Mámor a művészetben

Az alkohol és fogyasztása csaknem egyidős az emberiséggel. Az ókori Egyiptomban törvénnyel kellett szabályozni a sörkészítést, Babilóniában és a görögöknél pedig már saját istene is volt a bornak. A középkori kolostorok szerzetesei célzottan foglalkoztak a szőlőműveléssel és vele együtt a borászattal, mígnem valamikor a XVI. század környéki Európában kidolgozták a párolt szeszek elkészítésének technikáját is. Mivel a röviditaloknak se a készítése, se az árusítása nem volt szabályozva, ráadásul olcsón hozzáférhetőek voltak, fogyasztásuk a XVII–XVIII. századra félelmetes arányokat öltött, Angliában például már nemzetgazdaságilag is kimutatható károkat okozott. A XIX. században létrejött alkoholellenes mozgalmak előbb a mértékletességet hirdették, majd a szeszes italok teljes betiltását követelték. Persze nem jártak sikerrel, így alkohol feltehetően volt, van és lesz, mígnem Hamvas Béla szavaival élve: „végül is ketten maradnak, Isten és a bor”.

A mámor árnyalatai

Az alkoholfogyasztás mint társadalmi jelenség mindig is a művészet kedvelt témája volt. Éppen ezért bármilyen furcsa, Magyarországon most először rendeztek erre a tematikára épülő kiállítást az Andrássy úti HAB-ban, ahol Mámor a művészetben címmel a reneszánsz mesterektől Picassón át a kortárs alkotókig követhetjük nyomon a bor és az alkohol képi megjelenítésének művészettörténetét, a mámor sokféle árnyalatát, a mulatság örömeitől a túlzott alkoholfogyasztáson át a függőség árnyoldaláig.

– Mámor című kiállításunk olyan téma köré épül, amely évszázadok óta foglalkoztatja a művészeket és a társadalmat. Ezzel az itthon elsőként bemutatott tárlattal azonban nem csupán az alkoholfogyasztás történetét adjuk át a látogatóknak, hanem a művészet erejét is, amely képes a mámor mind pozitív, mind negatív hatásait érzékletesen közvetíteni – hangsúlyozza Vékony Délia, a HAB művészeti igazgatója.

A tárlat olyan sarkalatos társadalmi kérdéseket is felvet, amely a művészet határain túlmutatva fontos beszélgetéseket indíthat el.

– A HAB korokon átívelő művészeti palettával dolgozik, vagyis nagyon szeretjük összekötni a régit az újjal, mert hiszünk a művészet folytonosságában, abban, hogy egy reneszánsz mű ugyanúgy dialógusra tud kelni egy romantikus vagy egy realista alkotással, mint ahogyan egy kortárs installációval is.

És valóban. Szinyei Merse Pál egy kevéssé ismert, vázlatosan hagyott Bacchanáliája mellett jól működik a kortárs Bánki Ákos absztrakt-expresszionista képe, a Dionüszosz álma. Vagyis a Mámor nem művelődéstörténeti kiállítás, hanem egy izgalmas, korokon átívelő képzőművészeti seregszemle. Azokat a stratégiákat próbálja meg bemutatni, amelyekkel a mindenkori képalkotók az alkoholhoz viszonyultak.

Szatírok, nimfák és faunok

A négy fő tematikus egység köré épített kiállítás a görög–római Dionüszosz-Bakkhosz megidézésével indul. A bor és a mámor isteneként ő az, aki az antik mitológiában felszabadítja az elnyomott ösztönlétet, vagyis általa mindazt ábrázolni lehet a képzőművészetben, ami máskülönben némely korban talán közbotrányt okozott volna.

