Igen
A Demokrata június 12-i számában megjelent írás.
Igaz ugyan, hogy a Fidesz-KDNP kolalíció a hétvégi választáson három nemre – no war, no gender, no migration – építette a kampányát, vasárnap éjfélre mégis bebizonyosodott, hogy a választók továbbra is az igenek mellett tartanak ki. Hiszen végső soron miről is szólt ez az európai parlamenti választás: kik azok, akik igent mondanak az Orbán Viktor vezette koalícióra, és kik azok, akik nemet. Vasárnap kiderült, hogy az igenek tábora, még ha háborús gazdasági válságtól, inflációtól, közéleti zűrzavaroktól megtépázva is, de egyben van. EP-választáson a magyar kormánykoalícióra soha ennyien nem szavaztak, az eredmény még a 2019-est is kétszázezer fővel meghaladta, a szerényebb siker a magas arányú részvétel következménye.
A nemet mondó politikai erők között viszont földindulás zajlott, a leggátlástalanabbul, legagresszívabban, legpökhendibb hangon nemet mondó szereplő részben megrendítette, részben padlóra küldte azokat, akik már beleszürkültek a maguk tagadás-mantráiba. Ezt kell megértenünk: Magyar Péter pusztán a tagadás versenyében szerzett első helyet. Így válik érthetővé, hogy ez az egyszemélyes showműsor ilyen elképesztően eredményesnek bizonyult. Igent mondani, programot alkotni, népes szervezetet, települést, országot vezetni nehéz csapatmunkát igényel, tagadni azonban egyedül is lehet.
Ebben kétségkívül olyan sikeresnek bizonyult, hogy elérte azt, amit sokan vártak, de most még nem reméltek: lerombolta az ellenzék megalvadt struktúráit. Megsemmisült a Jobbik, padlón a Momentum, lélegeztetőgépen az MSZP, megroggyant a DK, teljes kudarcnak bizonyult az LMP, vagy Vona Gábor útkeresése. Ez így rendben is lenne. A Fidesz-KDNP koalíció mellett kitartó választói tömb mégsem teheti meg, hogy nem hallja meg a saját soraiban is felbukkanó kérdéseket. Az Európa-bajnokság közeledtével adódik a párhuzam: mindig minden mérkőzést nem lehet megnyerni, de okulni mindegyikből kell, hogy amikor a sorsdöntő meccsre sor kerül, minden csapattag a legjobbat tudja kihozni magából.
