Iványi-szimpatizáns: „Kéne egy patkányirtás!”

Pedig éppen, hogy nem folytat, amennyiben igazi, bevett egyházról van szó. Ezért, ha Iványi egy angol, német vagy francia, esetleg tengeren túli köztéren ingerelné ilyen kijelentéssel az egybegyűlteket, még igaza is lenne és valódi célt találna.

De miért nem lehet nálunk továbbra is bevett egyház az Iványié? – protestáltak a Blahán az egyébként kifejezetten egyházellenes ellenzékiek, hiszen 2011-ig az volt. Azért nem lehet, mert a magyar állam Iványit nem tartja sem méltónak, sem alkalmasnak bevett egyházi szerződéskötésre, az egyéb szükséges feltételekről most szót sem ejtve. A Kádáréktól kapott „születési anyakönyvi kivonatát” persze nem vonta meg senki, azt lobogtathatja vagy vitrinbe teheti, viszont azt a szociális és oktatási tevékenységet, amit eddig óriási veszteséggel (köztartozással, adócsalással) és gyakran a fagypontnál is alacsonyabb színvonalon látott el, nem támogatja plusz pénzekkel, nem tűri tovább. Ezért is felesleges felelőtlenül azzal riogatni a nyilvánosságot, hogy mi lesz az utcára tett éhezőkkel, gyerekekkel, kerekesszékesekkel.

Kádár papja

Kicsoda valójában a kettős arcú Iványi: az ország jó embere, bácsikája, merő, csöpögő jóindulat, aki, ha kell könyörög, kéreget, kilincsel, vagy csak egy ételt osztogató kalandor, aki viszont, ha nem kap pénzt az államtól, akkor követel, fenyeget és perel? Ha az ő maszek egyháza valóban igazi, akár a történelmiek, (katolikus, református, evangélikus zsidó stb.) annak ellenére is, hogy bevett egyházként ma is működik és támogatott a Magyarországi Metodista Egyház, ahonnan őt az apjával együtt 45 éve elzavarták, akkor miért nem kapja meg azt az istenverte pénzt?

Mielőtt végigsorjáznánk a rendhagyó és tanulságos történeten, ide kívánkozik Róbert bácsi (Feinsilber Róbert) esete, aki egy Jemenből elmenekült zsidó család sarjaként Budapesten, a Dankó utcához közeli Haller téren, nyitotta meg az ország első ingyen konyháját és menedékhelyét az 1920-as években. Gazdag embereket, cégeket, bankokat keresett fel, tarhált adományokat, miközben az ügyes Róbert bácsi neve, köszönhetően a virágzó hajléktalaniparnak, fogalommá vált. Alig tíz esztendő múltával kiderült, az összekalapozott pénzek, húsok, gyümölcsök és használt ruhák gyakran nem a szegényekhez, hanem az önzetlen jótevő zsebébe, illetve bécsi bankjába vándoroltak. Először letartóztatták, majd kiutasították az országból Róbert bácsit, akinek pályafutása a bécsi steinhofi tébolydában ért véget.

Isten őrizzen a néhai Róbert és a mai Gábor cselekedetei között párhuzamot vonni, de az a körülmény, ahogy és amikor Iványi családi egyházat alapíthatott – amelyre hivatkozva most öncélú és bosszúálló gonosznak nevezi a kormányt –, az is megér egy misét. Történt, hogy az 1970-es években Iványiék anyaegyháza, a metodistáké, vitatkozásokat, belterjes vádaskodásokat és veszekedéseket követően az apát, Iványi Tibort és a fiát Gábort néhány lelkésszel együtt egyszerűen elzavarták. (A botrány dokumentumai ma is fellelhetőek, de az igazi a metodista egyház vezetői érthetően nem akarnak részt venni Iványi mutatványos cirkuszában.)

Néhány évvel később, pontosan l981 októberében, azaz pontosan 43 esztendeje aztán megtörtént a szocialista Magyarország első és egyetlen vallási csodája, amikor a kommunista és ateista rezsim törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánította az apja-fia vállalkozást. Az a Kádár János szentesítette egyházukat, akinek a belügyminisztersége idején tartóztatták le például Mindszenthy József bíborost, és számoltak fel több, mint negyven magyarországi apáca- és szerzetesrendet erőszakkal, börtönnel, gyakran akasztással.

Sőt, az a Kádár János szentesítette az egyházukat, aki az 1956-os forradalom vérbe fojtását követően 1958-ban így nyilatkozott: „Meg kell érteni, hogy mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk, mert nálunk nem papi uralom van, hanem munkás-paraszt uralom.” (Még az 1980-as években is közel félezer besúgó volt a papságra „ráállítva”, ezek szerint Iványi kivételével.)

Azon túl, hogy a kamu egyház, Kádár papjával arcul csapatták, megaláztatták az igazi bevett egyházakat, azon túl adódott a kérdés is, vajon mit vártak el és milyen szolgálatokat követeltek meg a szentesített Iványi famíliától. Mondták is annak idején, ez csak kamu egyház, kamu pappal, hiszen annyira szűrreálisnak tűnt Kádárék gazembersége, mintha mondjuk a maga idejében Sztálin keresztény-, Hitler pedig izraelita felekezet bejegyzését rendelte volna el.

