Félrecsúszott a Bezzegnyugat

Egy applikáción keresztül stoppoltunk. Egy középkorú fuvaros útitársai lettünk, aki beszélgetés közben elmondta, hogy feleségével 12 évig laktak Dániában, de nemrég hazaköltöztek. Az ok egyszerű. Az évek múltával jelentős változás állt be a dán munkaerőpiacon. A jól fizető állások elfogytak, pontosabban a dánoknak vannak fenntartva, a különösebb szakképesítést nem igénylő munkahelyekért pedig egyre inkább migránsokkal kell versenyezni. Végül arra jutott a magyar házaspár, hogy saját vidéki lakásukban élve kettejük keresetéből jobban kijönnek, mint Dániában, ahol a lakásbérlés és a gyerekek közelgő iskoláztatási költségei felemésztik a két ország bérszínvonala közti különbséget. Az anyuka virágkötőként helyezkedett el, a családfő sofőrként keresi kenyerét. Azt is hozzátette, hogy sokat kell ugyan dolgozniuk itthon is, ám senki nem alázza meg őket azzal, hogy vendégmunkásként meg kell becsülniük magukat.

A történet hallatán másokat is megkérdeztünk a külföldi munkavállalásról, akik vagy megjárták valamelyik gazdag európai országot, vagy még mindig ott élnek. Az Angliában élők közül a legtöbben arról számoltak be, hogy pár éve még rengeteg újdonsággal és élménnyel kecsegtetett az angliai kaland, nem mellékesen jó kereseti lehetőségekkel is, de ma már nem vágnának neki. Akinek korábban sikerült egy jó helyet kiharcolva megkapaszkodni, az megél, manapság azonban a vendégmunkások által megkapható állásokért nem fizetnek annyit, amiből tisztességes színvonalon lehet élni.

Néhány hete pedig a 26 ezer ember által követett A Legnagyobb kamionos néven futó Facebook-oldal videói ösztökéltek arra, hogy utánajárjunk a kolbászból font nyugati kerítés mítoszának. Az említett oldal tulajdonosát nevezzük Gábornak, szeretné ugyanis megőrizni névtelenségét. Vállaltan nemzeti érzelmű, de nem kötődik semmiféle párthoz. Csak saját szórakoztatására készít videókat, amelyekben jellemzően a kamionoséletet mutatja be konkrét, megtapasztalható problémákon keresztül, némi fanyar humorral fűszerezve. Legutóbb azzal vonta magára a kommentelők haragját, hogy a norvég árszínvonalról osztott meg egy videót.

– Már hatszázezer videót láttam arról, hogy külföldön menyivel olcsóbb minden, mint Magyarországon, amikor valaki ezt azzal tromfolta, hogy Bulgáriában a hazai ár töredékéért vett kólát. Ott volt mellette a tábla a 40 százalékos leárazásról, ám a hozzászólásokból látszott, hogy mindenki meg van róla győződve: már a bolgárok is jobban élnek, mint a magyarok – meséli nevetve Gábor.

Úgy döntött, hogy árnyalja a képet, ezért, amikor Norvégiában megállt pihenni, egy helyi diszkontban vásárolt egy doboz sört, angol csilis sajtot, egy szelet csokoládét, egy liter üdítőt, három zsemlét, tíz deka sonkát és ugyanennyi szalámit. Mindezért 7500 forintot fizetett. A videó alatt több mint 4800 hozzászólás gyűlt össze.

– Tudtam, hogy azonnal elözönlik az oldalamat, akik elmagyarázzák nekem, hogy miért van úgy, miért annyi az annyi, és a norvégok mégis sokkal jobban élnek. Én egy szóval sem mondtam, hogy a norvégok rosszul élnek, csak az árakat akartam megmutatni – mondja Gábor.

Hozzáteszi, hogy hiába hivatkoznak az 1,3 millió forintnak megfelelő norvég átlagkeresetre, mivel abból nem itthon, hanem ott kell megélni. És természetesen Norvégiában is sokan keresnek az átlag alatt, vendégmunkásként pedig majdnem mindenki.

