Fegyvert s vitézt éneklek, mert 2016-ban Szigetvár ostromának 450. évére emlékezünk. Szimbolikus, magasztos, magyar, horvát és összeurópai ez az emlékezés. És egyben civilizációs emlékezés is kellene legyen a mai muszlim népvándorló időkben arra, hogy 1566-ban az akkori világ leghatalmasabb urával, I. Szulejmán török szultánnal és százezer fős seregével szemben dacolt és küzdött egy mindössze 2300-3000 fős magyar-horvát sereg, Zrínyi Miklós horvát bán vezetésével. Védték Magyarországot és az egész keresztény Európát a muszlim világ térfoglalásától. Nemes és a sors fintora által különös időszerűséggel bíró emlékezés lenne a 450. éves jubileum.

Zrínyi és katonáinak önfeláldozó példája nemcsak nemzeti emlékezetünknek különösen fontos, hanem az európai civilizációs emlékezetben is az. Szigetvár elestének története csak Leonidász és katonáinak hősies példájához hasonlítható, amikor a spártaiak Thermopülánál végsőkig harcoltak a Kelet minden népét egyesítő perzsa serege, Xerxész ellen, akivel szemben a görög, majd csak a spártai csapat az európai civilizációt s a kultúrát védelmezte. Azóta viszi minden vándor a hírt, hogy „megcselekedték, amit megkövetelt a haza!”

Ahogy Zrínyi és a szigetvári hősök is. Alig háromezren utolsó csepp vérükig tartották a várat, tartották Magyarországot és tartották a keresztény Európa határát. A több mint harmincszoros túlerővel szemben úgy küzdöttek, hogy több mint húszezer törököt levágtak. Elképesztő! Nem egész háromezer keresztény magyar és horvát megsemmisítette Szulejmán százezres seregének egynegyedét. Várták Miksa német-római császárt és magyar királyt, hogy 80 ezer katonája élén személyesen jön Magyarországra és segít megvédeni a keresztény Európát, ha már addigra Magyarország egy része muszlim uralom alá is került.

Miksa nem érkezett meg. Győrnél elakadt seregének élelmezési bajai miatt. Az ostrom 1566. augusztus 1. és szeptember 7. között zajlott. A korszerű, olasz bástyás védelemmel ellátott várban Zrínyi részben a tíz évvel korábbi ütközetből is tanulva, nagy mennyiségű készleteket halmozott fel. De a túlerő folyamatosan szorította vissza Zrínyi várvédőit. Először az Újvárost, majd az Óvárost kellett feladniuk, és augusztus 21-ére a várba szorult vissza az ekkorra már csak 800 főnyire apadt védősereg. A védők sorsát a hadtörténészek álláspontja szerint – az egyre erősebb török rohamok mellett – a várban bekövetkezett szeptember 5-i lőporrobbanás és az általa kialakult tűzvész pecsételte meg.

A lánglelkű hősök napja szeptember 7. Zrínyi katonáival kitört a várból, és az Allah akbar-t kiáltó török katonák közé rohantak, akik lekaszabolták őket. Sokukat lefejeztek, vagy épp golyó által terítettek le. Leírások szerint Zrínyit is puskagolyó ölte meg. Az egy hónapos ostrom végén alig egy óra alatt lemészárolta a török sereg Zrínyi maroknyi keresztény seregét. Törvényhozó Nagy Szulejmán ekkor már halott volt. A 72 éves szultán az előző nap, szeptember 7-én ágyban, párnák közt, a sátrában szívrohamban meghalt.

Az idén minderre emlékezünk. Emlékeznénk. Az emlékév előkészítése 2015 júliusában kezdődött el. Ekkor az igencsak enyészetnek indult szigetvári vár – nagyon helyesen – felkerült a Nemzeti Várprogram beruházási listájára, méghozzá az első helyre. S bár eltelt több mint fél év, a munkák még nem kezdődtek el, de még csak annak finanszírozásról sem született meg a kormányzati döntés.

