A francia jobboldal a jelek szerint éppen most igyekszik elveszíteni a májusi elnökválasztást. Azt az elnökválasztást, amelyet nemrégiben már előre odaadtak Francois Fillonnak, mondván, senki sem tudja megszorítani a volt miniszterelnököt. Miután azonban fény derült arra, hogy Fillon hivatalában a saját feleségét alkalmazta, sőt mindenféle busás javadalmazásokban részesítette, esélyei elszállni látszanak. És bár néhány hete még mindenki nagy tétben fogadott volna arra, hogy második fordulós szereplése ténykérdés, most hirtelen minden összekuszálódott.

A francia elnökválasztás két fordulója ugyanis két különböző történet. Az első fordulóból két jelölt jut tovább, ők mér­kőz­nek meg másodszorra is. Amikor azt állítjuk, hogy az Európai Unió sorsa egyetlen hajszálon függ, mégpedig azon, hogy francia földön nem egyfordulós a rendszer, egyáltalán nem túlozunk. A közvélemény-kutatások szerint az első fordulót Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje nyerheti meg, de egyáltalán nem mindegy, kit visz magával a második fordulóba. Az előrejelzések szerint ugyanis akár jobboldali, akár baloldali a második helyezett, a Nemzeti Fronttól rettegő átszavazók miatt az illető szinte biztos győztes. Így nyert 2002-ben Jacques Chirac: a jelölt nélkül maradt francia baloldal kénytelen-kelletlen rá szavazott a második fordulóban, és Marine Le Pen apja, a Nemzeti Front alapítója, Jean-Marie Le Pen a második helyen végzett.

A két legutóbbi elnökválasztáson a Nemzeti Front nem tudta megismételni 2002-es eredményét, de időközben azért történt egy és más. 2010 körül a francia patrióta és euroszkeptikus párt népszerűsége megugrott, és azóta is folyamatosan emelkedik. Ma nincs olyan elemzés, nincs olyan előrejelzés, amely azt állítaná, hogy Marine Le Pen nem jut be a második fordulóba. Fillon botlása után mindenki arra figyel, vajon valaki más lép-e a helyébe a párton belül, illetve, hogy Le Pen mellett ki kerül a második fordulóba. Ha erre a két kérdésre tudjuk a választ, közelebb kerülünk annak megválaszolásához, hogyan hívják majd a Francia Köztársaság új elnökét.

A helyzet kulcsa a francia jobboldal kezében van. Ha csökkenő népszerűsége ellenére Fillont indítják, előfordulhat, hogy be sem jut a második fordulóba. Ha lecserélik egy másik jelöltre – például a bírósági ügye miatt szintén kényelmetlen helyzetbe került Nicolas Sarkozyre – lehet, hogy ennyi idő alatt nem tudják felépíteni, és ő sem jut be a második fordulóba. De meglehet az is, hogy jól sakkoznak, és a volt szocialista kormánytag, a centrista programmal induló Emmanuel Macron esik ki az első forduló után. Ekkor kezdődne csak az igazi haddelhadd. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy Marine Le Pen kivel mérkőzik meg másodjára. Ha Fillon, Sarkozy vagy bármely jobboldali jelölt az ellenfél, a Nemzeti Front valószínűleg veszít. A vesztes baloldal ugyanis bizonyára óriási mozgósításba kezdene, és a fasizmustól, nácizmustól, idegengyűlölettől (a félelem tárgya tetszés szerint kiválasztható) rettegő baloldaliak szavazataikkal hatalomra segítenék Fillont (Sarkozyt stb.).

Teljesen más azonban a helyzet, ha Macron bejut a második fordulóba, ekkor ugyanis a francia jobboldal dönti el, kit szeretne államfőnek. Ez pedig olyan helyzet, amelyről istenigazából senki sem nyilatkozhat biztonsággal. Jelenleg ugyanis nincs ember, aki megmondaná, hogy a Le Pen–Macron-kínálatból a konzervatív francia választó kiben bízna jobban. A közvélemény-kutatások egyelőre Macron jelentős előnyét jelzik erre a helyzetre, de több tényező is óvatosságra int bennünket. Ezek között az első a kiszámíthatatlanság.

Könnyen megtörténhet, hogy Macronról is kiderül valami. Néhány napja például a francia sajtóban pikáns hír bukkant fel állítólagos homoszexuális kalandjáról a Radio France vezérigazgatójával. S bár Macron egyelőre könnyűszerrel visszaverte a támadást, miután a politikában minden lehetséges, bármikor leterítheti egy jól időzített jobbegyenes. Ha így lenne, és Le Pen profitálna a helyzetből, máris hibahatáron belül van, és akkor valóban bármi előfordulhat a végelszámolásnál. A másik figyelmeztető jel a közvélemény-kutatások pontatlansága: az amerikai elnökválasztás jól megmutatta, milyen korlátai vannak – akarva, akaratlanul? – a pontos és hiteles tájékoztatásnak.

Jelenleg mindenesetre nem Marine Le Pennek áll a zászló. De ha Macront viszi magával a második fordulóba, és valamilyen előre nem látható fordulat megnyirbálja annak népszerűségét, a Nemzeti Front beveheti az Élysée-palotát. Ennek következményei pedig beláthatatlanok. Az eurokraták három nagy félelme – a Brexit, Donald Trump győzelme, Marine Le Pen megválasztása – közül kettőt már kipipáltak a brit és az amerikai választók. Ha Franciaországban a Nemzeti Front adja az elnököt, az Európai Unió története abban a formában, ahogyan ma ismerjük, alighanem véget ér. Nem beszélve a ma még előre nem látható globális politikai és pénzügyi következményekről. S bár a történelmi fordulatra egyelőre kevés az esély, Brüsszelben alighanem sokan fohászkodnak az európai alkotmány preambulumából kiebrudalt Istenhez, hogy a franciák ne találják a kelleténél rokonszenvesebbnek Marine Le Pent és mozgalmát.