Az eltűnt paszuly nyomában

A paprikához vagy a kukoricához hasonlóan a hüvelyesek rendjén belül a pillangósvirágúak családjának bükkönyformájúaknak nevezett alcsaládjába tartozó veteménybab (Phaseolus vulgaris), népies nevén paszuly, paszulyka vagy fuszulyka őshazája is Közép-Amerika, ahol az indiánok 5000 éve termesztik tudatosan. Az 1500-as évek első felében érkezett Európába. A növénynek nagyjából 600 különböző fajtája ismeretes. Az étkezési szempontból fontos szárazbab lehet vörös, fehér, tarka, fekete. A zöldbab nem külön fajta, hanem a bab még nem teljesen érett változatainak összefoglaló neve.

Az életet jelentette

A bab a magyar konyhaművészetbe is beépült. Valaha nem is igen volt olyan kert, ahová ne ültettek volna babot a háziak, még ha keveset is. Ma már nem szokás, mint ahogy más haszonnövények ültetése sem. A bab előnyeivel és jótékony hatásával egykor minden egyszerű család tisztában volt, és ehhez nem is kellettek tudományos ismeretterjesztő értekezések. Elég volt a tapasztalat. Persze tudományos megközelítésből is érthető, hogy miért alapélelmiszer a bab: fehérjetartalma legalább 25 százalék, aminosavakban, szénhidrátban, rostokban, rézben, vasban, cinkben, kalciumban rendkívül gazdag, jelentős az A-, a B1-, a B6-, a B9- és az E-vitamin-tartalma, fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet, és segít a fogyásban, mivel jelentősen mérsékli az éhségérzetet. Népszerűségét az is indokolja, hogy tartósító eljárások nélkül is hosszan tárolható. Mindemellett finom: Angliában puding, idehaza pedig egy csokoládétortára emlékeztető édesség is készül a fekete babból.

Van még egy szempont. Talán túlzás lenne ma azzal kampányolni a bab mellett, hogy kiélezett helyzetben – járvány, természeti katasztrófa, ne adj’ Isten háborús konfliktus esetén – számunkra is ez lehetne az általában hozzáférhető és jótékony hatású élelmiszer, már ha sikerült eleget tartalékolnunk belőle, de tény, hogy történelmi példák, nem utolsósorban családi visszaemlékezések szerint a bab a sárgaborsóval egyetemben a második világháború végjátékában az ostromlott Budapest pincékbe, óvóhelyekre szorult lakosainak fő élelmiszerévé vált. De persze békeidőben is jól jön, ha van belőle elég a spájzunkban.

No, itt jön elő az a probléma, ami miatt e cikk megírásába fogtunk… Mert ha Magyarországnak nincs saját babtermelése, nincsenek készleteink, akkor ezen a téren is vészesen kiszolgáltatottá válhatunk. Tegyük hozzá, a szárazbab tárolása még nagy mennyiségben sem követel különösebb infrastruktúrát, hűtőházat, egyebet. Jól kiszárítva akár öt évig is megőrzi kiváló beltartalmi értékeit.

Csúcs és mélység

Termesztése egyszerű, eltartható, jótékony és egészséges. Hát akkor mi a baj ezzel a növénnyel idehaza? Mert igencsak meglepő, sőt, elszomorító, hogy a magyar szárazbabtermesztés a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a hazai fogyasztás mindössze hat százalékát fedezi. Vagy még annyit sem: 2023-ban 466 tonna volt a hazai termés, a behozatal viszont 12059 tonna, vagyis a magyar piacon megjelenő bab mindössze 3,8 százaléka származott belföldi termelésből.

A KSH hosszú idősoros adataiból az is kiderül, hogy az 1990-es években még évente négy- és hatezer hektár közötti területről takarítottak be babot hazánkban, 2005 óta viszont már csak 1000 hektárról, sőt, a 2010-es termesztési volumen nem érte el ezt a szintet sem. Vagyis nem egészen 30 év alatt a korábbinak mindössze 16 százalékára zsugorodott a magyar termőterület. A termésmennyiség alakulása is jól mutatja a kedvezőtlen folyamatot: 1990-ben még 3510 tonna babot szüreteltek Magyarországon, 1991-ben rekordot felállítva, 6297 tonnát. Ehhez képest az ezredfordulón a betakarított mennyiség már csak 3879 tonna volt, tíz évvel később ennek is mindössze a 14 százaléka, 545 tonna. Volt egy kis felfutás 2020-ban, a hazai termés visszaugrott 1157 tonnára, de 2022-ben jött a negatív rekord: 234 tonna babot takarítottak be a hazai termelők.