– Bár a témakört, azaz Dionüszosz istent és kísérőit, köztük nevelőapját, Szilénoszt, illetve a mitikus keveréklényeket, a szatírokat és a faunokat természetesen az antik művészet is ábrázolta, a mi kiállításunk a reneszánsszal kezdődik – mutatja Révész Emese művészettörténész, a kiállítás kurátora azokat a XVI. századi itáliai metszeteket, amelyek visszatérő szereplője a bor és a mámor istene. Rendszerint nagyon maszkulin, busa fejű figuraként jelenik meg, és furcsa módon általában ő az egyetlen a mulatozó társaságban, aki józan. Fejét szőlőlevelekből font koszorú díszíti, kezében pedig legtöbbször ott találjuk a tobozban végződő szüreti botot, a thürszoszt.

– A mámoros ünnepségek, azaz a bacchanáliák elmaradhatatlan szereplői Dionüszosz mellett a táncoló nimfák és a felszabaduló gyermeki ént jelképező puttók. Borivó puttókat – merthogy a modern korig semmi nem szabályozta a gyerekek alkoholfogyasztását, hiszen sokáig biztonságosabb volt bort inni, mint vizet – ábrázol például Lotz Károly tondója, egyike annak a több mint húsz, mulatozó puttókat ábrázoló festményének, amely egykor a régi pesti Vigadó étkezőtermét díszítette. Ma ezekből mindössze hat maradt meg a Kiscelli Múzeum gyűjteményében, ebből egyet láthatunk a kiállításon.

Bort iszik a magyar

A kiállítás az alkoholfogyasztás helyszíneivel folytatódik, a magányos otthoni iszogatástól a kocsmákon és a kávéházakon keresztül egészen a pálinkafőzdék látomásos világáig kalauzolnak el minket mások mellett Nyári István, Bukta Imre és Rékassy Csaba képei. Majd egy egészen különleges részhez érkezünk: itt annak a XIX. századi általános meggyőződésnek a képi megjelenítésével találkozhatunk, amely szerint a magyar virtushoz, a magyar identitáshoz hozzátartozik nemcsak a borfogyasztás, hanem maga a részegség is.

Ezt erősíti Rónay Jácint 1847-ben megjelent Jellemisme című kötete, melyben külön kiemeli népünk tüzes temperamentumát, dáridózó hajlamát, borivó alkatát, és ehhez kapcsolódnak azok a XIX. századi festmények – Jankó János: Csokonai a lakodalomban, Bihari Sándor: Az ő nótája vagy Lotz Károly: Mulatozó parasztok –, amelyeken a túlzott alkoholfogyasztás egyáltalán nem negatív előjellel, hanem a nemzeti karakter jellemzőjeként jelenik meg. Munkácsy Mihály az osztrák és a magyar alkoholfogyasztási szokást ábrázoló rajzára jól reflektál Szolnoki József modern installációja, amely a szabadságharc bukása után mintegy 150 évig vagy talán máig élő szokásra emlékezik, miszerint sörrel a magyar nem koccint.

Az alkoholhoz persze hozzátartoznak annak negatív hatásai is, még akkor is, ha a szeszes ital feloldja a szociális gátakat, így a művészek az ihlet egyik pótszereként alkalmazták évszázadokon keresztül. Az alkoholfüggőség ugyanakkor, amely különösen a szocializmus alkotóira jellemző, a XX. század második felének művészetében csak ritkán jelenik meg közvetlen képi formában. Kondor Béla, Baranyay András vagy Pásztor Gábor néhány munkája azonban mégis árulkodik róla, mint ahogy azok a korabeli plakátok is, amelyek kifejezetten sokkoló módon hívták fel a kor emberének figyelmét az alkohol ártalmas hatásaira.

A Mámor a művészetben című kiállítás 2024. november 24-ig ingyenesen látogatható a HAB művészeti központ Andrássy úti kiállítótereiben. A tárlathoz kapcsolódóan tartanak sétáló borkóstolót, borvacsorát, megelőző és tájékoztató jellegű szakmai előadásokat, de természetesen lesznek tematikus tárlatvezetések is.