Persze 2013 során több alkalom is volt a jogvédelembe burkolt hangoskodásra, hiszen márciusában a brit miniszterelnök Ipswich város egyetemi kampuszán mondott beszédében majd minden elemét kibontotta mindannak, amiről most az európai, s köztük a magyar sajtó is bőszen cikkezik. Vagyis Cameron november 26-án a Financial Timesban megjelent írásával csak rögzítette mindazt, amiről az év során már több esetben is beszélt, s kimondta, hogy bizony az angol kormány nem nézheti tétlenül, hogy 2014. január 1-jétől immár megannyi közép-kelet-európai náció után két újabb kockázatos nemzet áraszthatja el Nagy-Britanniát mindenféle korlátozás nélkül.

Mivel az angolok többsége már rég a bevándorlás szigorításának a politikáját támogatja, csak ezt eddig sem a bal-, sem a jobboldali kormánypolitika nem akarta meghallani, ezért most eljött a cselekvés pillanata. Cameron a balliberális és főleg a bolgár hisztériát kiváltó írása előtt egy hónappal, egész pontosan október 10-én már jelezte, hogy határozott lépéseket akar tenni – s már akkor is nagy vitákat váltott ki mondataival, amelyek akkor még nem konkrétan Románia és Bulgária migrációja ellen, hanem általában a brit illegális migráció ellen szóltak.

Cameron ekkor a BBC brit közszolgálati hírportál szerint ugyanis szó szerint együttműködést kért az angol lakosságtól abban, hogy kiutasíthassák az illegális bevándorlókat és a feljelentésüket szorgalmazta a hatóságoknál. Ezzel egyben a „határok visszaállításában” kérte az állampolgárok segítségét.

Cameron szándékai egyértelműek: a Nagy-Britanniába való bevándorlást leszorítani annyira, amennyire az unióba lépés előtt volt, vagyis amennyiről az Egyesült Királyság a maga szuverenitásából adódóan döntött a ’80-as, ’90-es években.

Cameron már októberben sem kertelt: „Együtt helyreállíthatjuk határainkat, és az illegális bevándorlókat hazaküldhetjük” – hangoztatta a brit miniszterelnök. – „Ha mi megtesszük a most felvázolt lépéseket és a migráció összes járható útjával foglalkozunk, a legálissal és illegálissal egyaránt, akkor a bevándorlás mértéke visszaállhat arra a szintre, ahol az 1980-as, 1990-es években volt (…), amikor még nem számított kiemelt politikai ügynek” – jelentette ki a brit konzervatív miniszterelnök.

Cameron októberben már arról is beszélt, hogy a letelepedést, tartózkodást és az állampolgárság szerzést is nagyban megszigorítaná. Nemcsak a szociális jogokban nem részesítené az újonnan érkezőket, de még nekik kellene fizetniük minden állami szolgáltatásért. Beszüntetné az egészségügy-turizmust is: idegen állampolgároknak az egészségügyi ellátásért súlyos font-ezreket kellene fizetniük, s a Nagy-Britanniában élő bevándorló családok hozzátartozói számára, amennyiben ők is a letelepedés mellett döntenek, feltételül szabná, hogy angolul beszéljenek, ismerjék a brit történelem és kultúra alapjait, illetve azok számára, akik az országba hívják őket, megállapítanak majd egy minimális jövedelemszintet, amellyel rendelkezniük kell.

Cameron kimondta azt is, amit a korábban mindig leszélsőségesezett politikusok mondtak ki, miszerint az óvintézkedések azért kellenek, hogy a kormány megelőzze azt, hogy a bevándorlók kolonccá váljanak az adófizetők nyakán.

Októberi beszéde áttörést hozott a téren is, hogy egy húszéves Csipkerózsika-álom után a brit miniszterelnök megint mert nemzeti érdekre hivatkozni, s kimondani, azt, hogy „a jövőben a nemzeti érdekek figyelembe vételével fogják megszűrni a Nagy-Britanniában hosszú távra berendezkedő külföldieket.”

Vagyis a mostani balliberális ricsaj Cameron körül azért érthetetlen, mert mindezen terveit már korábban is tudtuk tőle. De mit is írt a brit miniszterelnök, amin megint a hivatásos multikulturalisták és a két legközvetlenebbül érintett nemzet, a bolgárok és a románok megsértődtek, s cikkek, politikusi nyilatkozatok, blogok és kommentek ezreivel kezdték meg küzdelmüket a konzervatív Cameronnal szemben?

A brit miniszterelnök szerint „monumentális hiba volt nem korlátozni a kelet-európai munkavállalók beáramlását az unió 2004-es bővítésekor”. Vagyis Cameron az elmúlt tíz év stratégiai tévedésének mondja az EU egyik alapértékét, a munkaerő szabad áramlásának elvét.

Merthogy olyan, hogy munkaerő nem létezik: hús-vér emberek léteznek, akiknek csak egyik társadalmi funkciója az, hogy „munkaerő”. Mert ő egyben kultúra-, vagy kulturálatlanság-hordozó, szociális- vagy antiszociális lény, beilleszkedő-dolgos, vagy éppen csak haszonleső, rosszabb esetben bűnöző és a többi. Vagyis a liberális munkaerő szabad áramlása és a nyitott társadalomba vetett politikai hit „monumentális hiba” volt a brit nemzeti érdek szemszögéből.

