Mesterházy és Bajnai akkor már látták, hogy a korábban beígért augusztus végi jelöltállítási folyamat már nem fog lezárulni, de szokásos lózungjaikkal még bíztak a bölcsességben, a nagy baloldali összetartozásban s persze Orbán Viktor legyőzésében meg minden a fenében, csak épp egy kérdésről ne legyen szó, arról, hogy ki legyen a nagy baloldali összefogás miniszterelnök-jelöltje. Vagyis vajúdtak a nagy baloldali hegyek, aztán augusztus végére egy incifinci pici egeret szültek – úgy tűnik, méghozzá döglöttet is.

Merthogy a két pártvezér magához vette a tárgyaló delegációiktól a tárgyalások vitás kérdéseinek megbeszélését, s olyan jól megbeszélték az ügyeket, hogy a két párt szövetségkötése egy röpke óra alatt távolabb került minden korábbi állapothoz képest.

Most mindenki a másikra mutogat, zsarolásról, tisztességtelen ajánlatról, nem partneri viszonyokról és ultimátumról beszélve: „Szövetségesi tárgyaláson nem történhet ilyen. Különösen nem úgy, hogy a sajtóban előbb jelenik meg a javaslat, mint ahogy arról a tárgyaló fél tudomást szerez. Az én javaslatom egy válaszreakció volt arra, hogy ha Bajnai Gordon kényszerhelyzetet teremtve átírja az egyeztetés menetrendjét, akkor legalább az embereket is megfelelően vonjuk be ebbe a folyamatba” – nyilatkozta a szocialista pártelnök, miután Bajnai Gordon egyedül elhagyta a tárgyalótermet. Bajnai is elismerte, hogy valójában a tárgyalásokon a redőny lecsúszott, csak persze ő másképpen látva az okokat: „Holtpontra jutottak a tárgyalások, a történelmi felelősségünk pedig azt diktálja, hogy kilendítsük onnan – akár politikailag innovatív megoldásokkal is.

Jobb ma egy konfliktus a szövetségesek között, mint holnap a szövetség bukása. A tárgyalásokon napnál is világosabbá vált, hogy a miniszterelnök-jelölti kérdés foglyul ejtette az együttműködés ügyét, pedig én ezt kezdettől elleneztem. Hiába haladtunk ugyanis jól az egyéni körzetekben, a szocialista tárgyaló delegáció minduntalan azt jelezte: minden megállapodás csak Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltsége esetén érvényes” – nyilatkozta a nol.hu-nak Bajnai.

Az E14 elnöke sérelmezte azt is, hogy korábban volt olyan tárgyalási forduló, ahol először azt közölték velük a szocialisták, hogy „kereken nulla, de legfeljebb hét Együtt-PM-es egyéni jelöltet tudnak elfogadni abban az esetben, ha Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelölt.” Bajnai így aztán újabb ötlettel állt elő a miniszterelnök-jelöltséget eldöntő megoldásra: közvélemény-kutatás, tévés vita és like-olások döntsenek a két jelölt között egy intenzív kéthetes belső kampány után, s aki az eredmények szerint alkalmasabb a jelöltségre, hát az akkor, ha megnyerte, hadd vigye!

Csakhogy Mesterházy igencsak bepöccent az újabb – Amerikából importált – Szigetvári Viktor-os javaslattól, s azt mondta, hogy ha lúd, hát legyen kövér, s ne csak a miniszterelnök-jelöltek, hanem mind a 106 egyéni jelölt kapcsán legyen megmérettetés, és ne csak virtuálisan, illetve a közvélemény-kutatások alapján történjen az eredmény megállapítása, hanem tartsanak előválasztásokat a baloldalon, és annak eredményét tartsa mérvadónak mind a két párt.

Mesterházy leginkább azért sokallt be Bajnaira, mert a jelöltállításban a szocialisták tényleg tettek engedményeket az E14-nek, nyilván annak a reményében, hogy majd ők adják a miniszterelnököt. Az MSZP harmincöt választási körzetet engedett volna át Bajnaiéknak, amelyből húsz-huszonkettő győzelemre esélyes körzet volt. Aztán az E14 még ettől is többet akart, pluszba kért hathét olyan cserét, ami erős szocialista körzetnek számított, mint az újpesti, a nyíregyházi, a komáromi, egy miskolci és egy pécsi kerületeket. Mesterházy mindezek mellett azon is kibukott, hogy „Menet közben viszont az is kiderült, hogy több olyan jelöltjük van, akiket bediktáltak ugyan mint lehetséges indulójukat, az érintettek azonban nekünk határozottan cáfolták, hogy az Együtt-PM színeiben indulnának a választáson, tehát még számos nyitott kérdés maradt, éppen ezért engem meglepett ez a menetrendet felrúgó fordulat.”

