Iszaposodás
Ebben az országban az a módi, hogy elkövetnek valami égre kiáltó disznóságot, az emberek vért akarnak inni, bíróságra kerül az ügy, csűrik-csavarják évekig, aztán pénzbírság, felfüggesztett szabadságvesztés, szabadon bocsátás a vége.Ebben az országban az a módi, hogy elkövetnek valami égre kiáltó disznóságot, az emberek vért akarnak inni, bíróságra kerül az ügy, csűrik-csavarják évekig, aztán pénzbírság, felfüggesztett szabadságvesztés, szabadon bocsátás a vége. Minden kiemelt eset, amely megrázta a magyar társadalmat, mert valamiképpen érintettnek éreztük magunkat, gyanúsan engedékeny ítélettel zárult. Most a vörösiszap-katasztrófában érintett cég úszta meg, méghozzá látványosan, hiszen felmentettek minden vádlottat.
Leírom sorban a lényeget: kontraszelekció, korrupció, következménytelenség. Egyfelől lehet, hogy azért születnek ilyen ítéletek, mert a bírók egy része nem való a pályára. Mert elaggott bolsevik (ilyen szerencsére egyre kevesebb van), mert politikailag érzékeny, és képtelen pártatlan ítéletre, esetleg éjszakánként kétségbeesetten lapozgatja a törvényeket, hogy mit is kéne neki ítélnie, mert fogalma sincs az egészről. Aztán ott a korrupció: a különös szakértői vélemények, a megmagyarázhatatlanul engedékeny bizonyítási eljárások és a többi. Valamint a tapasztalat, hiszen Magyarországon élünk: ha a villanyóra-leolvasó és a benzinkutas megvesztegethető, akkor miért éppen a bíróságon ülnének Grál-lovagok? Persze, ha ott ülnek, jó helyen ülnek, hiszen a szakmai értelemben megalázó helyzetnek, amikor a rossz elsőfokú ítéletet teljesen megfordítják, és kiderül, hogy az elsőfokú bíró nem ért a munkájához, vagy korrupt, semmiféle következménye sincs. Ott ülnek továbbra is, akik életekről döntenek, és áldozataikkal ellentétben ők mindig kapnak új esélyt. Mindehhez tegyük hozzá, hogy természetesen nagyon sok bíró tisztakezű, becsületes, ért a szakmájához, a fentiek tehát nem nekik szólnak. Csak tudják, a magunkfajta újságírók úgy szoktak eljárni a sajtóperekre, hogy az ügyvédünk megmondja a bíró nevét, és akkor vagy három hónapi hideg élelmet csomagoltatunk az asszonnyal, vagy pezsgőt bontunk. Nem biztos, hogy ennek így kellene lennie.
A vörösiszap-katasztrófa idején mindannyian azt gondoltuk, hogy ezt egyszerűen nem úszhatják meg a Mal Zrt. felelősei. Megúszták. Egy olyan országban, mint Románia, már régen börtönben ülnének mindannyian, aki nem hiszi, nézze meg a börtönviselt bukaresti politikusok, egykori hatalmasságok névsorát.
A magyar kormány, becsületére legyen mondva, megpróbált változtatni a helyzeten. A bírók nyugdíjazási szándékát azonban legalább akkora felhördülés fogadta Brüsszelben, mintha elevenen sütögettünk volna meg minden dr. előnevű embert ebben az országban. Szóval, beavatkozzon a politika? Nyilvánvalóan ne, a baj csak az, hogy mint minden, ez is a politikára hullik vissza. Azokra a politikusokra, akiknek történetesen semmi közük az egészhez, és nyilvánvalóan őket is felháborítja az újabb és újabb szabadon engedés.
Hogy mit tehetünk? A legfontosabb, hogy kimondjuk: nincsenek védett szakmák Magyarországon. A bírónak, akár csak a hidegburkolónak, el kell számolnia esetleges rossz döntéseivel. Olyan helyzetet kellene kialakítani, amelyben a bírók szakmai ellenőrzése komolyan zajlik, vizsgálják a korrupciót, és a jogerős döntés következményeit valamiképpen ők is viselik.
Erre törekedjünk, mert olyan tiszta tekintetű demokratákba botlunk úton-útfélen Budapesten, mint Hunvald György és Kulcsár Attila. Nekik pedig ugye, nem biztos, hogy éppen kávézgatniuk kéne az Andrássy úton.