A mai, modern nemzetállamok általában többnemzetiségűek. A nacionalisták számára a nemzeti identitás fontosabb bármely más csoporthoz való tartozásnál, de sokszor az egyéni érdeknél is meghatározóbb. Ezzel szemben a liberalizmus egyik meghatározó eleme az individualizmus és az egyéni szabadság hangsúlyozása: az egyén elsődleges szerepe bármely közösséggel szemben.

A nacionalizmus a politikai gondolkodásmódnak az a fajtája, amelyik a nemzeti tulajdonságokat többre becsüli – de minimum egyenrangúnak tartja – más nemzetek hasonló jellegzetességeinél.

A nacionalisták a nemzeti eszméket és a nemzeti érdeket védő személyek vagy különböző szervezetek. Ellenfelei a jogvédő jellegű nacionalizmust szívesen keverik össze a sovinizmussal, ami már a nacionalizmusnak egy szélsőséges, más népek ellen irányuló változata.

A nacionalista felfogás szemben áll az univerzalizmussal is. Ez az emberiség morális egységét hirdeti, a kötelességek és jogok ugyanazok, minden történelmi és kulturális jelleg, képződmény csak másodlagos lehet. Ezzel szemben a nacionalizmus meghatározó eleme az önmeghatározás és az elhatárolódás másoktól, de ez nem jelenti a humanista értékek megtagadását. A nemzet egyéni karakterrel és jellegzetességgel bír. Az elhatárolódás eléggé nyilvánvalóvá teszi a liberalizmustól való lényeges különbséget.

Mindkét ideológiáról elmondható, hogy sajátos helyzetben van. A nacionalizmust – az univerzális és a liberális erők – ma már tévesen, szinte csak megbélyegzésre használják.

Az aligha vitatható, hogy a nacionalizmus komoly felhajtó és szervező erő, amíg a nemzetté válásról vagy az önálló nemzetállam létrehozásáról van szó, de a kormányzásról, és a gazdaságról nem igazán léteznek kimondottan nacionalista dogmák. A nacionalizmus ennek ellenére a különböző közösségek összetartó és megtartó ereje. Az új nemzeti(ségi) törekvések, a független nemzetállamok megalakításának kísérlete, illetve az autonómia iránti jogos igények eszmei alapja is a nacionalizmus.

A liberalizmus alapelvei és értékei ma már a parlamentáris demokráciák és a jogállamok alapjait alkotják, ezért a liberális politikai szervezetek többnyire a liberalizmus szélsőséges, extrém – sokszor közösségellenes – változatát képviselik világszerte.

Gazdaságpolitikában Joseph Stiglitz és Milton Friedman nézetei nyomán a 70-es években jött létre a neoliberalizmus, aminek hatására jellemző, hogy a 90-es években a szociáldemokrata Tony Blair és Gerhard Schröder is neoliberális gazdaságpolitikát folytatott, de ez sem járt együtt a liberalizmus ideológiájának újjászületésével.

Külön érdekesség, hogy korábban a Kárpát-medencében a nemzetállam és a kisebbségek problémájának megoldásában mindkét ideológia elbukott. A Monarchia idején a magyarok által képviselt, az etnikailag semleges, egy politikai nemzetet hirdető liberális elv, az azonos egyéni szabadságjogok, valamint a nemzetiségek számára a nyelvük és kultúrájuk ápolását biztosító lehetőségek nem bizonyultak a nacionalista nemzetiségek számára elégségesnek, ezért az első világháború után az ország egyben tartására már nem volt lehetőség. A határon túlra került magyarok helyzetét éppen a nacionalista szemmel néző – bosszúszomjas – volt nemzetiségek tették elviselhetetlenné. Elzárkóztak az autonómiatörekvésektől, és az erőszakos asszimilációt szorgalmazták. Az úgynevezett kisantant államok a nemzetközi szerződésekben rögzített kötelezettségeiknek sem tettek eleget. Ettől függetlenül a nemzeti kisebbségek megléte önmagában biztosítja a nacionalizmus fennmaradását.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a nacionalizmus végső célja és értelme a nemzet létrehozása és megtartása. Tellér Gyula szerint „A nemzet önérték, istenadta entitás és haszonérték is. A nemzet ugyanis a közös javaknak: a haza földjének, tájainak, a kultúra kincseinek, a műemlékeknek, a múzeumoknak, az irattáraknak-levéltáraknak, a nemzet kultúrájának, mindezek reprodukciós intézményeinek (család, iskola, sajtó, színház, irodalom, társadalmi szervezetek, akadémiák, pártok, egyházak stb.) s ezen keresztül a nemzet tagjainak védelmezője. Megítélésem szerint nemzeti identitást csak egyetlen nemzet tagjaként lehet átélni. A többszörös identitás fikció.” (Európa fényben-homályban, Nagyvilág, 2004. augusztus)

A nemzet tehát egy történelmileg kialakult emberi közösség, amelyet a közös nyelv és terület, a gazdasági élet, valamint a kultúrában megjelenő közös érzelmi-lelki tartalmak kapcsolnak össze.

Valószínűleg ez az oka annak, hogy a nemzeti identitás nélküli egyének jelentős része komoly identitászavarban szenved, ami negatív módon befolyásolja személyiségük emocionális-mentális részét. Már csak ezért sem lehet komolyan venni az Európai Egyesült Államok létrehozásáról képzelgőket.

Tóth Gy. László

politológus,

a miniszterelnök volt főtanácsadója