Hasonló belátást eddig még csak két politikus mert kimondani. Thilo Sarrazin és Angela Merkel Németországban. De az utóbbi lépni már nem mert az ügyben. Most Cameron továbblépett.

A „monumentális hiba” felelősének pedig a balliberális Munkáspárt vezette előző brit kormányt nevezte meg, amiért nem élt az átmeneti bevándorlási korlátozások lehetőségével. Cameron erre hivatkozva pedig megismételte mindazt, amit az év során már háromszor is elmondott, miszerint a Nagy-Britanniában dolgozó külföldi munkavállalók szociális juttatásainak jelentős szigorítását fogja kezdeményezni 2014. január 1-jétől.

Persze makro- és mikroszinten volt azért számtalan előnye a keleti munkavállalók megjelenésének, amiről ugyancsak szól Cameron, ám a tény tény marad: a Tony Blair vezette egykori Labour-kormány brutálisan alulbecsülte az új keleti EU-tagállamokból várható beáramlást. A brit belügyminisztérium korabeli előrejelzése évi 5-13 ezerre taksálta a keletről érkező munkavállalók számát, csakhogy a hivatalos becslések szerint a bővítés óta ennek több mint 100, azaz százszorosa, összesen 1-1,5 millió keleti EU-polgár települt le tartósan Nagy-Britanniában, s tudjuk, hogy e folyamat korántsem állt le.

Ha csak a magyar felsőoktatás migrációs hajlandósági adatait nézzük, már abból is tudjuk, hogy a magyar fiataloknak is első számú célpontja London, vagy valamelyik brit nagyváros. 2004 és 2008 között bevándorlási aranykor volt, a gazdaságot, piacot élénkítő makro- és mikroszintű pozitív hatások, valamint a beáramlás korlátozatlansága, vagyis a még több munkahely- és segélyvadász, valamint a 2008-as világgazdasági válság a modern brit gazdaságtörténet leghosszabban tartó recesszióját eredményezte.

A hivatalos statisztikai becslések szerint a brit hazai össztermék a pénzügyi válság előtt mért legutóbbi csúcs és a 2009 közepén elért mélypont között 7,2 százalékot zuhant. Ami rekord, mert ez időarányos negatív csúcsot jelent, és az idei harmadik negyedévi növekedés még mindig 2,5 százalékkal elmarad a recesszió előtti csúcsszámtól. Nos, e tények együttesen gazdasági szempontból indokolttá, míg a románoktól és bolgároktól való félelem pedig érthetővé teszik a brit aggodalmat.

Cameron ugyanis nemcsak a bevándorló munkavállalókkal lesz szigorúbb, hanem a nem munkából megélni akaró migránsokkal is. A koldulókkal, utcán élőkkel, és bűnöző elemekkel szemben azonnali kitoloncolást helyezett kilátásba, aminek kapcsán nem lehet nem azonnal a nagyszámú román és bolgár cigányság migrációjára gondolni.

Cameron nem akar Franciaországban és Olaszországban meghonosodott, több ezres roma csoportokat, akik akarva-akaratlanul is szociális terhet, és közbiztonsági kockázatot hordoztak éveken keresztül, miközben e családok ezen a területen született gyermekük által vártak szociális segítséget ezen államoktól. Nagy-Britannia nem kér ebből.

Persze, a mi Andor Lászlónk azonnal tiltakozott EU biztosként. Nos, Cameron megadta a választ. Hiába a liberális ricsajozás, hiába a román és bolgár kormányok EU-s jogszabálycitálása, mindenki nézzen szét előbb a maga portáján. De tényleg! Mire ment a II. világháború óta megélhetési liberálisokként „nyitott társadalmat” papolók politikája a multikulturalizmussal, és mire jutott húsz év alatt a társadalmi integrációban a román és bolgár politika? Arra, hogy mind a hivatásos liberálisok, mind a román és bolgár politikai osztály milliárdossá vált. Ennyi.

A társadalmi bajokat hagyták elszaporodni az alulszabályozatlansággal, s a szabadság fogalmát kiüresítették. Közép-Kelet Európa pedig negyed évszázad alatt sem jutott el oda, hogy megélhetést biztosítson állampolgárainak. Ezek után majd Andor László és a román meg a bolgár politikai osztály fogja felelősségre vonni David Cameront? Vicc!

Cameron csak menjen tovább ezen az úton! A szuverének nyakát csak akkor nem töri ki az eurokrácia, ha olyanok kelnek védelmére, mint David Cameron. Nem véletlen, hogy Európa liberálisainak már az sem tetszett, hogy Orbán Viktor törekvéseit először David Cameron nevezte elismerendőnek. Pont azért, mert dacol az eurokrácia szuverenitást pusztító politikájával.

Ám a migráció kérdésében három és fél év nemzeti kormányzás után nekünk, magyaroknak is önvizsgálatot kell tartanunk. Nem elég megállapítani, hogy „világnemzet lettünk”. Mintha ez örvendetes lenne.

Pokol Béla 2010-ben figyelmeztetett Európa végnapjai című írásában. Eddig minden bejött, amit prognosztizált. A migrációs szivattyú ellen egyetlen átfogó, kormányzati program sem született. Ez már marad a következő ciklusra. Ha marad.

Addig pedig hajrá, Cameron!

Zárug Péter Farkas

politológus