– Én nem nevezném szokatlannak ezeket a lépéseket, pusztán annyi történt, hogy egy abnormális világot megpróbáltunk a talpára állítani. Noha a történelemben – a huszadik századiban különösen – számtalan példa van az abnormalitás diadalára, nekünk valahogy mégis szerencsénk volt. Idővel Európa belátta, hogy a túlélés érdekében szakítania kell öngyilkos, szűk érdekcsoportokat kiszolgáló politikájával.

– Igen, ezt azóta Orbán-projektnek nevezi a történetírás, ami jól mutatja hazánk tekintélyét a kontinensen. A nagy nyereséget termelő multicégek megadóztatása, a lakossági terhek enyhítése, a devizahitelezés felülvizsgálata, a családalapítás támogatása nyomán másutt is diadalra jutott a magyar modell. Idehaza dübörgő gazdaság, a születésszám növekedése, teljes foglalkoztatottság, virágzó hitélet, minimális bűnözés. Azonban nem minden tökéletes; hallgassuk meg másik vendégünket, Devecseri Szilárdot, a magyar foci hőskorából, amikor még harmadikok lettünk a selejtezőcsoportban. Ő lőtt utoljára gólt komoly csapat elleni mérkőzésen. Felidézné azt a találatot a 2013. októberi holland–magyarról?

– Jött balról a beadás, én haza akartam adni, taktikusan, fejjel, hogy a kapus megfoghassa, és vigyáztam rá, nehogy szögletre menjen. Nem ment szögletre.

– Ismét elnök úrhoz fordulok: a tegnapi, a Koszovói Szerb Autonomista Szlobodan Milosevics Utca Kettő Per Bétől elszenvedett három–nullás és a múlt heti san marinói zakó után hogyan látja a magyar foci helyzetét?

– Hát, ezzel bizony nem sikerült megbirkóznunk. A feleségem már régóta javasolja, hogy hagyjam a fenébe, mert rámegy a népszerűségem. Lehet, hogy most már meg is fontolom…

Ungváry Zsolt