Rásiklok egy abszolúte politikamentes sportcsatornára. Egy abszolúte politikamentes műsorra. A díszlet: párton kívüli ökölvívó-szorító. Az egyik sarokban (sem bal, sem jobb) az ideológiamentes Havas Henrik. Már kapcsolnék tovább. Ám azt mondja a bukfenc, mindent tud: Puskás is magyarosított. Eredetileg Purczeld volt. És nagy kerek, fehér germánsajt arca gunyorosra torzul. Ha a papa sejtette volna, hogy e névvel teszi világhírűvé a családját!? Bár el kell ismerni, Puskás magyar hazafi volt. És sorolta tovább az Aranycsapat játékosainak a nevét, akik svábból magyarosítottak.

Érti-e ezt valaki? Sportműsorban mit keres a névmagyarosítás? Én értem. Tovább akarta rombolni a nézőkben nemzeti önbecsülésüket: itt, ebben az országban semmi jó sincs, ami magyar.

Azt reméltem a nácizmus bukása után, egyszer s mindenkorra véget vetnek a származási gőgből eredő alsó és fölsőbb rendű népbesorolásoknak. A cigány lusta tolvaj, a zsidó harácsoló csaló, a tót aludt tej, az oláh puliszka, a magyar bozgor. Egy-egy nép leminősítése a fajelméletre alapított nácizmus előszobája, vagy már éppen az ebédlője.

Havas kriptonáci, amit egy újabb műsorában megerősített azzal, hogy azt mondta: cigánykodnak a politizáló cigányok. A művelt Váradi Júlia arca meg is rándult, fejcsóválva ráciccentett, de Havas makacsul bizonygatta igazát, a többi baloldali és liberális lényező pedig sunyin lapított.

Havas a harmadik évezredben, 2016-ban megidézte a nácizmus szellemét! Nem először. Arcára ilyenkor szétterpeszkedik a félműveltség, az áldott tudatlanság gőgje, mert arra gondol, hiszen ő is magyarosítva van, ő is a fölsőbbrendű fajhoz tartozik. Őrület. A bal média celebje! Mélypont.

Öntelt puffancs. Nem tudja, minden nép kevert Európában. Nem tudja: a sváb, szász, szláv, kun, jász őslakos „hungarus” a magyar hazában. De mind magyar tudatú. Legjobbjaik mindenképpen. Petőfi, Radnóti Miklós, Herczeg Ferenc. A magyarul sem tudó budai sváb is szembefordult az osztrákokkal 1848-ban. A zsidókat azért nevezik Grünnek, Weisznek, Kohnnak, Schwarznak, mert a XVIII. században a lakosságot összeíró osztrák beamterek önkényesen ezeket a neveket írták be anyakönyvükbe. A szláv nevű zsidók a XIX. században menekültek hozzánk a pogromok elől. A Bródyak egy moszkvai kerületről nyerték a nevüket.

A névmagyarosításnak két önkéntes periódusa volt. Az első a kiegyezés utáni idők. Herman Ottó, a nagy polihisztor ekkor írta át nevét egy n-re, manifesztálva ezzel, ő nem sváb, hanem magyar. Ezt nem tudta az ATV, amikor a miskolci Herman Ottó gimnázium nevét két n-nel írta a szövegfuttató szalagon. A báró Deutschok Hatvanyra váltottak, Ziegler papa Gárdonyira. A mélységesen magyar Tömörkény Steingassnerről magyarosított. Igazi tehetségként és docenskedés nélkül is roppant művelt emberekként nem kupeckedtek a származásukkal.

A másik nagy magyarosítási hullám a XX. században zajlott le. 1933-ban, Hitler uralomra jutása után sok német nevű, de ízig-vérig magyar tudatú és érzésű megint csak őslakos azért hagyta el német nevét, mert így akart demonstrálni a nácizmus ellen. A világ legjóságosabb embere, Jung Sebestyén piarista német tanárom Ifjúra változtatta a nevét. Barátaim közül is többen magyarosítottak, mert látszólag sem óhajtottak a hitleri nációhoz tartozni.

Úgy látszik, Havas igen. Várom, mikor svábosít vissza.