Férfibánat

Statisztikát olvasok arról, hogy a férfiak hamarabb halnak. Nos, ennek oka nem okvetlen a nők uralma meg a feminista lobbi, sokkal inkább a férfilélek. Igen, a férfihalandóság a férfilélekben rejlik. Bele van kódolva.

A férfi ugyanis elsősorban harcos. Mindegy, hogy gladiátor, zsoldos, végvári vitéz, vállalkozó vagy vezető publicista – lételeme a harc. Ami nagyjából annyit tesz, hogy többet kockáztat. A kártyaasztalnál az úri kaszinóban, esetleg ingujjat feltűrve a restiben az ember többet kockáztat, mint amennyit célszerű lenne. Ki az a marha, aki egyetlen játszmára felteszi a vagyonát és ősei kastélyát, vagy ledönti a tizenkettedik felest is, hogy megmutassa egy vadidegen embernek? A férfi.

A nő a túlélésre játszik. Ez a lelki alkata. A szűrővizsgálatokra is elmegy, megnézeti a méhét, a mellét, a férfi legfeljebb akkor, ha a felesége küldi és kiszekálja. De hát a nős ember rákényszerül arra, hogy valamennyire túléljen. Kényszeríti a feleség, a gyerek, a hitel.

A nem győzés nem férfias. Figyeljük meg, ha a férj félrelép, a feleség gyakran elpanaszolja a környezetének, fordított esetben a férfi hallgat, mert a megcsalatás vereség.

Ha a közéletet nézzük, a két Róbert, Puzsér és Ábrahám hónapok tartó anyázkodása is a férfilélek beteg torzulása. Semmi értelme, de megmutatjuk! Hogy ez nem értelmiségi lét, és nem polgári, azt ne kelljen ecsetelnem. Képzeljük el, amint Herczeg Ferenc zibuzza Heltai Jenőt, aki erre pofán vágja. Képtelenség.

Igazság szerint a családi lét kicsit női dolog. A férfit is nőiesíti. Mert van mit vesztenie. Azt is mondhatják rá, gyáva. Az állandóan veszélyt kereső ember szinte mindig olyan, akinek nincs mit veszteni. De ez család nélkül is így van. Egy ember féltheti az arcát, a hírnevét, a karrierjét, az otthonát. Aki az óvatos embert gyávázza, annak ilyen gondja nincs. Az arca amúgy sem szép, hírneve nincs, karrierje nincs, nője nincs, gyereke nincs. Olyan, mint a századforduló proletárja, aki csak a láncait vesztheti. Az ilyen ember csak a sikertelenségét kockáztatja.