A Fidesz szakított ezzel a gyakorlattal, és olyan elemeket is beemelt a kommunikációjába, amelyek nem kizárólag fizetési szalagokról, forintokról és gazdasági növekedésről szólnak, s ez sokunknak tetszett is. Az életkedvet, a jókedvet (ami megelőzi a bőséget még a Himnuszban is) más dolgok is befolyásolják. Mert érdekes hallani a visszafizetett IMF-hitelről (először véletlenül IMF-hitlert írtam, de azt rögtön aláhúzta a számítógép), foglalkoztatottság-növekedésről, inflációról és GDP-ről, de amikor a nyaralásból hazajőve azzal szembesültünk, hogy betörtek hozzánk, ezek az egyéb mutatók mind mellékessé váltak, és arra gondoltunk, hogy az összeset becserélnénk egy olyan országra, ahol nem fordulhat elő, hogy idegen emberek csak úgy bemásszanak a lakásunkba, a legintimebb szféránkba.

És nem is az fáj legjobban, hogy elvittek némi készpénzt (történetesen a gyerekek spórolt pénzét), és az összes kis aranyláncot, érmét, medált, amit a négy gyerek kapott keresztelőre, elsőáldozásra, s amit egy dobozban gyűjtögettem a keresztelési gyertyákkal, kisingekkel és a születésük napján vásárolt újságokkal együtt, hanem az fájt a legjobban, hogy behatoltak az életünkbe, kilesték a titkainkat, és elvették a bizalmunkat. Én még csak-csak elszöszölök azzal, hogy a négy majdnem egyforma gyertyáról (azokat itt hagyták) próbálom kitalálni, melyik kihez tartozhat, de a gyerekek azóta nem mernek a saját szobájukban aludni.

A betörőknek az újságok sem kellettek; itt maradtak GDP-stül, inflációstul…

Ungváry Zsolt