Ami volt, elmúlt, most más idők járnak. Liberális körökben a kultúrfölény fölemlegetése is fasiszta bűnnek számít, pedig Andrássy grófnak igaza volt. Más idők járnak valóban, de nem mások a természeti törvények, amint a társadalmi törvények is változatlanok. Ma sem vitatható, hogy „a külvilág mostoha helyzetét csak lelki erőnk, belső világunk harmóniája, a bennünk lévő kultúrértékek kifejlesztése ellensúlyozhatják”, amint az sem, hogy „az állam régi nagyságát csak a nemzet erkölcsi és szellemi nagysága állíthatja helyre.”

1998-tól négy évig mertünk nagyok lenni – jó volt. 2002-től muszáj lett kicsinek lenni – belerokkantunk. Most ismét csak a szellemi, lelki és kulturális nagyságból fakadó fölényben reménykedhetünk, bár erről még most sem illik beszélni.

Amikor 2010-ben Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elvállalta a határon kívül rekedt magyarság tagjainak visszahonosítását, amit helytelen pongyolasággal kettős állampolgárságnak szokás nevezni, valamikor elhangzott Semjén Zsolt szájából, hogy a ciklus végére akár félmillió külhoni magyar is fölveheti az állampolgárságot. Szépen hangzó állítás volt, de őszintén szólva, akkor még egy kissé merésznek tűnt. S íme, megvalósult.

Szívmelengető jelkép, hogy az ötszázezredik hazatérő magyar éppen az a Böjte Csaba ferences szerzetes lett, aki elveszendő és kallódófélben lévő kicsiny lelkek pásztoraként vívta ki egy egész nemzet tiszteletét és szeretetét.

Ő mondta nemrég: „Trianon után a Kárpát-medencét csak úgy lehet újra tündérkertté változtatni, ha összefognak az itt élő népek, ha párbeszéd alakul ki köztünk. A patak milyen hamar megtisztul, ezt el kellene tanulnunk tőle. Sokszor megsértenek, bántanak, fájdalmat okoznak nekünk, de nem jó sebekkel együtt élni. Jobb az irgalom, megbocsátás, nagyvonalúság útján járni. Hinnünk kell abban, hogy a szeretet legyőzi a rosszat.”

Ami azt illeti, ezt a leckét – örömmel jelenthetjük Csaba testvérnek – mi jól megtanultuk. Megtanultunk hinni a szeretet és az összefogás erejében, s ami még szebb, ezt a tudást azóta sem veszítettük el, hogy 2010-ben általa csodát tettünk. S most egy még nagyobb leckét kell megtanulnunk, azt, amit ifjabb gróf Andrássy Gyula hagyott ránk, s amit Böjte Csaba is tanít szavaival és cselekedeteivel: a pusztítással, a romlással a szeretetteljes tudás, a testi, szellemi és lelki önfejlesztés, a sport, a képzettség, a művészet erejét fordítani.

Bencsik András