Hankó Balázs: A legfontosabbak a magyar nemzet szempontjai

– Szeptember közepe az árvízi védekezésről szólt, amiből számtalan fiatal is kivette a részét. Van arról adata a tárcának, hogy hány diák, illetve felsőoktatási hallgató segített a védekezésben?

– Több mint ezerháromszáz egyetemista és több mint ezer szakképzésben részt vevő diákunk volt ott a gátakon. Ezúton is köszönöm nekik az árvízi védekezésben nyújtott segítséget! Nem először segítenek a bajban a fiataljaink, hiszen már korábban, például a Covid idején is láthattuk, hogy ha kell, a hallgatók vagy éppen a szakképzős diákjaink azonnal mozdulnak.

Amikor érzékeltük, hogy az árvíz egyre erőteljesebben fenyegeti a településeinket, szinte egyszerre csörrent a telefonunk szakképző intézményekkel, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával. Fiataljaink pedig Győrtől Bajáig nagy számban siettek segítségünkre a védekezés során. Mindezt igyekeztünk azzal is ösztönözni, hogy a szakképzésben ez beleszámított az ötvenórás közösségi munkába, míg az egyetemek önkéntes munkával szerezhető kreditet adhatnak, sőt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája azonnal ingyen EFOTT-jegyeket ajánlott fel a védekezésben részt vevőknek. Azt szeretnénk, hogy az önkéntes kreditnek egyre nagyobb ereje legyen a magyar egyetemi világban, hiszen ez közösséget teremt, közösségi szolgálatot jelent. A szakképző intézmények esetében pedig a közös köznevelési és szakképzési tanévnyitón jelenthettük be a szakképzők jószolgálati programját, ami arról szól, hogy a fiatalok azzal a szakmával, amit tanulnak – legyenek akár fodrászok, kozmetikusok vagy éppen szakácsok, szerelők – szolgálják a rászorulók közösségét is, azaz menjenek el egy szociális otthonba, vagy keressenek fel időseket, akiknek segíthetnek a megszerzett tudásukkal.

– A védekezésben részt vevők koordinációja is az ön tárcájának feladata volt?

– Nem, ezt a vízügy és a katasztrófavédelem, valamint az önkormányzatok végezték, a mi szerepünk az volt, hogy a hallgatókat és a szakképzésben részt vevő diákokat bekapcsoljuk ebbe a vérkeringésbe, illetve motiváljuk őket. Bár meg kell hogy mondjam, úgy tűnt, nem is nagyon kell motiválni őket, mert mindenki érezte, hogy helyzet van, amikor segíteni kell.

– Nemrégiben arról beszélt: versenyképességi fordulatra van szükség. Miért gondolja így?

– Európában identitásválság és versenyképességi válság uralkodik. Identitásválság azért, mert alapvető, a normalitást érintő dolgokat kérdőjeleznek meg: kulturális, történelmi, keresztény kötődésünket, nemzeti identitásunkat. Ennek az egyik formája például a felsőoktatásban az úgynevezett európai diplomacsomag, de akár ugyanide vezethető vissza az a vita is, ami a magyar egyetemi modell kapcsán Brüsszellel alakult ki. Ami a versenyképességet illeti, már nemcsak mi, hanem a Draghi-riport is kiemeli ezt. Hosszan tudnám sorolni, de megemlítek néhány adatot: 1995-ben Európa az Egyesült Államok hatékonysági rátájának 95 százalékát hozta, most ez 80 százalék. A kockázati tőkének 5 százaléka van Európában, 52 az Egyesült Államokban, 40 százaléka Kínában. Nyolc százalékkal esett vissza az elmúlt évtizedben az európai tudományos teljesítmény. Az ötven legfejlettebb techcégből négy működik Európában. Mindez azért, mert Európa identitás- és orientációs válságban van. Ezért is mondjuk azt az Európai Unió soros elnökeként, hogy stratégiai partnerséget és versenyképességi fordulatot kínálunk Európának. Ez nem más, mint a magyar modell. Mit jelent a magyar felsőoktatási modell? Hogy az egyetemek térségük vagy ágazatuk katalizátorai legyenek! Összekapcsoltuk tehát az egyetemeket, a szakképző centrumokat, illetve a vállalati szereplőket is. Meggyőződésünk, hogy az egyetemek és a kutatásaik nem önmagukért valók, hanem a magyar gazdaság, a magyar társadalom érdekét kell hogy szolgálják. És teljesen természetes, hogy Németországban a német gazdaság és társadalom érdekeit szolgálják, Franciaországban pedig a franciáét, ebből tud erős Európa épülni. Ez a magyar egyetemi modell, amit amúgy az egyetemek szenátusa kért és támogatott, nem pedig egy kormányzati koncepció felülről történő végigerőszakolása volt. A másik, ami fontos, az innovációs rendszerek megújulása.