Egy átlagos norvég iskola környezetének, a német parkolók vagy közutak állapotának bemutatása szintén iszonyatos indulatokat váltott ki az ellenzéki internetezők körében. Gábor gyakran kritizálja a magyar utak és autópályák minőségét is, ám ezzel párhuzamosan beszámol arról is videóiban, hogy Nyugat-, illetve Észak-Európa egyre koszosabb, a közterületek pedig elhanyagoltak. A német autópálya-hálózat romokban, több száz hidat kéne felújítani, elmondása szerint rendszeresen halad át olyanokon, amelyeken 60-ra csökkentették a sebességhatárt, annyira rossz már a műszaki állapotuk.

– Nem tudom szó nélkül hagyni, amikor bezzegnyugatoznak. Én két évtized alatt keresztül-kasul bejártam Európát, de azt látom, hogy egy ideje valami iszonyúan félrecsúszott. A régi dinamizmusnak lőttek, ez a Nyugat nem az, ami akkor tárult elénk, amikor összedőlt a kommunizmus. A kétezres évek közepén kezdődött a baj, a Covid és a szankciók óta pedig meredeken zuhan a színvonal. Külföldiekkel folytatott beszélgetéseiből az derült ki, hogy a közép-és a nyugat-európai életszínvonal közötti hatalmas különbség mára jelentősen mérséklődött.

Munkája során számtalan gyárban megfordult. Jellemzőnek látja, hogy az európai cégek a hazai vagy európai vendégmunkások megfizetése helyett a sokkal olcsóbban dolgozó bevándorlókat akarják munkába állítani. Akiket sikerül, azok a legtöbb esetben képzetlenek, így minőségi munkavégzésről így szó sem lehet. Nem beszélve a munka világán túli problémákról. Nemrég egy kamerákkal, szögesdróttal, vaskapuval és betonfalakkal körbevett ipari parkban rakodott, és azt a tanácsot kapta, hogy maradjon estére a kerítésen belül (legfeljebb egy órát vezethetett volna, a kötelező pihenő miatt ezért nem érte volna el a 250 kilométerrel feljebb lévő célállomását).

– Ha kimegyek, akkor vagy a fülkét törik fel, vagy a gázolajat szívják le, vagy a rakományt intézik el, vagy mindhármat egyszerre. Az egykor biztonságos Svédországban nincs olyan parkoló, ahol ne vagdosnának össze. Téged vagy a ponyvát.

Nyugati kollégái már nem dicsekszenek a fizetésükkel, miközben az árak arrafelé is elszálltak. A szaktudás nélküli munkavállalók helyzete annyival jobb, mint itthon, hogy a kinti fizetésből egy kicsivel fiatalabb autót vehetnek hitelre.

– Nem állítom, hogy otthon sokkal jobb a helyzet, de ha azt mondom, hogy nyugaton sem sokkal jobb, akkor keresztre feszítenek. A londoni, berlini vagy stockholmi élet, vagyis a melósok életviszonyai nem olyanok, mint ahogy azt az RTL bemutatja, vagy ahogy a panelház negyedik emeletén elképzelik – mondja. S hozzáteszi: a kétkedők nézzék meg Kelet-Németországot, amelyet az egyesítés óta még mindig nem sikerült felzárkóztatni… talán majd most kerül egyenlő helyzetbe, amikor a nyugati rész áll a földbe.

Beszélgetés közben Gábor hangsúlyozza, hogy a közhiedelemmel szemben még sosem hallott egyetlen nyugati ember sem az orbáni diktatúra miatt sopánkodni.

– A valóság az, hogy a legtöbb esetben kifejezik rokonszenvüket, ha Orbán szóba kerül. A franciáknál hihetetlenül népszerű, mármint a fehérek között. A Balkánon pedig egyenesen imádják.