Szigetvár polgármestere, dr. Vass Péter az Indexnek azt mondta, hogy tudomása szerint az egyik január végi kormányülésen foglalkoznak majd a vár ügyével és várhatóan egymilliárd forint körüli támogatásra számít, amely a Hóvári János, egykori ankarai nagykövet által vezetett emlékbizottságon keresztül érkezhet Szigetvárra. A város az állami pénzből fizetné a Zrínyi-emlékterem kialakítását, a két hosszanti várfal és a belső park felújítását, a világítás kiépítését, valamint a Várkapitány pince felújítását. Ez eddig mind rendben is van. Méltó lenne a hősök emlékének, a 450. évforduló alkalmával való nemzeti tisztelgéshez, dicső nemzetet, Európát és keresztény civilizációt védő eleink előtt.

De ezen kívül mivel is készül még Szigetvár polgármestere és nem cáfolt hírek szerint a harmadik Orbán-kormány a megemlékezésre? Azzal, hogy első kanyarban meghívják a mára illiberális mintaállammá vált Törökország első emberét, Recep Tayyip Erdogan török államelnököt, hogy megfelelően tudjon török büszkeséget mutatni a mai muszlim világnak és egész Törökországnak nagy Szulejmán dicsőséges történelmi győzelmével. Majd második kanyarban pedig – jól tessenek figyelni –, ha már lúd, legyen kövér, török pénzen, török megrendelésre, a török dicsőségre minaretet terveznek építeni Szigetváron, merthogy a régi romjai sértené a török vendégek érzékenységét…

Na, most mi van? Megbolondult itt most már mindenki?

Most, amikor Orbán Viktor, helyesen, kijelenti, hogy változhat tavasszal a muszlim csordák vonulásának útvonala, de egy biztos, Magyarországon nem fog végigmenni… Ezzel párhuzamosan Szigetvár elestének, a keresztény civilizáció nagy bukásának, de egyben hősies küzdelmének emlékünnepségén a török Erdogánnal akar pózolni a kormány, az államfő és az örökkön sürgő-forgó miniszterek „mert hát fontos a török kapcsolat!” címmel?

Minaretet akar építeni a kormány Erdogánnal, amikor egész Európának a minaretekben üvöltöző imámoktól borsódzik a háta?

A minaret szimbólum, az iszlám győzelmének szimbóluma a muszlim világ hite szerint. Ahol egyszer volt, vagy van minaret, az már muszlim föld, része az iszlám világnak. Még akkor is így gondolják ők, ha bármelyik lóti-futi államtitkár csak egy turisztikai látványberuházásnak gondolja ezt. Mert hát a szervezők nagyjából ezzel reagáltak a minaretépítés török tervére. Azzal, hogy nálunk nincs érdemben jelentős muszlim közösség ezért csak turisztikai látványosság lenne Allah háza.

Tényleg? Jé! Nem is gondoltuk!

És Zrínyi emléke? Az utolsó 800 magyar és horvát keresztény lemészárolt emléke? Ők, tisztelt uraim, pont azért védték és védenék ma is Magyarországot és Euró­pát, hogy minaretek ne épüljenek, és a muszlim világ ne törjön előre a keresztény civilizáció életvilágába. Ja, hogy ez már idejétmúlt? Hogy ezen kell túllépni? Ja, hogy megbékélés, megbocsátás és együtt ünneplés…? Igen ezek a liberálisok érvei ilyen helyzetekre.

Miért? Mert ez olyan PC! Ja, és azért, mert a muszlim világ nyomul! Pont az ilyen elmebetegeket kihasználva, mint akik jó ötletnek tartják, hogy Zrínyi mártírhalálát, civilizációs heroikus elbukását Erdogánnal és minaretépítéssel ünnepeljék.