Az E14 közvélemény-kutatásokat figyelembe vevő javaslatát pedig lezártnak tartja az MSZP-elnök, merthogy nyáron is több közvélemény-kutatás készült, amelyek eredménye mind az ő vezető szerepét hozta eredményként. Mesterházy pedig a más kis pártokkal való könnyebb megegyezés zászlaját is belengette Bajnainak, amikor azt mondta, hogy ha az előválasztás ötletét nem fogadják el és azt hivatalosan is visszautasítják, akkor azonnal megkezdik a tárgyalásokat Gyurcsánnyal, Fodorral és Schmukkal. „Ezt a mostani helyzetet nem mi idéztük elő. Mi az elmúlt hetekben mindvégig a tárgyalásos megoldás, nem pedig az egymás ellen folytatott verseny mellett voltunk. Pénteken úgy ültem tárgyalóasztalhoz, hogy még olyan körzeteket is megnyitottunk Bajnaiék számára, amelyeket korábban mozdíthatatlan szocialista körzetnek gondoltunk. Ha valóban már csak a kármentésre törekednék a győzelem helyett, akkor mind erősebben bezárkóznék, és elfogadhatatlan javaslatot tettem volna. Az MSZP ehhez képest az Együtt-PM érdekeit még inkább figyelembe vevő javaslatot tett, hiszen társadalmi támogatottságukhoz és országos szervezeti erejükhöz képest felülreprezentált az ajánlatunk” – mondta Mesterházy valóban ultimátumszerűen, de érthető felháborodással.

Persze Bajnai továbbra is azt mondja, hogy az ő politikai létmagyarázata az, hogy élre állva megtanítsa összefogni a baloldalt. Csak hát úgy tűnik, lassan-lassan senki nem kér az oktatásából és forgatókönyveiből, de leginkább a „mindenkinél okosabbak vagyunk” attitűdből. Merthogy ez egyáltalán nem látszik abból, ahogyan a párt országos helyzete áll. Sőt inkább az látszik, hogy ha valamihez nem értenek igazán, akkor az a pártszervezés és a vidéki közösségi munka.

Még néhány hete is azzal bíbelődtek egy nyári országjárás után, hogy milyen neveket adjanak le jelöltjükként a szocialistáknak, ha azok bekérik a 106 egyéni jelöltre az E14 javaslatát. Nos, Mesterházy szerint ez még azokban a körzetekben sem sikerült maradéktalanul, amelyekben jó esélyük volt kiegyezni. Ezek után követelőzni és tévévitát meg közvélemény-kutatási versenyt javasolni a minden téren erősebb és nagyobb szervezettségű párt elnökének már tényleg komikus.

Képzeljük csak el, hogy milyen hatása lenne a magyar baloldali szavazókra, ha az összefogás előtti utolsó pillanatokban Mesterházy és Bajnai nagy csinnadratta mellett bevonulna az ATV valamely stúdiójába és elkezdenének, mondjuk a „pártatlan” Bánó András moderálása mellett, vitázni. De miről is…? Hiszen azt mondták, hogy a programban megállapodtak. A jelöltekről? Azt mondták, hogy nagyjából abban is. Akkor magukról? De mégis miről, hogy kinek mije nagyobb, erősebb vagy éppen lágyabb, de szebb? Lehet egy ilyen vitát érdemben megszervezni?

Ez nem Amerika, ahol Obama és Bajnai nagy kedvence, Hillary Clinton egymás torkának esik mindenféle aljas kampányfogások bevetésével, majd mosolyogva együtt kormányoznak. Aki ezt relevánsnak tartja idehaza az egyfogú szoci panellakó és a belvárosi értelmiség megversenyeztetésére, az nemhogy miniszterelnök-jelölt, de még országgyűlési képviselő sem szabadna legyen Magyarországon.

Az ellenjavaslat, az előválasztások ötlete sem marad különösebben el a fenti ötlettől. Nem azért, mert ezt nem ismerik a pártarénák jelöltállításukkor, hanem azért, mert ez jellegzetesen egy párt belső versengésének eljárása a párt legerősebb helyi jelöltjének a kiválasztására. Két párt esetében ez megvalósíthatatlan, különösen két hét alatt, ahogy azt Mesterházy Attila elképzelhetőnek tartja.

Mert hát ez nem művelődési házak kibérlésének a kérdése, hanem annak, hogy ki a jogosult a részvételen, és ki milyen módon kontrollálja a folyamatokat. Ki venne részt ezen? Bárki, aki bemegy a művházba, és azt mondja, hogy én baloldali szavazó vagyok? Ugyan már!

Vagy a két párt tagsága? De hát az Együttnek alig vannak tagjai vidéken! Kik számlálják a szavazatokat? És ha az MSZP-s az MSZP-sre szavaz és E14-es az E 14-re, ami a jelöltállítás logikája, akkor mi végre hát az egész hűhó?! Nyilván azért, mert még ha kivitelezhetetlen is egy érdemi előválasztás a két párt között, akkor is világosan kisejlik a javaslatból, hogy milyenek az erőviszonyok az MSZP és az E14 között. A DK, a liberálisok és a szociáldemokraták pedig kezüket dörzsölve várják, hogy az E14 még náluk is kisebbé váljon, s ők viszont negyedannyi helyért beálljanak az MSZP és Mesterházy Attila mögé.

Ha ez megtörténik, akkor Bajnainak harangoztak, s valószínű a 2014-es választásokon még a parlamentbe jutás is teljesíthetetlen feladattá válik számukra. Az icipici baloldali összefogás egere most inkubátorban van, s maximum a Konrád György nagyságú orvosok rohangálnak még körülötte, hogy életben tartsák, ám a vajúdó hegyek, úgy tűnik, már lemondtak róla, s immár háromnegyed évvel a választások előtt még egyszer nekiugranak valami új és nagy megszülésének.

Zárug Péter Farkas

politológus