Egy hét: I. M. A. J.
Antall József volt az első, aki a szocializmussá züllött barakktábor moslékos dézsáitól elfordulva világossá tette, hogy élni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen… Ő volt az első, aki az erkölcsöt és az eleganciát a hétköznapi létezés nélkülözhetetlen elemévé tette.
Sokan hittek benne, sokan tisztelték, és sokan vitatták. Köztük olyanok is, akik mára hűséges követői lettek, akik ma már őszintén hiszik, sőt tudják, hogy valóban csak egy keresztény Magyarországnak van jövője. Akik már azt is ki merik mondani, hogy az állítás nem csupán hazánkra igaz: Európának is vagy keresztény jövője van, vagy semmilyen nincs.
Antall nagy formátumú személyiség volt, és a tanári pálya jó alapozásnak bizonyult. Az annak idején még ellenzéki, farmeres, gúnyos és loboncos Fidesz ifjaiban ő egy éles eszű, bár eléggé rendetlen osztály kirobbanóan tehetséges tagjait látta. Amikor élcelődtek, gúnyolódtak vele, elnézően és elégedetten mosolygott, mert nem a sértésre, hanem a megfogalmazásban rejlő tehetségre figyelt. Antall hívei morgolódtak, ő azonban őszintén szerette az új generációt, mert hitt bennük. A tisztaságukban. A szeretet viszonzásra talált, a lázadó ifjak nem vettek részt a taxisblokád legalizálásában.
Antall sok mindent látott előre. Ezért hozta létre a Visegrádi Négyek csoportosulást. Látta az Európai Unió perspektíváit, ezért merte javasolni a Varsói Szerződés feloszlatását s a NATO felé történő nyitást. Ezért kezdeményezte az európai kereszténydemokráciához való csatlakozást. S ezért tartotta kiemelkedően fontosnak a Szent Korona állami szintű elismerését a nemzeti címerben. A szerbek által megtámadott horvátok megsegítése Kalasnyikov géppisztolyokkal az európai hatalmak tiltakozásával mit sem törődve, egy évszázados természetes szövetség felújítását tette lehetővé.
Kishitű kritikusai csak a hibáit akarták látni. Hogy beteg volt, de mégsem mondott le. Hogy rövid kormányfői küldetése alatt a baloldal a privatizáció címkéje alatt lerabolta az egész országot, hogy elszabadult az infláció… Hogy gőgös volt és zárkózott.
Nem, gőgös soha nem volt, de zárkózott igen. Ma már tudjuk, tökéletesen tisztában volt a betegségével, s inkább a cselekvő életet lezáró gyors halált választotta, mint a lassú és tehetetlen lábadozást.
Életműve a 2010-es választások idején nyerte el értelmét. Az erkölcsös polgári demokrácia elsöprő győzelme az addig Európa bohócának tartott, kifosztott és lenézett országot Európa irigyelt államává tette, ahol a szeretet és összefogás művészete kivirágzott, s miként a reneszánsz Budáról, azóta is árad ezerfelé a világban. Átitatja a lengyelek után egyre több nemzet lelkét, mert megmutatja, hogyan e szent erővel lehet a válságból kitörni.
A búcsúzó óesztendő annak bizonyosságát hozta el, hogy ha a sokaság nem valami ellen, hanem valami mellett szövetkezik, akkor csodákra képes. Reménykedjünk abban, hogy az újesztendő a szeretet és összefogás felvirágzását hozza el, s nemcsak Magyarországon, hanem a viharvert, arcát és lelkét feledni látszó Európa egyre több országában is.
Higgyünk abban, hogy a magyar név megint szép lesz. Méltó régi, nagy híréhez.
Bencsik András
