Viharos negyedév következik Brüsszelben
A nyári szünet végeztével Brüsszelben is újraindult a politikai élet, és a jelek szerint a pihenő sem csillapította az indulatokat az Európai Unió központjában. Ursula von der Leyen támogatást kapott ugyan az újrázásra mint bizottsági elnök, ám a biztosok megtalálása és a portfóliók megfelelő elosztása, úgy tűnik, kifog rajta, és egyre kevésbé reális, hogy november 1-jén megkezdheti a munkát az új Európai Bizottság.
A tervek szerint szerdán ismertette volna Orbán Viktor a magyar elnökség programját – amire pletykák alapján az Európai Néppárt részéről Magyar Péter reagált volna –, de az árvízveszély miatt ez októberre tolódott, miután a miniszterelnök lemondta minden nemzetközi programját. Eközben Magyarország ellentámadást indít a migrációs bírság ügyében, és Bóka János vezetésével megpróbálja elérni, hogy Brüsszel is járuljon hozzá a magyar határőrizet költségeihez. Végezetül pedig Dömötör Csaba EP-képviselőként folytatja. Mozgalmas hetek állnak előttünk.
Ursula von der Leyen egyre nehezebb helyzetbe lavírozza magát az új Európai Bizottság összetételét illetően. A probléma magját az adja, hogy zöldekből, szocialistákból, liberálisokból és néppártiakból álló nagyon sokszínű politikai koalíció állt be az újrázása mögé, és ennek most a tagállamok elkérik az árát a bizottsági portfóliók elosztásánál. A portfólióknál csak kevesek kárára tud jutalmazni, de a 2019–2024 között magyar kézben lévő bővítési tárca ilyen terület – a Politico már arról írt, hogy jó eséllyel elveszik ezt hazánktól, ami aligha meglepő a bizottsági elnök és a magyar kormány viszonyát tekintve. Ezt súlyosbítja az a vállalás, hogy fele-fele arányban szeretne férfi és női biztosokat látni, tovább bonyolítva egy egyébként sem könnyen kezelhető helyzetet. Von der Leyen eközben minden erejével igyekszik a hatalmat a saját kezében összpontosítani, és egyre nyíltabban éri ezért őt kritika a brüsszeli buborékon belülről is.
Brüsszeli körökben csak „Ursula királynőként” emlegetik, aki gátlástalanul gázol át vetélytársain, így például az igen ambiciózus Thierry Bretonon. Von der Leyen a francia biztost megkerülve egyenesen Macront kereste meg, hogy ha mást jelöl Breton helyett, fontosabb portfóliót ad Franciaországnak. Visszalépő levelében Breton nyíltan kérdőjelezte meg a bizottság elnökének autoriter vezetési stílusát. A csere gyorsan megtörtént, Macron alig néhány óra múlva bejelentette az új jelöltjét. Von der Leyen ugyan sikeresen megszabadult egy vetélytárstól, ennek ára van: e sorok írásakor még bizonytalan, hogy tudja-e tartani az elnök a jelöltek nyilvánosságra hozatalára – eleve egy hét késéssel – kitűzött keddi időpontot. Mindez pedig azt is megkérdőjelezi, hogy november 1-jére fel tud-e állni az új bizottság, hogy megkezdje a munkát. Úgy tűnik, hogy Von der Leyen rekordgyorsaságú megválasztása nem garancia arra, hogy az egész folyamat zavartalanul haladjon.
Az eredeti tervek szerint a magyar elnökség egy igen fontos eseményére is sor került volna a héten: 18-án beszédet mondott volna Orbán Viktor az EP plenáris ülésén, amin ismertette volna a magyar elnökség programját. A korábbi évek tapasztalatai alapján borítékolható volt, a brüsszeli globalisták kihasználják majd az alkalmat, hogy a magyar kormányfőt személyesen támadhassák békepárti és migrációellenes politikája miatt. Pletykák szerint ebben szerep jutott volna az ellenzék új üdvöskéjének, Magyar Péternek is, aki mind a magánéletben, mind a politikában szívesen lubickol a botrányhelyzetekben. Az elnökségi program ismertetésére azonban már júliusban, az EP alakuló ülésén sort kellett volna keríteni az eddigi szokások szerint. Ez azonban nem történt meg: valószínűleg békemissziója miatt akarták így büntetni a magyar miniszterelnököt.