– Milyen eredményeink vannak ezen a téren?

– Az elmúlt tíz évben megdupláztuk a vállalatoknál lévő kutató-fejlesztők számát. Egymillió lakosra most 6500 kutató-fejlesztő jut. A világ 35. innovációs teljesítményét hozzuk, Európában a 21.-ek vagyunk, míg gyártási csúcstechnológiában az ötödik helyen állunk. Az elmúlt tíz évben megdupláztuk a kutatás-fejlesztési innovációs forrásokat is. A tavaly 1042 milliárd forintot költöttünk erre. Az innovációs skálán két százalékpontot javítottunk 2023-hoz képest. Európai innovátorok lettünk. Halad előre tehát a magyar innováció, és ennek ékes példája, hogy a kutatási kiválósági programunkat Krausz Ferenc Nobel-díjas professzorunkkal újítjuk meg.

– Az ő szerepvállalásához milyen reményeket fűznek?

– Ha egy ország kiválósági kutatásaiban nem kisebb név, mint egy Nobel-díjas tanácsaira hallgathatunk, akkor azt kell hogy mondjam, ez nem csak remény, sokkal több: ez maga a kézzelfogható valóság és jövőbeli eredményesség. Krausz Ferenc a teljes tudománypolitika kiválósági megújításában segítségünkre lesz. Ennek volt része többek között az, hogy a kutatási kiválósági programok megerősödtek. A keretösszeget 13 milliárdról 19 milliárd forintra emeltük. Elindítottunk egy olyan programot is, aminek az a lényege, hogy jöjjenek haza a kiváló magyar kutatók, vagy akár hozzanak kiváló külföldi kutatókat, jöjjenek létre kiválósági központok Magyarországon. Az első szerződéseket mostanában kötjük meg.

– A magyar szakközépiskolások rendszeresen jól teljesítenek a különböző nemzetközi versenyeken…

– Sőt, nyugodtan mondhatom azt, hogy kiválóan. Szeptember közepén Lyonban rendezték meg a szakmák világbajnokságát, ahol a magyar csapat összesítésben a 10. helyen végzett, ami szerintem nagyszerű eredmény, ahogy az is, hogy tavaly ezüstérmesek voltunk az Európa-bajnokságon. Ezúttal egy plusz egy aranyérmet és két bronzérmet szereztek a versenyzőink, és mindemellett tizenkét kiválósági érmünk is lett a 21 szakmában, ahol a huszonöt fős csapatunk indult. Érdemes megnéznünk azt is, hogy miben hoztuk el ezeket az eredményeket. Az egy plusz egy aranyérem a webfejlesztéshez kapcsolódik, míg bronzérmet az informatikai rendszerüzemeltető, illetve a szoftverfejlesztő versenyszámban szereztük. A tizenkét kiválósági érem között volt az ápolás és gondozás területén induló versenyző, szépségápoló, pék, épületasztalos, grafikus vagy éppen víz-, gáz- és fűtésszerelő is, tehát a tradicionális és az új, modern szakmákban is jók vagyunk. A nyolcadik osztály után tízből hatan választják a szakképzést. A legkedveltebb továbbtanulási formát az ötéves technikumok jelentik, ahol nem csupán szakmát, érettségit szereznek, de ha továbbtanulnának, akkor ez a mérnök, informatikai, gazdasági képzések esetén az egyetem előszobája is lehet. Ám nem elégedünk meg az eddigi eredményekkel, szeretnénk, ha tízből heten, majd nyolcan mennének ebbe az irányba, ezért vezettük be azt az rendszert, ami nyolctól ötvenkilencezer forintig terjedő ösztöndíjat ad, és akár 168 ezer forintig terjedő munkabér is lehetséges a duális képzésben. Mi a lényege a szakképzésnek? A gyakorlatot állítottuk a középpontba, ami valós értéket teremt. Emellett pedig azon is dolgozunk, hogy elindítsuk a munkáshitelt, ami több millió forint kamatmentes kölcsönt nyújt annak érdekében, hogy itthon dolgozzanak a fiatalok, és ha mindemellett még gyermeket is vállalnak, akkor ez további kedvezményekkel járjon számukra.