A zöldbabbal sem állunk okkal jobban, a KSH adatai szerint a rendszerváltozás óta 1997-ben volt a legnagyobb a vetésterület, 4295 hektár, a legnagyobb tömegű termést pedig 1991-ben takarították be, 39.974 tonnát. 2000-ben már csak 2890 hektárról 26.737 tonna jött le, 2010-ben 2199 hektárról 17.034 tonnát sikerült betakarítani, 2022-ben mindössze 1001 hektáron, az 1997-es rekordterület csupán 23 százalékán termett zöldbab, és mennyiségben is ez az év adta a negatív rekordot, 9771 tonnát. 2023-ban 1334 hektáron 12.230 tonna zöldbab termett, ami a második legcsekélyebb mennyiség a rendszerváltozás óta.

Visszaüt a globalitás

Tavaly mindössze 83 gazda foglalkozott szárazbabbal, zöldbabot 115-en termesztettek. Pedig a felvásárlási ár jelentősen nőtt a korábbi évekhez képest. Míg 2020-ban nem egészen 223 ezer forintot, addig tavaly több mint 381 ezret adtak egy tonna babért. Ha jók az felvásárlási árak, ami ritkaság a magyar agráriumban, akkor miért ódzkodnak a bab termesztésétől?

– Hektikusan változik a piac, óriási kilengések vannak. Ma tonnánként mindössze 200-260 ezer forint között fizetnek a babért. Ugyanakkor nehéz a vetőmag beszerzése, drága a szaporítóanyag, ami főleg Kanadából származik – mondta érdeklődésünkre a Somogy vármegyei Berzencén változó nagyságú területen, 200-300 hektáron gazdálkodó Varga György.

A vetőmag ugyan elvileg génmanipuláció-mentes, de ha tudjuk, hogy a tengerentúlon évtizedek óta fontos cél a GMO európai elterjesztése, amit ráadásul húsz évvel korábbi elutasító álláspontjával 180 fokban szembefordulva immár Brüsszel is támogat, akkor a GMO-üzelmeket tiltó példás hazai szabályozás és ellenőrzés mellett sem lehetünk teljesen nyugodtak.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal közlése szerint például nemrég a Tesco kénytelen volt visszahívni azokat a 2025. szeptember 16-ig szavatos fehérbabtermékeit, amelyek extrém mennyiségű rovarirtó szert tartalmazhatnak. Hogy eredetileg honnan érkezhetett az áru, azt nem közölték. Tény, hogy az üzletek tele vannak az olyan babkiszerelésekkel, ahol a csomagoláson Kanadát, az Egyesült Államokat, Marokkót, Etiópiát, Egyiptomot olvashatjuk származási helyként, és olykor Lengyelországot is.

A hazai termesztés visszaszorulásának okai között a növényvédelmi korlátozások is ott vannak. Mint köztudott, az úgynevezett zöldmegállapodás, valójában diktátum keretében Brüsszel alaposan visszaszorította az európai gazdák által alkalmazható növényvédő szereket, miközben az azoknál nagyságrendekkel kíméletlenebb vegyszerekkel kezelt import korlátlanul zúdulhat az európai országok piacára.

Az ellenállás éllovasa

Varga György úgy látja, e téren még az Európai Unión belül sem esnek azonos elbírálás alá az egyes tagállamok.

– Hollandiában nyolc-tíz engedélyezett csávázószer (a vetőmag kezelésére szolgáló növényvédő szer – a szerk.) használható, idehaza egy sem, és az ellenőrzésekben, büntetésekben is mi vagyunk a legbuzgóbbak – mondja Varga György. Hozzáteszi, hogy azoknál a szereknél, amiket nálunk betiltottak, sokkal durvábbakat eszünk meg az importot fogyasztva. Érdemes lenne mindezt végiggondolni.

Sokat beszélünk manapság Brüsszel törekvéseiről és a Brazíliát, Argentínát, Uruguayt és Paraguayt tömörítő Mercosurral megkötött, már csak ratifikáció előtt álló szabadkereskedelmi megállapodásról mint az európai agrárium leépítését és kontinensünk importélelmiszerrel való ellátását célzó tervezett új globális gazdasági rendszer alappilléről. Csakhogy szakértői vizsgálatok bebizonyították, hogy egyáltalán nem mindegy, hol, hogyan, milyen klimatikus viszonyok között, milyen minőségű területen, nem utolsósorban milyen technológiával termesztik a babot. Azaz más és más lehet ennek a növénynek a beltartalma Kanadában vagy Marokkóban, mint hazánkban.