Most nem a brüsszeli globalisták gőgje szólt azonban közbe, hanem a természet. A dunai árvízhelyzet fenyegetését látva a magyar miniszterelnök felelősségteljes döntést hozott: rá most idehaza van nagyobb szükség a védelem koordinálásában. Amíg emberéletek forognak kockán, addig minden más csak másodlagos lehet a veszély elhárításához képest. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az elnökségi program ismertetése jövő hónapra csúszik. Igen kései időpont, de a megfogalmazott gondolatok még mindig aktuálisak lesznek: a béke megteremtése Ukrajnában, a versenyképesség helyreállítása, a migráció megállítása. Mind olyan kérdések, ahol a magyar kormány kezdettől fogva markáns álláspontot képviselt, ami politikai boszorkányüldözés célpontjává tette az országot, és végül pénzügyi zsarolásban csúcsosodott ki. Mindegyik téma bebizonyítja, hogy nekünk nem igazunk van, hanem igazunk lesz, amit jól mutat az európai vezetők véleményének gyors változása az elmúlt hetekben.
A migráció terén például Magyarországot nemcsak támadják, de nagyon súlyos, rekordösszegű bírságot is be akarnak velünk fizettetni – méghozzá azért, mert az ország eleget tett jogi kötelezettségének, amellyel nemcsak a magyar, de az uniós külső határt is megvédte. Brüsszel ideologikus politikájának következményei most kezdenek látszani: ha a migránsokat nem lehet a külső határokon megállítani, akkor a belsőkön fogják őket. Németország baloldali kormánya az egyre növekvő választói nyomásra reagált azzal, hogy „ideiglenesen” visszaállította a határőrizetet. Brüsszel esztelen migránspárti politikája veszélybe sodorta az EU egyik legjobb vívmányát, a schengeni övezetet. Ha már a német kormány is ilyen radikális lépésre kényszerül, vajon miért támadják még tovább hazánkat?
Ugyanakkor a nyugati országok számára a határőrizet már csak látszatmegoldása a problémának, hiszen a migránsok milliói már határokon belül vannak, úgy teszik tönkre az őslakosok életét bűnözéssel, terrorizmussal és no go-zónákkal. Hazánk és a reálisan gondolkodó államok azonban még megmenekülhetnek ettől a sorstól, ezért is fontos, hogy Magyarország bíróságon próbál majd érvényt szerezni annak, hogy Brüsszel is vegye ki részét a magyar határvédelem költségeiből.
Végezetül fontos még arról beszélni, hogy Dömötör Csaba államtitkár EP-képviselőként folytatja a lemondott Győrffy Balázs helyett. Ő Facebook-oldalán úgy reagált, hogy a nemzeti érdekek képviselete Brüsszelben alapvető fontosságú az ország jövőjét illetően, és azt ígérte, hogy fülön csípi azokat, akik az ország érdekei ellen dolgoznak. Tekintve politikai képességeit, azt hiszem, mindenki elégedett lehet ezzel a cserével: nemcsak olyan ember kerül ki, aki komolyan gondolja ezeket a szavakat, de olyan is, aki képes is tenni a megfogalmazott célokért.
A fentebbi sorok csak röviden vázolják fel mindazokat a politikai kihívásokat, amelyek hazánkra várnak az elkövetkező három hónapban. A kormánynak nemcsak a nemzeti érdekek képviseletében, de mint uniós soros elnök is helyt kell állnia, méghozzá egyre erősebb politikai nyomás alatt. A mi feladatunk most, hogy kitartsunk a gáton – képletesen és szó szerint egyaránt –, várva a hullám apadását, amit a novemberi amerikai elnökválasztás hozhat el.
A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.