Iványi azonban nem érte be ennyivel és a MET (Magyar Evangéliumi Testvérközösség) nyolcadik születésnapjának évében, a rendszerváltás ugyancsak ködös hajnalán, a Németh Miklós-féle felfordulás közepette, 1989-ben, régi elvtársai és SZDSZ-es haverjai, Solt Otília, Kőszegh Ferenc, Göncz Árpád stb. segítségével gyorsan megalapította az Oltalom Karitatív Egyesületet, amely után jogosulttá vált, mint bevett egyház, állami feladatot átvállaló, állami kiegészítő támogatásra.

Tehát a kamu egyházat állította be fejős tehénnek, hogy a mára hajléktalan iparrá terebélyesedett vállalkozását térítésmentesen, azaz ingyen etethesse, beleértve saját magát, aztán egyik testvérét, meg a fiát, akiket vállalkozásában alkalmaz és fizet.

Hogy miért csak az utóbbi években van így? Mert a gyalázatos, történelmi egyházainkat, általa pedig kereszténységünket lejárató kádári szentesítés egészen 2011-ig feledés és hallgatás homályába merült, amikor a Fidesz-kormány vizsgálódni kezdett az akkor már több, mint 200 kis egyház házatáján, mivel majd mindegyik, közöttük a MET is állami támogatásért tartotta a markát. Az inkább operettbe, vagy piramis játék bizniszbe illő közösségek ki is hullottak Iványival együtt a rostán, miután a 2011. évi CCVI. Törvény alapján többé nem tartozhatnak a hazai egyházak, vallásfelekezetek sorába, ezért és ez Iványi igazi fájdalma, egyházi kiegészítő támogatásra sem jogosultak.

Öncélú gonosz

Ami pedig az önzetlen jótevő és társulata anyagi ténykedését illeti a MET az ország különböző térségeiben folytat szociális ellátó, illetve köznevelési tevékenységet, amit az állam a jogszabály alapján járó évi kötelező támogatáson felül 100 milliókban mérhető plusz támogatással segített. Minderről Maruzsa Zoltán államtitkár számolt be (Magyar Demokrata 2020. IX. 30.), aki szerint 2012-től évente 450-500 millió pluszt adtak a kötelezőn felül, miközben jelezték, ez nem tarthat az idők végezetéig.

Ami pedig az intézményekben folyó szakmai munkát illeti, az államtitkár leszögezte: a kötelezően előírt éves kompetencia mérések azt bizonyították, hogy az Iványi iskolák eredményessége statisztikailag meg sem ítélhető, így objektív, felmérés alapján a végzett munkájuk minősége nem igazolható, magyarán a pedagógiai munkájuk értékelhetetlen.  Mindeközben Iványi a maguk szakmaiságát kiemelkedőnek tartja…

A rendelkezésre álló adatok szerint 2004 és 2020 között Iványiék csak a köznevelési feladatra egy 10 ezer lakosú város három esztendei költségvetésének csaknem háromszorosát, azaz több, mint 5 milliárd többlettámogatást kaptak. Sok vagy kevés? Több száz és nem vallási magániskola tenné össze a két kezét ennek a töredékéért is, amelyek viszont nem trükköznek, nem tüntetnek és hőbörögnek, de a mai napig működnek.

Tavaly közzétett kiáltványában így siránkozik: „Megszólítani kényszerülök minden jószándékú, tisztességes embert, hogy érezzék át, amit a magyar állam hivatalos szervei egyházunkkal és segítő intézményeivel művelnek, majd hozzáteszi: a kormány alkotmánysértő módon elvette egyházi státuszunkat (…), adósság csapdába kergetett bennünket.” Ez emberileg, és erkölcsileg meg hogy?

Az „Iványi a józan ész, a hatalom az öncélú gonosz” narratívát már az illetékes Belügyminisztérium sem hagyta szó nélkül és válaszában Hol a pénz? címmel felszólította a Met-et, hogy fizesse meg az adót, fizesse meg a dolgozók utáni járulékot, ne halmozzon fel köztartozást és az államtól kapott támogatás fejében lássa el, amit saját maga vállalt, hiszen az elmúlt 13 év alatt szociális és köznevelési feladataira összesen 8,6 milliárd állami támogatást kapott.

Személyes harcai során nyíltan és büszkén használja túszul a legkiszolgáltatottabbakat, küld segélykérő vagy éppen számonkérő leveleket az ország vezetőinek, attól függően, milyen tanácsokat kap vagy milyen hangulatban van. Gyakran erőt vesz rajta az Orbán-fóbia, olyankor orbáni bosszúról meg bűnökről beszél, visszahivatkozva, hogy annak idején pedig ő keresztelte a kormányfő gyermekét. Újabban már Orbán bosszúját azzal indokolja, hogy nem volt hajlandó vele együtt fotózkodni, ő a Kádár-kegyenc, majd SZDSZ-es független. Szerintem Orbán Viktornak úgy hiányzik a közös fénykép Iványival, mint üveges tótnak a hanyattesés. A miniszterelnöknek egyetlen mulasztása lehet, mégpedig az, hogy 30 évvel ezelőtt még nem ismerhette eléggé Iványit, és kamu egyháza születésének blaszfémiás körülményeit.

A Blaha Lujza téri Iványi-siratónak szánt hakni egyik női résztvevője, a függetlenobjektív Népszava tudósítása szerint állítólag azt kiabálta izgatólag szolidáris társai arcába: „kéne egy patkányírtás!”

Nagyon időszerű felvetés, olyannyira, hogy be- és feljelentéseket követően a III. kerületben már meg is kezdődött.

Menjetek hát békével. Ámen.