Az egyszerű fogyasztó azt gondolhatja, bab kerül az asztalára, hát mi más is kerülhetne, és mindegy, hogy honnan érkezett. Csakhogy ez nem igaz, a származási hely nagyon is fontos. Ezért is volna értelme ragaszkodnunk a hazai termeléshez, hiszen akkor, akárcsak más élelmiszerek esetében, legalább tudnánk, hogy mit eszünk. Mindez alfája és ómegája annak az ellenállásnak, aminek Magyarország az éllovasa az abszurd brüsszeli zöldítéssel, az életellenes társadalompolitikai tervekkel és a globalizált nagyüzemi mezőgazdaság intézményével szemben.

Torzult a vetésszerkezet

A hazai babtermesztés csökkenésének okai között szerepel a klímaváltozás is, a legfőbb ok azonban a zöldborsóhoz hasonlóan az, hogy a gabonafélék sokkal nagyobb haszonnal kecsegtetnek. A bab ugyanis jelentősebb szaktudást igényel, nagyobb a termelési kockázata, és a gabonafélékénél magasabb a bekerülési költsége.

Hazánkban egyre szűkül a termelői kör, azon szakmailag felkészült ágazati szereplők maradtak csak meg, akik hektáronként 14 tonna felett tudnak termelni és valamely feldolgozó integrációs köréhez tartoznak, tájékoztatta a Demokratát a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Az agrárium önigazgatási intézménye szerint a fagyasztó- és a konzervipar részéről komoly felvásárlási igény volna, hiszen a piac az egészséges táplálkozás jegyében többek között a hús helyettesítésére erősen szorgalmazza a babfogyasztást. Így a jövőben a piac részéről mindenképpen van növekedési potenciál. Megfelelő technológiával el is lehet érni 14-18 tonnás hektáronkénti hozamokat, és ezen a szinten már anyagilag is megéri termelni. Mindemellett az Agrárkamara is úgy látja, hogy a babtermesztés és más iparizöldség-ágazatok jövője is nagyban függ az öntözésfejlesztéstől és a felhasználható növényvédő szerekről szakmai egyetértéssel megszületendő megállapodástól.

A szaktárca álláspontja szerint a 2022-es gödröt követően tavaly és idén nőtt a zöldbabtermesztéssel foglalkozók száma és a termőterület nagysága. Amennyiben az alapanyag ára és a termelés jövedelmezősége megfelelő, akkor az öntözhető területeken a zöldbab is perspektivikus kultúra a csemegekukorica és a zöldborsó mellett, szögezte le az Agrárminisztérium.

– A vetésszerkezet leegyszerűsítése azt eredményezte, hogy ma a szántóföldi növénytermesztés 80 százalékát a búza, a kukorica, a repce és a napraforgó uralja. A növényhangsúlyos és normatív alapon fizető területalapú támogatáspolitika nem kedvez a tudásigényes ágazatoknak. Pedig a pillangósok termesztése kifejezetten jót tenne a vetésszerkezetnek, hiszen javítják a talaj állapotát, a bab például hektáronként 70-80 kilogramm légköri nitrogént képes megkötni – mondta a Demokratának a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora. Dr. Gyuricza Csaba felidézte, hogy az általa vezetett egyetem néhány éve átfogó fehérjeprogramot dolgozott ki, a bab mellett a lencsét, a szóját és a csicseriborsót is érintve, de nem kapott a tervezet támogatást.

– A támogatáspolitika célzottá tétele mellett elengedhetetlen az öntözésfejlesztés, enélkül ma már elképzelhetetlen a szabadföldi zöldségtermesztés, különösen a vetőmagok előállítása. Utóbbira külön program kellene, hiszen a biológiai alapok megvannak. Évente több száz milliárd forint kárt okoz az aszály miatti terméskiesés, az öntözésfejlesztésre fordítandó források gyorsan megtérülnének – mondta Gyuricza Csaba.

A MATE rektora végül hozzátette, hogy a vetőmagtermesztéstől a feldolgozott késztermékig ívelő termékpályára és ezt elősegítő integrációra van szükség.

– A lengyelek egykor a hátunkat nézték, ma már nem is látjuk őket, úgy lehagytak minket az integrációnak, a szervezett termékpályának és a hatékony forrásfelhasználásnak köszönhetően.

Öntözés – ez tehát kulcskérdés a babtermesztésben is. A gazdák számára rendelkezésre állnak a víztakarékos öntözési technológiák és infrastruktúrák bevezetésére, a kapcsolódó műtárgyak fejlesztésére és rekonstrukciójára irányuló pályázati lehetőségek, hívta fel figyelmünket az Agrárminisztérium hozzátéve, hogy a kertészeti ágazatokban precíziós eszközökre, betakarító és erőgépre és egyéb kertészeti tevékenységet segítő eszközökre irányuló támogatások is igénybe vehetők. Mindez jó, de az öntözésfejlesztés országosan, rendszerszinten valamiért évtizedek óta mindig elakad. A klímaváltozás miatt sürget az idő, itt áttörésre lenne szükség.