„30 napos kihívást indított a Hősök Tere mozgalom – Philip Zimbardo világhírű szociálpszichológus magyarországi kezdeményezése arra szólítja fel, hogy egy hónapon át mindennap tegyen meg valamit, amit eddig mindig halogatott, és ami pozitív hatással lesz a környezetében élőkre. Zimbardo az Indexnek azt mondta, töretlenül hisz abban, hogy egész Magyarország mentalitása megváltoztatható.”

Hisz ez remek! – nyugtázza a lelkes olvasó. Olyan jó nekünk. Idejön ez az idegen, ez az olasz – az idegeneket most amúgy is szeretni kell – és majd megváltoztat, megnevel minket, magyarokat. Mert minket lehet, bárkinek. És amúgy is, miránk ránk fér. Nem vagyunk eléggé européerek, haladóak, és van nekünk ez a nemzeti konzultációs valamink, ami már önmagában elég indok, hogy valaki jól megneveljen minket.

„Tettél valamit? Próbáld meg, vágj bele” – idézte fel a sajtóreggelin Orosz Györgyi, a Hősök Tere Kezdeményezés ügyvezetője, hogy mit válaszolt Zimbardo, amikor először mondták neki azt, hogy ez Magyarország, itt nincs mit tenni.”

Nos, elhatároztam, belevágok. Megszabadulok a fölösleges könyveimtől. Haladó szelleműek agybaja, hogy ismerni kell a „nagyvilágot”. Dehogy kell! Fajtánkat, múltunkat, kultúránkat és legfőképp önmagunkat kell ismerni.

Ha a „Bangladesi fiatal költők antológiája” ott figyel polcunkon, azonnal dobjuk ki!
’47 után szocreál szemetet nyomtak a magyarság arcába, majd a hatvanas évek végétől beindult a külföldi ballib próza szálláscsinálása. Az önfeladás, a nivellálás, a gyökértelenség piedesztálra emelése. Mindegyik idegen a magyar lelkülettől.

Azt hiszi az olvasó, ismeri a francia, angol, német vagy amerikai irodalmat? Fenét! Amit ismer, ami kezéhez jutott, ami megjelent, az zömmel francia, angol, német és legfőképp amerikai ballib irodalom. Van világirodalom és van „nemzetközi irodalom”, ahogy azt Szabó Dezső megfogalmazta.

Dobja ki a szemétbe! Ne halogassa! Most!

Ha már az index – és Philip Zimbardo világhírű szociálpszichológus – kéri rá.