A toleránsok – akik megszokták, hogy a szakma, az „ők”, és a vélemény az „övék” –, most ajvékolnak, és fenyegetőznek, hogy visszaadják. Bolgár György, Németh Péter, Bodor Pál, Andrassew, Mester Ákos, Havas Henrik és a többi fröcsögő toleráns. Már csak annyi kéne, hogy a díjat Táncsicsról átkeresztelni Prónay-ra, drágabolgárúrék meg ne csak a díjat adják vissza, hanem a pénzt is, és már is szebb lenne a világ.

Tudja ugyanis a T. olvasó, hogy ki is volt Táncsics? Elárulom. Az első hazai kommunista politikus. A Táncsics Mihály művei 9. kötetének címe a következő: „Mi a szocializmus és mi a kommunizmus? Kik a vörös republikánusok és mit akarnak?” (Jellemző, hogy Táncsics lapját még az amúgy szabadkőműves és tradícióellenes Kossuth is felforgatónak ítélte és betiltatta.)

Ha végzünk egy gyors fejszámolást, majd negyedszázaddal vagyunk túl a „rendszerváltáson”, és az Állami Díjazásunk még mindig egy katyvasz. Semmi rendszer nincs benne. Mintha frissen érettségizett emberek felütötték volna a középiskolai törikönyvet és ráböktek volna pár arcképre.: „No, akkor nevezzük el mondjuk erről, itt!”

Magyar embernek ne adjanak Táncsics-díjat! Nem a rajgyűlésen vagyunk 72-ben. Jó, nem kell Prónay. De akkor Horthy- vagy Tisza István-díj. Esetleg Klebelsberg Kuno. Tényleg csak engem zavar?

Ja, igen. Díjvisszaadás. Szerintem hatalmas öngól. Nem miniszterelnök, miniszter miatt megy a nemzetközi pogrom. Egy műsorvezető-újságíró miatt. Akinek eddig kétségei voltak a háttérhatalom létezése felől, az most megláthatta.

Pozsonyi Ádám