Kell a magyar lencse

Kezdjük néhány fontos adattal! Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint a világ lencsetermése 2022-ben 6,65 millió tonna volt, ez 17 százalékkal több, mint a 2021-es 5,65 millió tonna. Még úgy is, hogy a világ összes lencsetermő területe 2017-től 2022-ig 6,5-ről 5,5 millió hektárra csökkent.

Vigyázz, GMO-gyanú!

Európa sajnos kis túlzással nincs jelen a globális lencsepiacon, legalábbis termelőként. Földrészünk behozatalra szorul ebből az étkezésben és a takarmányozásban is kiválóan használható haszonnövényből. Cseh Tibor, a Magosz főtitkára ugyancsak a FAO adataira támaszkodott, amikor a világ legnagyobb lencsetermesztő országait sorolta. Ezek szerint 2017-ben Kanada 2,46 millió, India 1,65 millió, az Egyesült Államok 413,5 ezer, Törökország pedig 340 ezer hektáron termelt lencsét. Európában Oroszország vezeti a sort a maga 217 ezer hektárjával, őt Spanyolország követi 36,5 ezer hektárral, majd Franciaország 15,5 ezer, Görögország pedig közel 8 ezer hektárral következik.

Az Európai Unió évente átlagosan 250 ezer tonna lencsét importál, főként Törökországból. Itt az összes termés 90 százalékát a vöröslencse adja. De érkezik lencse, és ezt látjuk a hazai csomagolásokon is, az USA-ból és még inkább Kanadából.

Ez az ország tehát a világ legnagyobb lencsetermesztője és exportőre. A baj csak az, hogy az észak-amerikai országban mintegy 140 különböző génmanipulált élelmiszer van forgalomban. Valójában a nagy termesztők, főként az USA, Kanada vagy Kína a GMO bajnokai. Azt pedig szintén nehéz elhinni, hogy például Etiópiában vagy Marokkóban, ahol a legnagyobb nyugati multinacionális agrárcégek eresztettek gyökeret, ne használnák a GM-technológiát úgy is, mint a modernitás szimbólumát és a lassan tízmilliárdosra duzzadó emberiség élelmezésének állítólag legjobb eszközét.

Igen, jó volna hazai lencsét vásárolni. Nemcsak a GMO elutasítása mondathatja ezt velünk, de a magyar termék hamisítatlan íze is. Ismerjük a jelenséget, a magyar hagyma, a holland hagyma nem ugyanaz.

Ugyanakkor a hazai lencse vetésterülete nagyon lecsökkent az elmúlt évtizedekben. Pedig a két világháború között még tízezer hektáron termesztették Magyarországon, és az 1960-as évek közepéig fontos népélelmezési cikként számoltak vele, bár a kolhozosítás után erőteljesen zsugorodni kezdett a termőterület, mivel a tervgazdálkodás a búzát, a repcét, a napraforgót, részesítette előnyben, mondván, ezeket sokkal gazdaságosabban lehet termeszteni.

Ezért már az 1970-es évektől kanadai és akkoriban kínai lencsét importált Magyarország. Aztán 1987-ben még fellobbant a szalmaláng, amikor történelmi csúcsot döntött a hazai lencsetermő terület mérete a maga több mint tízezer hektárjával, de ez a szám 2002-ben már ezer alá, 2008-ban pedig 50 hektárra süllyedt. 2017-ben pedig már kevesebb mint 24 hektáron termesztettek lencsét Magyarországon.

Túlélés Nemesvámoson

Nem értettek hozzá a téeszelnökök, legyint Pásztor Miklós.

– És ez a piaci keresletet is hosszú távra döntően meghatározta – mondja. A nemesvámosi gazda talán a legjelentősebb hazai egyéni lencsetermesztő. Gazdacsaládba született, dédszülei, nagyszülei egyaránt földművelők voltak, édesapja kertészként dolgozott. Az ő javaslatára fordult a lencse felé.