Ez annyira PC, és olyan jó kis pávatánc, hogy csak na! Meg amúgy is rokonok vagyunk elvégre, vagy mi a fene? És amúgy is támogatja az Orbán-kormány Törökország uniós csatlakozását. Elvégre Szigetvár 450 évvel ezelőtti ostroma – ha jó modorban nézzük – éppenhogy arra példa, már milyen régóta törekszik Törökország bejutni Európába, az Európai Unióba.

Ha elfogadjuk, hogy az egész EU sutba dobta 2015 novemberében, decemberében Törökország koppenhágai prizmán keresztül való megítélését, ha elfogadjuk, hogy Törökország nélkül nem lehet az európai migránsválságot kezelni, ha elfogadjuk, hogy a török állam a NATO második legerősebb katonai hatalma, és mindezek mellett elfogadjuk, hogy Magyarországnak fontos gazdasági partnere és kormányunk impozáns példaképe a mai török hatalom, ez a szigetvári közös emlékezés, no meg a minaretépítés még akkor is igencsak ocsmány diplomáciai légyott lenne.

Szeretném hangsúlyozni: nem azért mert bősz történelmi sérelmekből kell táplálkozzon a magyar emlékezetkultúra és emlékezetpolitika. Én is a nagy történelmi kibékülések és kiegyezések híve vagyok. Ám, ami Szigetváron készül, az nem az. A mindenkori német kancellár emlékezhet együtt francia kollégájával a második világháborúban elesett katonákra, de nem Párizs náci megszállásának évfordulóján. Ugyancsak emlékezhet együtt a német államfő zsidó szervezetekkel a holokauszt áldozataira, de nem az auschwitzi tábor megnyitásának évfordulóján. A tábor felszabadításának napján viszont igen, ahogy a világháború végére is lehet már közösen emlékezni.

2015 februárjában Orbán Viktor – nagyon helyesen – nem kísérte el Vlagyimir Putyint a szovjet katonák síremlékének budapesti megkoszorúzására. Már maga a protokollesemény beiktatása az orosz elnöknek is hagy némi diplomáciai kritikát maga után magyar részről, de legalább a magyar miniszterelnök nem hajtott fejet a pesti srácok agyonlövőinek sírja előtt. Azért disztingváljunk! Ahogy október 6-án, az aradi vértanúk kivégzésére sem hívjuk meg az osztrák kancellárt, hogy együtt koccintsunk vele… mire is?

Mert vannak dátumok a diplomáciában, amelyek alkalmasak történelmi kiegyezések, megbékélések szimbolikus kifejezésére és vannak, amelyek alkalmatlanok. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szigetvári ostrom 450. évfordulója alkalmatlan dátum arra, amit elérni kíván vele a kormány. Ilyen évfordulóra a történelmi üzenet megértése nélkül török vendéget hívni teljes diplomáciai és identitászavart mutat.

Aztán mindezek mellett a legyőzött szerepéből a győztes történelmi vágyát kielégíteni egy minaretépítéssel, az már totális félreértése pont annak az eseménynek, amelyre elvileg a történelmi emlékezet kiterjedne. Zrínyi Miklós hangosan követelné e rendezvény betiltását, ötletadóinak azonnali felkoncolását. Mert ő nem a liberális PC-ben elmúló Európáért küzdött, hanem a nemzetiért és keresztényért.

Medgyessy Péter szerény intellektusával ugyan képes volt a román miniszterelnökkel együtt ünnepelni Nagy-Románia megszületését, csakhogy nekünk december elseje Erdély román kézre kerülését jelenti. Azt hittem, ennél primitívebb és a nemzeti emlékezetkultúrával ellentétesebb cselekedetet nem követhet el magyar közjogi méltóság. Szigetvár ostromának 450. évfordulóján úgy tűnik, több közülük Erdogan minaretjében készül felülmúlni a D–209-es ügynököt.

Arma virumque cano…