A világ Párizs után

„A mai nyugati mocskos civilizáció alulmúlja az ókori Róma züllött társadalmát.” Ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök mondta a párizsi olimpiai megnyitó láttán. Bárki bármit gondoljon Oroszországról, ez a mondat tökéletesen leírja a lényeget. És ezzel elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez: ön képes még arra, hogy elfogulatlanul és előítéletek nélkül lássa a valóságot?

Ön és én itt, Magyarországon és a többiek, így együtt képesek vagyunk-e arra, hogy ezt a tébolyult világot annak lássuk, ami? Képesek vagyunk-e az agyunkat, lelkünket folyamatosan bombázó befolyásolások közepette elfogulatlanul, irigység és harag nélkül értelmezni a folyamatokat, egyáltalán képesek vagyunk-e értelmezni ezt az olykor rettenetesnek látszó világot?

Ne hamarkodjuk el a választ, mert nem olyan könnyű a kérdésre felelni. Vannak közöttünk olyanok, nem is kevesen, inkább rémisztően sokan, akik egy új prófétát, egy Antikrisztust követnek, aki egy piramidális árulásnak köszönheti hírnevét, midőn titokban rögzítette magas beosztású feleségével folytatott beszélgetését, majd följelentette az asszonyt. Mennyivel jobb ő, mint az Apokalipszis sátáni lovasa? Vajon miképpen magyarázható közel egymillió ember lelkes elköteleződése az aljasság mellett? Tudom, könnyű a válasz: Adolf Hitlert sokkal többen követték. Leninben még ma is hisznek milliók, a történelem egyik legnagyobb gyilkosát, Sztálint titokban még ma is sokan tisztelik, mert az emberi lélek és az értelem kaotikus üregei fölmérhetetlenül mélyek.

Folytassuk egy másik idézettel. „Ez Franciaország.” Ezt pedig Emmanuel Macron francia elnök mondta ugyanarról a megnyitóról. Sokan mentegetik Franciaországot, mondván, ez a betegesen perverz önmutogatás és istengyalázás nem azonos Franciaországgal, de a tiltakozók hangja gyenge és erőtlen. Franciaország a világtörténelem leggyilkosabb rendszerét, a kommunizmust ajándékozta a világnak, legnagyobb nemzeti ünnepük a modern történelem legborzalmasabb tömeggyilkosságának és a jakobinus csőcselék terrorjának állít emléket, nemzeti himnuszuk is ezt dicsőíti, így aztán nem csoda, hogy az olimpiai megnyitón John Lennon brit zenész Imagine című dala is elhangzott, amiről sokan újfent megállapították teljes joggal, hogy amilyen szép a dallam, olyan visszatetszően kommunista az üzenet.

Ez Franciaország. Ez Nyugat-Európa. Még tovább: ez a világ nyugati fele.

Semmi sem véletlen. A francia gőg és az önmutogató romlottság utóbb hasznára válik majd a világnak, mert ahogy stílusosan mondani szokás – és ez itt többszörösen indokolt –, elvált a szar a májtól. Szó szerint, hiszen azért nem úszhatnak mégsem a fény városának folyójában, a Szajnában a triatlonisták, mert a víz kólibaktériummal fertőzött, ami tudvalevőleg emberi és állati ürülékből származik.

Párizs kötelezővé tette a választást. Nem ad lehetőséget az egyrészt-másrészt okoskodásban rejlő megalkuvásra. Aki elfogadja, sőt a sokszínűség diadalaként ünnepli a „mocskos civilizáció” performanszát, azzal nincs módja egyetérteni annak, aki ezt az undorító és felháborító cirkuszt elutasítja, mert ahogy Jézus mondja Máté evangéliumában: „legyen a ti beszédetekben az igen igen, a nem nem; ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól való.”.

A valóság értelmezésére a legjobb pillanatban tett átfogó és kíméletlenül őszinte kísérletet Tusnádfürdőn Orbán Viktor miniszterelnök. A világ kettészakadt. Párizs után már semmi sem lesz úgy, mint azelőtt.