Minap a TV-ben láttam egy hírt, miszerint tudósok kitaláltak egy szerkentyűt, ami megszünteti a rasszista előítéleteket. Olyasmi volt a lényege, hogy egy készüléket feltesznek a fejedre – valami szemüveg –, és másképp látod tőle a világot.

Nem emlékszem már az elvére, de tán az, hogy saját magadat is feketének látod, ha pl. ránézel a kezedre, meg pl. a négert is ugye, aki szembe jön veled. Mérték az agyi hullámokat, hogy másmilyenek így a reakciók. Nagyon remélik, hogy ez a szerkezet hozzá tud majd járulni a rasszizmus megszüntetéséhez. Mert ez a cél, amit el kell érni. (Nem a fehér ember kihalásának megakadályozása vagy a betegségek és a háború megszüntetése.) Így harangozták be: „Megvan a rasszizmus elleni szer! (Ha valaki forrást szeretne keresni, az Euronews nevű hírműsorban volt. Van magyar szinkron is.)

Tipikus példa arra, hogy ha az ideológiánk nem illeszkedik a természet rendjébe, akkor nem az ideológiát dobjuk kukába, hanem a valóságot erőszakoljuk meg.

Nem értik, hogy nem a bőr színével van gond? Tőlem lehet zöld vagy hupilila, ha nem kell tartanom tőle a villamoson és nem rabolja ki a gyerekem, édesmindegy. Akár csíkos is lehet vagy kockás. A lányomat mondjuk nem szívesen adnám hozzá. Miért? Mert ember vagyok. Élőlény. És minden élőlény rendelkezik azzal az alapvető tulajdonsággal, hogy szeretné, ha az utóda rá hasonlítana.

De valamiért becsípődött libsiéknél, hogy egy etnikum bőrszínével van gond. Pedig amíg a viselkedés nem változik, ölhetnek milliókat propagandába – lásd: Nézd az embert –, olyan, mint elhitetni, hogy a házinyúl kotkodácsol, holott mindenki tudja, hogy nem. A tiszteletet ki kell érdemelni, nem kötelezni valakit a tiszteletre. Ha a sarki boltban 20 esetből 19-ben penészes a kenyér, többet nem megyek oda. Előítélet? Tapasztalat. A bizalomért pedig nem nekem kell megdolgoznom, hanem annak, aki bizalmat vár.