Hirdetés

A Tisza mellékági mocsarának szúnyogcsődőre, nevezzük magyar Robin Hoodnak, most éppen vérszívó hadjáratra indult a budai Karmelita kolostor ellen. A belpesti monda és folklór hőse, a rablók fejedelme, szakmájára nézvést pedig zsivány és önbíráskodó, miután kihasználta, lejáratta egész családját és régi barátait, lehallgatta és nyilvánosság elé terítette hites feleségét, majd újonnan behálózott kedvesét is, végül pedig megsarcolta a benne eddig vakon bízó pórnémet és új havereket, most a budai sheerwoodi erdőből egyenesen a várba ugrat. Sorosok, Weberek, Ursulák és Bojárok, Vogelek, Pressmannok, illetve kormányközeli árulók agyából kipattant, vádpontokkal teleírt pergamentekerccsel kaptatott fel a Sándor palota előtti agora függetlenobjektív regősei és dalnokai elé, ugyan vigyék már jó pénzért és terjesszék szerteszét „azorbán” megelőlegezett gaztetteit.

Közben még a vérszívók társadalmában is csak jellemtöpörtyűnek ismert Magyar Robin csöppet sem fél alaptalanul vádaskodni, a nyomába eredt perzekútoroktól tartani, noha több ügyben is bepanaszolták már a törvény előtt, mert a brüsszeli zsiványközponttól számít mentelemre és sérthetetlenségre. Mindaddig vakmerő is marad, amíg elébe állnak és a szoknyájuk mögé bújhat.

Az igazi Robin Hoodok idejében a sajtó által elkövetett felség- vagy királysértést a magyar történelmi alkotmány 1848. III. törvénycikkely 1.paragrafusa alapján még azonnal három évig terjedő államfogházzal és hivatalvesztéssel jutalmazták, mert a vezető személye „szent és sérthetetlen”. A kivételes közjogi állás már csak ilyen, mindenütt a világon.

Pfújjj! – mondhatják erre Magyar Robin megvezetett liberál kadétjai, pedig az ő olvasottságuknak arisztokratikusan cizellált törvényszövegnek ma is létezik érvényben lévő, számukra is könnyebben érthető megfelelője, méghozzá a Btk. 226-227. paragrafusában, emígyen hangzik: „Becsületsértést követ el az, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, a sértett munkakörének ellátásával, közmegbizatásának teljesítésével összefüggésben, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel járhat.” Mindez, ha rágalmazással párosul és aljas indokból és célból nagy nyilvánosság előtt valósul két évig tartó szabadságvesztést vonhat maga után.

Korábban írtuk

Normális embernek mi más jutna az eszébe Magyar Robin – enyhén szólva is nehezen ellenőrizhető állítások alapján összehordott, vádiratnak is beillő kérdései olvastán. Számonkérő, tahó irályban (stílusban) vonná felelősségre a kormányfőt például azért, hogy eddig miért nem rúgta ki Szijjártó Pétert az orosz hackerek támadása és a Szergej Lavrovtól kapott kitüntetés miatt, a minap szerencsétlenül fogalmazott Orbán Balázzsal együtt. De ez mind semmi ahhoz képest, amikor arra szólítja fel a miniszterelnököt, számoljon be a svájci székhelyű MET Holdinghoz fűződő üzleti kapcsolatairól. „Ki a strómanja az orosz gázzal kereskedő cégben? Lantos Csaba miniszter közreműködésével mennyi került a profitból az Ön családjának szingapúri számlájára? Milyen háttéralkut kötött Putyinnal? Van-e közös üzletük strómanokon keresztül?”

Szajkózza mindezt fenyegetően és körömpiszoknyi bizonyíték híján a nála okosabbakra gerjedő jellemtöpörtyű, aki azért toporzékol a főnök ajtaja előtt és utasítja vissza vitakihívóit, „mert a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként, neki Orbán Viktorral van megbeszélnivalója a magyarok nevében.” Attól, hogy pártelnök még nem talentum. Soroljam elnöktársait?

Ezek után miről és miért beszélgetne a bizonyítatlan vádak tükrében Orbán Viktor a dorkós Magyar Robinnal a közönséges, ráadásul unintelligens hazudozóval, akinek elmenekült kedvese szerint „nincs is elképzelése, meggyőződése, csak nagy szája van, és nem az az ember, akinek látszik.” Akkor melyikkel tárgyalna? Az asszonyt lehallgatóval, a nadrágszíjvetővel, az öngyilkosjelölttel, a pénzes állás halmozóval vagy a pofozkodó telefontolvajjal, netán azzal a Péterrel, aki a debreceni bíróságon tanúvallomást tevő nő szerint a péniszével ostromolta őt, akár csepűrágó korszakában Zelenszkij a sajátjával verte a zongora billentyűzetét. Vagy azzal tárgyalna és tekintené tisztességes ellenfélnek, aki mindenféle alap nélkül szakmányban sértegeti, rágalmazza, ócsárolja a miniszterelnököt, a kormányát és a családját.

Szerintem egyikkel sem, mert Magyarnak kormányzóképes alternatívája nincs és választásokra sem készülünk mostanában, a többi pedig ezek után a Btk. 226-227 szerint kizárólag a független magyar bíróságra tartozik. Ha pedig nem adja ki őt a brüsszeli zsiványközponti parlament, akkor a mentelmi jogáért cserébe úgy táncol majd az uniós elit markában, ahogyan azok rendelik és abba bukik bele. Persze jobb volna nem várni addig – a magyarok nevében.

Ilyen az angol tolvaj király, Robin Hood magyar kiadásban és csomagolásban. Nem a sherwoodi erdő mélyéből, csak innen a Tisza mellékági mocsarából ugrott elő, ráadásul kicsi is, arrogáns is, de a miénk.

Már akié.