Schauer Viktor tapasztalatai kísértetiesen hasonlítanak ahhoz, amit Gábor elmondott. A középkorú magyar vállalkozó eredeti Facebook-profilját használva mesél németországi tapasztalatairól, nevét pedig lassan az egész ország megismeri. Az elmúlt tíz évben Németországban élő Viktor azzal váltotta ki az ellenzéki kommentelők haragját, hogy megosztott egy videót, amelyben arról mesél: üdítő élményként hatott rá, amikor Baján úgy tölthetett el végre egy kellemes napot úgy, hogy sehol nem ütközött migránsbandákba. Schauer Viktor történetéhez hozzátartozik az is, hogy a férfi itthon is sikeres vállalkozó volt. Magánéleti okokból, válása után döntött úgy, hogy Németországban kezd új életet. A dolog olyan jól alakult, hogy festő-mázoló szakmáját kamatoztatva saját vállalkozást alapított. Rengeteg megrendelés kapott, azt azonban hozzáteszi, hogy alkalmazottként vagy szalag mellett már tíz éve sem érte meg munkát vállalni Németországban.

– Ha elszegődtem volna valaki mellé, akkor nehezen keresek többet, mint 1700 euró. Ez a pénz néhány éve sokkal többet ért még Németországban, de a kinti költségek mellett már akkor sem váltottad meg vele a világot – meséli Viktor.

A németek pedig már elég régen nincsenek megelégedve azzal, ahogy a gazdaságuk működik, jóllehet az alapvető gazdasági stabilitás még biztonságot teremtett, a több évtizedes tapasztalat pedig azt mutatta, hogy a gyengébb időszakokat fellendülés követi. A mintázat azonban egy ideje nem működik. Miközben munkalehetőség van bőségesen, az árak úgy megemelkedtek, hogy egyedül alig jön ki a pénzéből egy munkás, a képesítést nem igénylő állások után járó fizetés a létfenntartásra alig elegendő.

– Hiába keresed a kétszeresét kint, az a kinti árakkal nem jelent kétszeres életszínvonalat.

A szemléltetés kedvéért elmondja, hogy amikor kiköltözött, egy döner 2,5 euróba került, ma nyolc környékén van az ára, Berlinben pedig inkább tíz. A döner ára azért jó viszonyítási érték, mert jellemzően olcsó, ám tartalmas étel, tipikus munkásebéd.

– Amióta kilőtték a Déli Áramlatot, azóta a német gazdaság mélyrepülésben van. A németek jóléte ugyanis a saját iparukra és az olcsó orosz energiára épült – magyarázza Viktor.

Nem is érti, hogy miért csodálkoznak egyesek azon, hogy az AfD erősödik. Elmondása szerint egy német munkás sem keres sokkal többet, mint a Közép-Európából érkezettek, ami azt jelenti, hogy 2500 eurónál többet nem visznek haza ők sem.

– Az albérlet alsó hangon ezer euró, és akkor egy szerény környéken laksz. Emellé minimum 200 eurós áramszámlával kell kalkulálni. Autó nélkül pedig szintén nem sokra megy az ember, aminek az adója a duplájára emelkedett, így ma megközelítőleg 150 euró az autó havi biztosítása.

A magyar vállalkozó azonban végül a közbiztonság romlása és a woke ideológia erőszakos térnyerése miatt költözött haza családjával Magyarországra, ugyanis nem látta biztosítva gyermekei egészséges fejlődését a nyugati mintaállamban.

– Festőként itthon is megkeresem a napi 30-35 ezer forintot, ami a hónap végén 700 ezer körül áll össze. A gyerekeim pedig magyarokkal járnak egy óvodai csoportba vagy osztályba, és nem kell attól tartanom, hogy magukat nőnek képzelő férfiak érzékenyítik őket „elfogadásra” – fejti ki.

Viktor és Gábor egyaránt hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy Európa összeomlott volna. Sokkal inkább a fejlődés leállását tapasztalja mindenki, ami az életszínvonal lassú visszacsúszását vonta maga után. A nyugati ember a bőrén érzi, hogy nem jó az irány. Ám az európai jólét, főként a középosztály felsőbb rétegeinek jóléte még ilyen körülmények között is sokáig megmarad. Valamint a remény, hogy a türelemmel viselt pangás után újra minden jóra fordul, hatalmas tartalék a jelenlegi politikai rendszernek. A szkeptikusok azonban úgy látják, hogy a Nyugat éppen most éli fel azt az előnyt és felhalmozott vagyont, amit az elmúlt 70 évben hozott létre. Amikor a fazék aljára érnek, sokan fognak hatalmasat csalódni.