– Nemesvámos a feljegyzések tanúsága szerint már az 1880-as években lencsetermő vidék volt, jó a földje, a klímája. De aztán jöttek a kolhozok, és itt is inkább búzát, kukoricát vetettek. 1990-ben egyedüliként újrakezdtem itt a lencsetermesztést – eleveníti fel a kezdeteket Pásztor Miklós, aki ma azon a területen gazdálkodik, ami valaha az ükapjáé volt. Egykor 160 hektáron termelt búzát, takarmányt, merthogy lovat is tartott.

Idővel úgy döntött egészségi okokból, hogy lassít a tempón. Ma már összesen csak 12 hektárt művel, egyéb haszonnövényeket is termeszt, a lencse általában 4-5 hektárt tesz ki. De idén mindössze kettőt.

Amikor belefogott a lencsézésbe, a termést a veszprémi piacon értékesítette. Országszerte érdeklődnek a nemesvámosi lencse iránt. Mindig félretesz valamennyit az aktuális termésből, vetőmagnak. A többit főként postai úton küldi szét a megrendelőknek, de Veszprém környékén még a 2000-es évek elején is ő volt a gyermekétkeztetési rendszer és az egyetemi menzák egyik fő beszállítója is, a visszajelzések alapján mindig nagy sikert aratott a nemesvámosi lencse.

Viszont bizonytalan a termésmennyiség. Jobb évjáratokban akár egy tonnát is be lehet takarítani egyetlen hektárról, a tavalyi és az idei hozam azonban messze elmaradt ettől.

– A tavalyi termést elvitte a sok eső, idén nagyjából 250 kilót arattunk, az vetni talán elég lesz – mondja Pásztor Miklós, hozzátéve, hogy ma a lencse kilóját nagyjából ezer forintért lehet eladni, ez elég jó ár, de figyelembe kell venni, hogy ugyanekkora mennyiség termelési költsége 5-600 forint. Összességében tehát nem kiugró, de tisztességes haszonnal lehet lencsét termelni.

Célzottan támogatni!

Talán ezért javult valamit a helyzet, 2020-ban már 284 hektáron termesztettek lencsét hazánkban, igaz, majdnem kizárólag Győr-Moson-Sopron vármegyében. 2023-ra ismét csökkent a hazai termésterület, viszont újabb vármegyék kapcsolódtak be a termelésbe, ilyen értelemben napjainkra színesebb lett a paletta. A termelés a 2010-es években néhány tíz tonnát tett ki, de 2020 és 2023 között már 217 és 340 tonna között takarítottak be Magyarországon. Ám nem ez a legkönnyebben termeszthető haszonnövény.

– Mivel mérsékelten szárazságtűrő, az időjárási változások és szélsőségek, a hőhullámok és a száraz időszakok hatással vannak a lencse egyedfejlődésére is, illetve megnehezítik a növény termesztését. A lencse reproduktív fázisában kimondottan érzékeny a hőmérséklet növekedésére és a légköri aszályra, amely nemcsak mennyiségi veszteséggel, de minőségi romlással is járhat – avat be a növényélettani háttérbe a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Mendlerné dr. Drienyovszki Nórától megtudjuk, hogy hazánkban jelenleg a két elismert, fajtaoltalommal védett lencsefajta szerepel a Nemzeti Fajtajegyzékben, a Pinklevi és a Rézi, ezeket a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézete nemesítette. 2019-ben kaptak állami elismerést.

Nehezíti azonban a lencsetermesztést, hogy kifejezetten lencsére nincs támogatás. A vetőmagvásárlást állná ugyan az unió, de számlát kell felmutatni arról, hogy a termelő megvásárolta a vetőmagot. A FAO adatai szerint 2017 óta nem folyik érdemi vetőmagtermesztés Magyarországon, igaz, a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézetének őszi vetésű fajtái 2022 óta hozzáférhetők. Hagyományos tavaszi vetésű mag azonban nincs a piacon, így Pásztor Miklós a saját termését veti vissza. Mint mondja, egy alkalommal kísérletképpen boltban vásárolt külföldi lencsét vetett. Tanulságos volt, merthogy a kikelt növény nem hozott magot.

– Zöldítés címén sem kapható támogatás a lencsére, pedig a gyökérzetén keresztül nitrogént pótol vissza a földbe, így javítja a talaj állapotát – magyarázza a nemesvámosi gazda hozzátéve, hogy egyedül a területalapú támogatást tudja igénybe venni.