– Ha már gyermekvállalás: jól látható pozitív hatásai voltak annak, hogy 2010 után számtalan családbarát program indult, de azért a Covid, az ukrajnai háború ebben a tekintetben is okozott némi törést. Hogyan látja a mostani folyamatokat, várható-e újabb pozitív változás?

– Valóban családbarát fordulatot hajtottuk végre az elmúlt 14 év során. Ha ezek a beavatkozások nem történnek meg, és maradunk azon a szinten, amelyen 2010-ben voltunk, akkor 178 ezerrel kevesebb gyermek születik meg az elmúlt időszakban. Tehát elindult a fordulat, és óriási emelkedés volt tapasztalható a gyermekvállalás tekintetében, ám itt az ideje, hogy újra megvizsgáljuk azokat a családpolitikai intézkedéseinket, amelyek évente 3300 milliárd forintot biztosítanak a családoknak. A magyarországi gyermekvállalás persze még így is az európai uniós átlag felett van. Mindezt olyan környezetben, olyan világban kell megtartanunk, mi több, megerősítenünk, amikor a veszélyek korában nemcsak a Covid vagy a szomszédban dúló háború, hanem a családokat el nem ismerő, sőt a családokat támadó önsors és jövőt romboló ellenszél is az értékrendünk ellen dolgozik! Ezért van például az, hogy a babaváró támogatást 11 millió forintra emeltük. De a csok pluszt is azért indítottuk el 15, 30, illetve 50 millió forinttal, hogy még több családnak adjuk meg a gyermekvállalás biztonságát. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül például azt a körülményt, hogy van egy öröklött problémánk, a gyermekvállalási korban lévő nők számának csökkenése, aminek gyökere évtizedekre vezethető vissza, és ezért még inkább meg kell erősítenünk a család és a gyermekvállalás értékét. Ez nem egyszerű, mert ha megkérdezünk fiatalokat, akkor sokuk szerint a gyerek pénz-, idő- és szabadságvesztés, tehát azt kell nekik bemutatnunk, hogy amennyiben gyermeke van valakinek, akkor persze változik az élete, ám az az öröm, ami a gyermekvállalással jár, messze meghaladja a mindennapok sokszor édes nehézségeit. Mindannyian tudjuk, hogy ezek a nehézségek azok, amik családdá formálnak, és amiket évek múltán mosolyogva emlegetünk fel. Az ez ellen dolgozó baloldali genderideológia ettől akarja megfosztani gyermekeinket, fiataljainkat. Az európai és a magyar baloldal a család és a nemzet felszámolását célozta meg, hogy egy értékeitől, hagyományaitól megfosztott bevándorlókontinenst hozzon létre. A nemzeti kormány elkötelezett amellett, hogy megvédje Magyarországot, támogassa a gyermekes családokat; szerintünk nem a migránsok betelepítése a megoldás a demográfiai problémákra. Ennek érdekében tovább bővítjük a családtámogatásokat, meg akarjuk duplázni a családi adókedvezményt és például egyszerűbbé válik a csok plusz, a falusi csok és a Babaváró támogatás igénybevétele a speciálisan adózóknak és az őstermelőknek, illetőleg bízunk abban, hogy a digitalizációval a családtámogatások is könnyebben hozzáférhetővé válnak.

– Még egy fontos területet nem érintettünk, ez a kultúra, azon belül is a Csoóri Sándor Program, ami a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni. Ebben kapcsolódnak-e a nemzetpolitikai államtitkárság programjaihoz?

– Természetesen. Amikor magyarságról beszélünk, akkor az egész magyar nemzetről beszélünk. Ha megnézzük a minisztérium munkáját, minden családügyi támogatást, felsőoktatási kérdést, szakképzést, általában véve az ifjúságügyet a magyar nemzet szempontjából kell vizsgálni. Ott van például a Köldökzsinór program, ezt akarjuk megerősíteni a Kárpát-medencei védőnői hálózattal. Ugyanez igaz a kultúrában is: a Csoóri-programban 1776 pályázat összesen 2,5 milliárd forintos támogatást nyert el, ebből több mint hatszáz határainkon kívüli. De 2025. január 1-jétől a Déryné program minden eleme, így a Vitéz László Program, a Lázár Ervin Program, a középiskolásoknak szóló kulturális programok is Kárpát-medencei dimenziót kapnak, hiszen nekünk minden magyar fiatalhoz, minden magyarhoz el kell vinnünk a magyar kultúrát úgy, hogy ez identitásukban, magyarságukban megerősítse, büszkévé tegye őket.