányaiban drágábban és lassabban készült el a projekt. Mindent elmond, hogy a főpolgármester legnagyobb felmutatható eredménye ebből a ciklusból tulajdonképpen egy plusz közvécé a Blaha Lujza téren, amire annyira büszke volt, hogy egy külön szelfit is érdemelt. Egyébként miután megnyitották ezt a vécét, hamarosan be is kellett zárni átmenetileg… Mi Tarlós Istvánnal a 4-es metró befejezésekor lőttünk egy közös képet, ő meg egy Blaha Lujza téri illemhely átadásakor fotózkodott. Szerintem ez jól mutatja a két városvezetés közötti különbséget… A Lánchídnál pedig nem csak arról kell beszélni, hogyan sikerült ez a beruházás, hiszen azóta kiderült, tulajdonképpen másfél milliárd forintnak üthetik bottal a nyomát. Feljelentés, nyomozás is van ebben az ügyben, és a főpolgármestertől még egyetlen egyenes mondatot sem hallottam azzal kapcsolatban, hogy mi lett ennek a pénznek a sorsa. Már megint úgy csinál, mint egy előkelő idegen, akinek semmi köze az egész projekthez, miközben négy és fél éve ő a főpolgármester. De a méhlegelő is tökéletes példa a „munkájára”. Szerintem a graffiti és a kukából kifolyó szemét nem street art, a gaz nem méhlegelő, tehát a dolgokat nem át kell nevezni, hanem meg kell csinálni. Nem hiszem, hogy a budapestiek jól érzik magukat egy olyan városban, ahol a napi szintű működés küszködést jelent. Nem élni lehet most Budapesten, hanem túlélni kell, legyen szó akár a közlekedésről, akár a köztisztaságról.

– Említette, hogy Budapest kifizetőhelyként működik „szoborparkba való emberek számára” – még egyes baloldali sajtóorgánumok is szóvá tették 2019 végén, mennyi Gyurcsány-közeli figura kapott pozíciót a fővárosban…

– Érdemes megnézni azt is, hogy hol vannak ezek a bizonyos Gyurcsány-emberek. A Budapesti Közlekedési Központ igazgatóságát például Draskovics Tibor vezeti, aztán valamiért nagyon szeretik ezek a Gyurcsány-emberek a vagyonkezelőt is, mert hárman is ott jutottak valamilyen zsíros melóhoz. Azt a nagy konglomerátumot, amihez a közműcégek kerültek, Mártha Imre felügyeli. Arra is figyelnek, Karácsony Gergely nehogy véletlenül hibát ejtsen egy Facebook-posztban vagy rosszul mondjon el egy beszédet, ezért odatették mellé Gál J. Zoltánt, aki szintén nagyon hűséges Gyurcsány-ember, olyannyira, hogy maga a DK-elnök mondta róla: mély barátság és politikai szövetség fűzi hozzá. Ilyenekkel van tele a Városháza. Nekem ez az egész ahhoz a csalási típushoz hasonlít, mint amikor becsönget két ember egy idős, egyedül élő hölgyhöz, azt mondják, hogy jöttek leolvasni a gázórát, aztán amíg az egyikük beszédbe elegyedik a hölggyel, esetleg a látszat kedvéért ránéz a gázórára, a másik hátramegy, és szépen kipakolja a családi ékszereket a komódból. Mindig ez jut eszembe a Karácsony–Gyurcsány-párosról: amíg Karácsony Gergely beszélget, addig Gyurcsány Ferenc titokban kipakolja a komódot. És nem nagyon kell bizonyítékokat keresni erre az összefonódásra: maguk álltak össze egy nagyon vidám, közös szelfire néhány héttel ezelőtt a színpadon; az egész olyan volt, mint egy family fotó, annyira bensőséges, családias hangulata volt a képnek. Aztán nem sokkal később együtt is majálisozott Dobrev Klára és Karácsony Gergely. Ráadásul volt képük ezt a Városligetben tenni, aminek a megújítása ellen Karácsony tűzzel-vassal tiltakozott.

– Ha jól értem a szavaiból: ön szerint ahhoz, hogy ismét jó irányba forduljanak a dolgok Budapesten, az az egyik kiindulási pont, hogy ezeket a Gyurcsány-embereket el kell takarítani a Városházáról?

– Amíg az Budapest első számú funkciója, hogy Gyurcsány Ferenc embereinek érdekeit szolgálja és ez a baloldali rendszer életben maradjon, addig semmilyen előrelépésre, haladásra nem számíthatunk. Karácsony Gergely jelenleg 42 tanácsadót tart, ez több mint 400 millió forintba kerül a budapesti adófizetőknek minden egyes évben. Ettől egy kicsit sem működik jobban a város: azért van szüksége ennyi tanácsadóra, mert kell a hely a haveroknak. Kellenek a sportállások, kell a luxus-kifizetőhely. Emlékezhetünk arra is, hogy maga Gyurcsány Ferenc adta ki Karácsony Gergelynek a parancsot: legyen sokkal keményebb a kormánnyal! Amíg Gyurcsány ott áll Karácsony mögött, és folyamatosan azért lökdösi, hogy konfrontálódjon, addig nem remélhetünk érdemi együttműködést főváros és kormány között. Miközben ha megnézzük a 2010 és 2019 közötti időszakot, akkor pontosan látjuk, hogy akkor tud igazán fejlődni a város, ha a kormány és a fővárosi vezetés együtt tud dolgozni a budapestiek érdekében. Négy és fél évig ültem bent minden kormányülésen, előtte pedig négy plusz öt éven át dolgozhattam képviselőként, illetve főpolgármester-helyettesként a Városházán Tarlós István mellett. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az eddigi munkáimból fakadóan össze tudom illeszteni ezt a két szempontrendszert, vagyis látom, tudom, mire van szükségük a budapestieknek és a városnak. Szeretném ezt a „képességemet”, hogy mind a két megközelítést ismerem, a budapestiek érdekében kamatoztatni. Sajnos a főváros ma olyan, mint egy árva gyerek, akinek se anyja, se apja, csak egy gonosz, kiszipolyozó nagybácsija van Gyurcsány Ferenc személyében. Az pedig, hogy Budapestnek nincs gazdája, mindenkit érint, mindegy, hogy kisgyerekes szülőként vagy egyedülállóként, nyugdíjasként vagy fiatalként, diákként vagy aktív munkavállalóként éli itt az életét. A rendezetlenség, a kosz, a hajléktalankérdés, a közlekedési káosz, az összevissza felfestett biciklisávok, a folyamatosan növekvő levegőszennyezettség – ezek mindenki számára problémát jelentenek kortól, nemtől, családi állapottól függetlenül.