Ezt egyébként idén az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint 13 termelő igényelte összesen 264 hektár lencsére.

Cseh Tibor, a Magosz főtitkára szerint általában is igaz, hogy itthon – elsősorban nagyfokú ökológiai érzékenységük miatt – háttérbe szorult a magfehérje-pillangósok termesztése. Ráadásul hazánkban még nem alakult ki a lencse stabil felvásárlói piaca, így bizonytalan az értékesítése is. Amúgy pedig az import termény két és félszer olcsóbb is, mint a hazai, ezen az árszinten sajnos nem tud termelni a hazai gazdálkodó.

Mégis van benne fantázia

Mendlerné dr. Drienyovszky Nóra szerint feltétlenül változtatni kell a fehérjenövények támogatási gyakorlatán, és a forrásokat kell nyitni a lencsetermesztők számára is. Ennek a növénynek ugyanis élelmiszer-alapanyagként van távlata, így a szakértő a vetésterület dinamikus növekedésére számít, már csak azért is, mert a szójatermesztő gazdaságok vetésforgójukba a lencsét is gond nélkül beilleszthetik, elsősorban öntözött körülmények között.

– A lencse termesztésének jövedelmezőségét több tényező határozza meg: a termőterület, a fajta helyes megválasztása, a meghatározó művelési, technológiai módszerek megfelelő alkalmazása és nem utolsósorban a kiépített, jól bevált piaci kapcsolatrendszer. Az sem mindegy, hogy étkezési célra vagy vetőmagnak termesztjük-e. A lencse alapvetően viszonylag csekély ráfordítást igényel: ősszel egy műtrágyázás, egy tavaszi rovarirtás és betegségekkel szembeni védekezés. A mi őszi vetésű fajtáink vetőmagigénye hektáronként nagyjából 50 kilogramm, ebből másfél-két tonna termés lehet – summázza Mendlerné dr. Drienyovszky Nóra hozzátéve, hogy az általuk nemesített őszi lencséből tavaly és tavalyelőtt már vetettek néhányan. Úgy látja, nő az érdeklődés.

Az Agrárminisztérium is a hazai termelés gyenge versenyképességében látja a legfőbb problémát, ennek ökológiai okai vannak, ráadásul más növények magasabb jövedelmezőséggel termeszthetők. Ezért a szaktárca is úgy véli, hogy fejleszteni kell a hazai termesztéstechnológiát, a nagyobb termésbiztonságú őszi vetésű fajtákra kell átállni, valamint szervezett termékpályát kell létrehozni integrációval, feldolgozóháttérrel. A kulcs a biztonságos eladás és a koncentrált, egységes minőségű árualap.

Az Agrárminisztérium érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy bár valóban nincs célzott lencsetermesztési támogatás, több forrás más jogcímen lehívható, például az alap-, az újraelosztó támogatás, a fiatal gazdák területalapú kiegészítő támogatása vagy a környezet- és klímavédelmi szempontból kedvező gazdálkodási módok alkalmazására ösztönző Agroökológiai Program.

A Magosz is úgy véli, célzott támogatások segítségével és a feldolgozókapacitás megteremtésével kellene stabilizálni a lencse kereskedelmi pozícióit. Cseh Tibor főtitkár szerint különösen az őszi fajták termesztésével lehetne növelni a termésbiztonságát és termőképességét. Fontos szempont az elővetemény-értéke is, mivel megköti a levegő nitrogénjét, ezáltal a talajt nitrogénben gazdagítja, így sokkal kisebb termesztésének az ökológiai lábnyoma.

A célzott támogatások szükségességére utalt Medlerné dr. Drienyovszky Nóra is. Hangsúlyozva, hogy ha a döntéshozók, a termelők és a fogyasztók egyaránt jobban megismernék a lencsét, stabil piac jöhetne létre. A szakértő is sürgetné az integrált termelési forma és a feldolgozóipar kiépülését, mert így több gazdálkodó is látna fantáziát a lencse termesztésében. És akkor, tesszük hozzá már mi, nem kétes importáruval lennének tele a magyar üzletek…