– Többször szóba került a közlekedés. Évek óta látjuk, hogy megpróbálják szembeállítani a különböző csoportokat, a bicikliseket és a gyalogosokat, az autósokat és a közösségi közlekedést használókat. Lehet-e úgy fejleszteni, hogy az ne egyik vagy másik csoport kárára történjen?

– Még egy ekkora városban is meg lehet és meg is kell oldani, hogy ne egymás ellenségei legyünk az utakon. Helytelennek tartom azt a szélsőséges autósellenes álláspontot, ami uralkodóvá vált a fővárosban. Nem feltétlenül alternatíva mindenki számára, hogy kerékpározzon egy olyan sávban, ami egyébként nincs rendesen kiépítve, és ezért egyáltalán nem biztonságos. Az, hogy vödörből sárga festéket locsolnak ki találomra budapesti utcákon, senkinek sem jó. Én például egészen biztos, hogy a 11 éves lányommal nem mennék el a körútra vagy az Üllői útra biciklizni, centikre az autóktól, ahol ezek a lifegő karók nem engem védenek, legfeljebb a mentőket akadályozzák. De nem csak az átgondolatlan biciklisávokat említhetjük. Ha alternatívát akarunk kínálni a közösségi közlekedéssel, akkor nem visszafejleszteni kellene sunyi járatritkítási próbálkozásokkal, amikkel lebukott a főpolgármester úr, hanem fejleszteni. Vagy éppen újabb P+R parkolókat építeni, hogy az autósok letehessék a kocsit egy-egy közlekedési csomópontnál, és mondjuk kötött pályás járatokkal folytassák az útjukat. Az átgondolatlan lépésekkel az autósok, a biciklisek, de a gyalogosok is rosszul járnak, mert szívják be azt a szmogot, ami azért van, mert az autósok olyan dugókban állnak, amik megfelelő fejlesztésekkel csökkenthetők vagy elkerülhetők lennének. Számos olyan probléma van a városban, legyen szó a koszról, a közlekedési káoszról vagy a hajléktalankérdésről, ami orvosolható lenne. Ami ehhez hiányzik, az a munka. De négy és fél éve hiába várjuk, hogy a mostani városvezetés a rengeteg duma meg blabla helyett végre odaálljon, felgyűrje az ingujját és elkezdjen dolgozni.

– Úgy fogalmazott a programjában, hogy otthonossá kell tenni Budapestet. Milyen lenne az otthonosabb főváros?

– Az első és legfontosabb, hogy budapestiek újra úgy érezhessék, van valaki, aki az ő problémáikkal foglalkozik. Ne azt tapasztalják, hogy a saját városukban huszadrangú szereplők. A budapesti városvezetés az itt élőkért dolgozzon, ne Gyurcsány Ferencért. Feladat pedig volna bőven. Én azt szeretném, hogy a budapestiek tiszta, rendezett városban éljenek, ahol lehet közlekedni, élhetőek a közterek és jó a levegő. Az itt élők megérdemlik, hogy végre odafigyeljenek rájuk. Fontos lenne egy Városgondnokság létrehozása, ami folyamatosan jelen lenne a köztereken, parkokban, utcákon. Legyen, aki odafigyel arra, ha leszakad egy pad, ha túlfolyik a kuka, ha kiég a játszótéren az égő, és így tovább. A legnagyobb baj a gazdátlanság. Hiába kezdenek mostanában itt-ott látszattakarításba, látszatfűnyírásba, tudjuk, hogy kampányidőszakokon kívül nem így mentek a dolgok 2019 ősze óta… A turizmus tekintetében is szükség lenne egy olyan fővárosi stratégiára, ami a mostaninál jobban figyel a budapestiek szempontjaira, megteremti a békés együttélés alapjait. Figyelembe veszi a vállalkozók szempontjait, akik ebből élnek, de eközben azok érdekeit is, akiknek ez az otthonuk. Ehhez az kell, hogy minőségi turistákat vonzzunk a fővárosba, akik azért jönnek Budapestre, hogy élvezzék a kultúránkat és értékelik, tisztelik ezt a várost. Nem a mennyiség, hanem a minőség irányába kell elmenni. Budapest a nemzet fővárosa, nemcsak a mi otthonunk, hanem minden magyar otthona is. Azt szeretném, hogy a főváros ehhez méltó hely legyen. Ideje, hogy végre szeretettel és építő szándékkal nyúljunk hozzá a fővároshoz. Én ezt ajánlom a budapestieknek.